A tulajdonos, a Baranya megyei Önkormányzat mostanra lépett a dologban. Elkezdték lebontani, elvinni innen ezt az egykor szebb napokat látott, jelen állapotjában már csak gyalázatos romhalmazt.
2010. szeptember 12 -én a Vasasért Egyesület szervezésében volt egy nagyszerű lehetőség megnézni ezt a külfejtési gödröt belülről. Hivatalosan, engedéllyel. Kevesen éltek - éltetek vele. Az egyesület előtte felkért, hogy mondjak pár szót arról, ami itt látható. Én itt, és most megköszönöm mindazoknak akik kilátogattak ide, és meghallgattak engem. Nem esett (valamiért épp) az eső, és sár sem volt..... Elmondtam pár dolgot, olvassátok el:
"Köszöntő
Volt itt egyszer, ezen a vidéken egy szakma, a mecseki bányászat. Manapság erre már csak a mecseki bányászkodás jeles helyszínein állított félszáz emlékkő és emléktábla emlékeztet, és a világon egyedülállóan, a mecseki bányász lakóhelyeken naponta egyszerre megszólaló 13 zenélő óra (tisztelet a bányász szaknak).
Továbbá ez a „gödör” aminek a szélén állunk. Ez az irdatlan tájseb, ez a közel 200 m mély gödör, meghökkentő méreteivel, megállásra késztet mindenkit aki betéved ide. Mindenképpen érdemes innen fentről - kívülről megnézni ezt az inkább abbahagyott, mint felhagyott külfejtést, hiszen ritkán láthatjuk ilyen mélységig feltárva a föld mélyét és a felépítő rétegsorokat.
Most, a Vasasért Egyesület által rendezett - Kultúrszüret a határtalan város peremén c. közösségi napkeretében szeretnék erről a területről, a földtanáról, a vasasi bányászkodásról, és az egyszer volt Vasasbányáról pár gondolatot megosztani önökkel, akik kilátogattak ide.
Megköszönve a Pannonpower Zrt. vezetőségének hozzájárulását, hogy erre – ebben a formában lehetőséget biztosítottak.
Földtörténet - földtan
A Keleti-Mecseket zömmel a jura-kréta üledékes és vulkáni kőzetek építik fel. Ez az anyag nem karsztosodik, így a Nyugati-Mecsekkel (perm időszaki homokkő) szemben látképét a mélyen bevágódott völgyek határozzák meg, a változatos völgyhálózat talán a Mecsek legszebb részévé teszi.
A földtörténeti középkor középső emeletében, a jura legelején a liászban ( úgy 200 millió éve) tengerparti mocsarakban alakultak ki a feketekőszén telepek. Hosszú, elnyújtott „S” alakban Pécsbányától indulva – Szabolcs - Rücker – Somogy – Vasas (Hetény) – majd Bétánál meredeken átfordulva Komló (Kossuth és Zobák) felé és onnan Szászvár – Nagymányok irányában ellaposodva, mintegy 300 km2 területen települ.
Abban az időszakban a tengerparti, mocsaras területeken dús növényzet tenyészett (harasztok, páfrányok, fenyőfélék), ebből keletkezett hazánk egyetlen feketekőszén előfordulása a Mecsekben. Közben a tenger többször is elöntötte a területet, ennek homokköves, agyagköves, márgás üledékei váltakoznak a szenes rétegekkel. Metánképződés is ekkor, a szénülés folyamán indult meg, a gáz bezáródott a telepekbe. A kőszén növénymaradványai nagymértékben átalakultak, de az őket elválasztó meddő rétegsorokban lehet találni fossziliákat - levéllenyomatokat, illetve tengeri elöntés idejéből származó kagylómaradványokat.
A magyarországi "dínórajongók" nagy bánatára a hüllők uralmával jellemezhető földtörténeti középidőben, vagyis a triász, a jura és a kréta időszakok idején szinte kizárólag tengeri képződmények rakódtak le a mai Magyarország területén. Emiatt aztán bővelkedünk a tengeri szervezetek ősmaradványaiban (pl. ammoniteszekben, csigákban, kagylókban), viszont alig-alig fordulnak elő az egykori szárazföldön élt élőlények fosszíliái.
Ekkor élt a Komloszaurusz is, melynek lábnyomait először éppen Vasas meddőkőzeteiben fedezték fel Az első lábnyomokat 1966-ban találták a vasasi külfejtésben, a fekete kőszén meddő rétegeinek felszínén. Később Komló környékéről is hasonló leletek kerültek elő, így kapta a mecseki dinoszaurusz a Komlosaurus carbonis nevet. A mecseki őshüllők mocsaras, lápos tengerparton éltek, mintegy 190 millió évvel ezelőtt. A mintegy 15 cm hosszú, háromujjú lábnyomaik őrződtek meg mindössze az időközben kőzetté szilárdult iszapban. A lépéshosszuk alapján feltételezhető, hogy maga az állat legfeljebb három méteres lehetett.
Még az alsó-jurában kimélyült a tenger, és ez véget is vetett a kőszénképződésnek, de addigra itt Vasasnál 700-900 m vastag kőszenes telep alakult ki. Hosszú időszakon keresztül csak tengeri üledékképződés következett. Ezt csak az alsó-krétában szakította meg a részben tenger alatti vulkanizmus. A közeli Köves-tető fonolitja ( fonolit: a bazalthoz hasonló, világosszürke-zöldes vulkáni kőzet, nevét arról kapta, hogy megütve csengő hangot ad) benyomult a rétegekbe, és elroncsolta, elkokszosította a széntelepek egy részét.
A tengerparti mocsarak hatására megnövekedett a terület vastartalma (innen kaphatta a nevét), a szénrétegek között gyakori ásvány a vasszulfid, pirit illetve markazit formájában. Ezért ez a szén hajlamos az öngyulladásra.
A kréta végén a terület kiemelkedett, az addig közel szintes telepek akkor kerültek a jelenlegi dőlésviszonyok ( itt Vasasnál 30 – 50° közé) majd a meginduló intenzív mállás hatására gyakorlatilag lekoptak a hegyek.
/Ásványképződés manapság: Egy szulfát az Ammóniomagnéziovoltait nevet kapta, mely új, víztartalmú ammóniumszulfát. Típuslelőhelye ez a Pécs-Vasasi, szénbánya külfejtés. Megtalálója Papp Csaba, a legkiválóbb hazai amatőr ásványismerők közé tartozó pécsi ásványgyűjtő. Felfedezői Sajó István, az MTA Kémiai Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa és Szakáll Sándor. Az ásvány sárgásbarna 0,1‐0,2 mm-es izometrikus termetű kristályokként jelenik meg. Leginkább más ammóniumtartalmú szulfátok kísérik. Rokonságát a voltait (egy víztartalmú kálium-vas-szulfát) képezi./
Bányászat történet
És megjelent az ember…
A vasasi feketekőszén-bányászat az 1700-as évek második felében kezdődött.
A szénterület a pécsi medencerész keleti szélén helyezkedik el, a széntelepek "S"alakot leíró csapásvonulatának É-D irányú szakaszán. Mivel a területen a szénrétegek meredek településben találhatók, ez igen kedvező lehetőséget biztosított a külszín - közeli külfejtéses és táró bányászatnak.
Az 1760- as években pécsváradi kovácsok használták a vasasi kőszenet. Az 1770-1780-as években a helyi kisiparosok, főleg a tűzzel dolgozó mesteremberek kezdték a szenet a felszíni kibúvásokon fejteni. A kőszénbányászat kezdetben igen alacsony színvonalon folyt.
A mecseki közhasznú szénbányászatot – 1782 –től Decker Fülöp és Hasenhandel Simon pécsváradi polgár - a pesti egyetem alapítványi uradalmainak pécsváradi jószágkormányzósága alá tartozó vasasi birtokán – indította el.
1794 – 1829 között uradalmi kezelésben voltak az itteni táróbányák. Az 1800-as évek elején az udvari kamara létrehozta a Pécsi Kincstári Bányaigazgatóságot, amelynek élére Berks Pétert nevezték ki. Ekkor négy nagyobb és hét kisebb tárót műveltek. Berks tevékenységének jelentős része a kor egyetlen igazi bányaüzemének, a vasasinak korszerűsítésére, fejlesztésére irányult. A vasasi üzemben kipróbálták a Davy-féle biztonsági lámpát, megkísérelték a vasasi szén mesterséges kokszosítását. A jelentés szerint az eredmény kitűnő volt.
Azonban az ismét bérletbe adás majd uradalmi kezelésbe vétel utáni időszak (1829 -1845) jelentős visszaesést jelentett a vasasi bányászatban, 1845-re már csak egy bánya, Mihály-táró működött….
#
1868 – ban vásárolta meg a telket a DGT, ezzel megkezdődött a vasasi szénbányászkodás történetének közel száz éves, nagy korszaka.
Vasas a DGT legnagyobb kiterjedésű bányabirtoka volt. Fő szállító aknája a korszerűsített Thommen I. –akna , 193 m mélységgel, fő szellőztető aknája pedig a később mélyített Thommen II-akna. Az aknából kiszállított szén Vasasról 3 km hosszú sodronykötélpályán Rücker aknára került, majd onnan a Szabolcs-tárón át villamosított mozdonyvontatással a Ferenc József aknai bunkerrendszerbe és innen a normál nyomtávú villamosított iparvasúton keresztül az újhegyi szénmosóba. Az aknákhoz kapcsolódó aknaházban irodák, felolvasó, lámpakamra, tiszti-altiszti-legénységi fürdők és a mentőállomás volt. Rendelkezett anyagraktárral és műhelyekkel, kompresszorgépházzal. Az üzemudvarhoz tartozott a fatér, a palahányó, és az iszapoláshoz szükséges létesítmények. A bánya vízellátását a duzzasztóművel ellátott víztározó, szivattyútelep és vízvezetékrendszer, a melegvíz ellátást és a fűtést saját kazántelep biztosította.
A külszíni és bányabeli csilleszállításhoz alkalmazott lovak elhelyezésére istállók és gazdasági épületek álltak rendelkezésre. 1868 – ban 100 főt foglalkoztatott.
Az üzem kezelésében volt a bányabirtokon épített vasasi lakótelep, a Thommen- és Liget-telep iskoláival, közművekkel.
A DGT üzemeltetése alatt jelentős fejlesztéseket hajtottak végre az aknák továbbmélyítésével, szellőztetési és szállítási korszerűsítésekkel és koncentrációs törekvésekkel 1913 – 27 között. A munkálatok irányítója Jaroslav Jicsinszky cseh – morva bányamérnök volt.
#
A II .világháború idején. A pécsvidéki bányákat már 1938-tól bonyolult tulajdonlási és vezetési szerkezet jellemezte. Ausztria bekebelezése után a társaságot a Gőring Művek tulajdonaként Berlinből irányították, de a pécsi igazgatóság továbbra is a bécsi központnak volt alárendelve.
A II. világháború után a MESZHART (közös magyar – szovjet részvénytársaság) keretei között működött, míg a magyar állam 1952 – ben visszavásárolta. Ezt követően a kapacitáspótló fejlesztéseket a hosszúhetényi területre koncentrálták, aknákat is mélyítettek (ezek tervezett mélysége 1000 m körüli volt). Ehhez kötődve az 1950 –es közepén új szállítási rendszert alakítottak ki, a hosszúhetényi kötélpályát, MÁV csatlakozással.
Az 1960 –as években az új gazdaságpolitikai irányváltás hatására a hosszúhetényi beruházások leálltak és inkább új területeket fogtak művelés alá, Béta felé terjeszkedett az üzem. Kihajtottak a II. szintről ide a külfejtés mellé egy léggurítót a szellőztetés különválasztása céljából, új főszellőztető megépítésével. A mélyszinti bányászkodás pedig lassan áttevődött a másodlagos területre, felsőbb szintekre.
1962-ben indították meg - a táróművelések felszámolása után - a Vasas északi külfejtést, (ennek elődjét) amely 1969-ig termelt, s pótlására 1968 végén kezdődött az új déli külfejtés. 1969 – ben 597.000 tonna volt az éves termelése az üzemnek.
A 60-as évek végén a 70-es évek elején az energiahordozó váltás miatt a mélyművelésű bányászkodás háttérbe szorult, a termelő létszám némiképp csökkent, és csak kismértékű fejlesztések történtek (a Keleti akna átbővítése, és átállítása szállítóaknává, ami a későbbi LIÁSZ programban kapott nagyüzemi szerepet). Az 1973 –as olajárrobbanás azonban újra előtérbe helyezte a szilárd tüzelőanyag bányászatát.
A földalatti művelés visszaesésének ellensúlyozására nagy erőfeszítéseket tettek a külfejtéses széntermelés fokozására. Ez vezetett el az önálló Külfejtési üzem megszervezéséhez Széchenyi-aknai telephellyel. A vasasi külfejtés 1975-től az újonnan létesült Külfejtési üzem kezelésébe ment át.
#
A 80-as évek. Az 1982-es év a mecseki kőszénmedence legellentmondásosabb éve volt. A 200 éves múlttal rendelkező, de a visszafejlődés határán vergődő vállalat a nagy fejlesztési - (*LIÁSZ)- program 1982. évi indulásával nagy ívű fellendülést, műszaki megújulást remélt, bár az ország politikai-gazdasági körülményei jogos kétségeket támasztottak a program megvalósíthatóságára vonatkozóan.
A Liász program (aknamélyítés, gépesítés, korszerűsítés, lakásépítés – munkástoborzáshoz) csak részben valósult meg.
Időközben a vájárlétszám rohamosan csökkent, ennek ellensúlyozására külföldi (lengyel és ukrán) munkaerőt alkalmaztak, az önköltség nagyarányban megnövekedett, jelentős mértekben a vállalattól független, külső tényezők miatt.
( megjegyzésként: A Vasasbányán 1986. februárban bekövetkezett fejtésomlás, az üzem legnagyobb tragédiája – pedig nagyban befolyásolta a mélybányászat megítélését.)
A nagyarányú költségemelkedés hatásait a szénbányászat nem ellensúlyozhatta a szénarák emelésével.
A teljes csődhöz 1989-tól a szénpiac hazai felbomlása vezetett.
A három fő fogyasztónál jelentkező piacvesztés végleg megrendítette a vállalatot. 1988- ban leállították a fejlesztési programot, félbeszakadt a munka, üzemen kívül helyezett létesítményeket hagyva maga után.
Az elhibázott fejlesztés (liász-program) leállításának és a szénigény rohamos csökkenésének hatására a Mecseki Szénbányák csődhelyzetbe került.
A szanálási eljárás (1989-90) még némi lélegzethez juttatta a vállalatot, de a fizetésképtelenség csak átmenetileg szűnt meg.
1991 elején a vállalat felszámolást kért maga ellen, melyet a SZÉSZEK hajtott végre.
Mindezek mellett 1990 –től István – akna bezárásával és a dolgozók egy részének átirányításával a termelői – irányítói létszámot szinten tartották. A termelés folyt - bányatüzekkel, nehéz geológiai körülmények között, a másodlagos telepek művelésével.
A VI/a szint feltárásával még bővítésnek indult a termelő kapacitás, azonban 1992-ben politikai döntés született: a külfejtéseken túl, Komló város érdekében a komlói bánya megtartása és a pécsi Vasas bánya bezárása mellett döntöttek.
A vasasi mélyművelésű bánya sorsa eldőlt, bezárásra ítéltetett.
#
A szénbányák és az erőművek összevonására (integráció) vonatkozó kormánydöntés és a lefolytatott szakértői vizsgálatok nyomán 1992. október l-jével kialakult egy ún. Összevont Széntermelő Üzem, amely már a tervezett integráció zökkenőmentes lebonyolítását volt hivatva szolgálni. A létszáma 2700 fő körül, termelőkapacitása évi 1400 kt körül volt. A miniszteri biztos által irányított átszervezés megtörtént, 1993. április l-jével létrejött az integráció, az ÖSZÜ a Pécsi Erőmű Rt. része lett.
1993. szeptember 30-án azonban Vasason befejeződött a mélyművelésű széntermelés.
Antracit Kft. kísérlete 1993.12.01- 1994.03.07. között.
A pécsi és (a szászvári) létszám nem mutatott hajlandóságot arra, hogy átmenjen az erőműi bányákhoz, inkább vállalkozásba tömörülve még egy ideig működtették a vasasi bányát bérelve azt az Fa-tól. A kedvezőtlen viszonyok mellett azonban hamarosan mindkét vállalkozás feladta a kilátástalan harcot.
#
Vasasbánya bezárása és az aknák tömedékelése 1994. december 31 –re befejeződött.
A külszíni fejtéses bányászat viszonylag új keletű a mecseki bányászkodásban. Az 1950 –es évek elején kezdődött. Kezdetben a külfejtési tevékenység, a külszíni széntermelés kiegészítő szerepet töltött be a mélyművelés mellett.
Itt, az aknáktól északra 1961. november 1-én vette kezdetét. A Mátraalji Szénbányák lett megbízva a feladattal, hogy a 3. telep fedőjében végezze a nyitóárok kialakítását, a 15 -20 m vastag lösztakaró leszedésével és a telepek fedőjében lévő takaró kőzetek (különböző palák, homokkő) robbantásos letakarításával.
A külfejtés a 3,4,6,8 és a 8 -10 m vastag 11. telep művelését célozta meg. Zachár Gyula bányamérnököt bízta meg az üzemvezetés a külfejtés műszaki irányításával. Ő látta meg azt a problémát, hogy a meredek dőlésű telepek lefejtéséhez nem szabad nyitóárkot indítani a legfekübb telepben a letakarítási arányra és költségekre való tekintettel. Ezért kidolgozott egy optimalizált telepítést, és így a 11. telep fedőjében lett megkezdve a tevékenység.
A szén kitermelése és szállítása Vasasbánya feladata volt. Két műszakban végezték a termelést. Lutz Nándor és Bátai Sándor volt a két csapatvezető. A ’60 –as évek második felében a géppark: 2db 1,5m3 –es kanalú cseh D-141 kotró, 1db szovjet E-302 –es kotró, 2 db SZM 100-as szovjet dózer, Dutra, majd később Gödöllő 111-es billencs dömperek. Ezekhez tartozott a külfejtésnél üzemelő javító műhely. Az összlétszám 45 fő volt.
1975 elején megalakult a MSZB Külfejtési Üzeme.
1975-1993 között a Külfejtési Üzem korszerűsítette a technológiát és jelentősen növelte a kitermelt szén mennyiségét. Termelése évről – évre növekedett, gazdaságosságát megtartotta. Viszonylag kevés létszámmal dolgozott, jó technikával, modern és nagy kapacitású gépparkkal rendelkezett.
1993-2001 között valósult meg az áramtermeléssel való integráció a Pécsi Hőerőmű keretében. Erre kormányzati döntés alapján került sor 1993-ban.
A Pécsi Erőmű RT, majd utódja a Pannon Hőerőmű Rt. - melynek fő részvényese a Magyarországon bejegyzett PannonPower HOLDING Zrt. - bányavállalkozóként üzemeltette a vasasi külfejtéses bányát. A termelést a Pécsi Erőmű Rt. Kőszénbánya Külfejtési Főmérnöksége, majd átalakulásuk után KŐ-SZÉN Kft. végezte 2004. december 31-ig.
Zárszó
A Baranya Megyei Bíróság 2005. november 23-án meghozta a végzését a Mecseki Szénbányák, mint adós ellen folyó felszámolási eljárásban. Kimondta, hogy az eljárást befejezi és a vállalatot megszünteti. Ez a bírósági határozat egy 14 éves eljárást, a felszámolást zárta le, majd a határozat jogerőre emelkedése után a vállalatot a cégjegyzékből is törölték. Törölték a cégek sorából azt a vállalatot, amely jogelődjeivel együtt az utolsó 60 évben a mecseki szénbányászatot jelentette. Törölték, nincs tovább! És nem csak a vállalat nincs tovább, de a mecseki szénbányászat sincs tovább. Nem csak a volt állami nagyvállalatok váltak a rendszerváltás áldozataivá, de esetünkben egy egész iparág. Ennek az egyik tisztességben megőszült tagja volt a két és fél évszázados múltra visszatekintő mecseki szénbányászat is.
A múlt század végén a bányákat bezárták, a bányák és a bányászok „küldetésüket befejezték, népnek hazát, házat, kenyeret, városnak, megyének és országnak gazdagodást, fejlődést adva”.
A külszíni széntermelést itt a Vasas Északi Külfejtésben 2004 végén fejezték be.
Azóta a GÖDÖR áll, várja a sorsát. Ami lehet rekultiváció, vagy akár a termelés folytatása is…... Az öngyulladások, valamint a földomlások miatt a bánya veszélyessé vált, őrt állítottak, földsáncokat emeltek, így a gödör látogatása nem lehetséges.
/Források: BKL - Bányászati lapok, Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány kiadványai, Nem szól már a klopacska/
Azért pár szó mégis: Egy ideig még szinten tartották, legalábbis be volt kerítve. Múzeumi kőtárként szolgált. Később pár helybéli hajléktalan szállása lett.... Napjainkra elkezdődött a széthordás időszaka és szemétdomb jellege. Bárki, bármikor bemehet, odarondíthat, elviheti azt a semmit, ami még van.
Az egészben a legelkeserítőbb az, hogy a fantomépület az iskola szomszédságában, a buszmegállóban áll. Roppant balesetveszélyes kívül és belül egyaránt, és ki tudja milyen fertőzések táptalaja lesz a tavasz eljöttével.
Valamit kellene vele tenni! Ha a tulajdonosnak tervei vannak vele akkor kerítse be - akár építési területként. Ha nem kell senkinek - semmire (márpedig úgy tudom nem kell), akkor bontsa el! Tudom nem ez a leghumánusabb eljárás, de a jelen helyzetben ez lenne a legcélravezetőbb :(((
a post folytatása 2010.02.16 -án: Nem hagytak nyugodni a Mozinál látottak, ezért a fotóalbumot, egy mail kíséretében - aggályaimmal és gondolataimmal, ezt / rövidítve közölve itt - elküldtem képviselőnknek:
"......... készítettem pár fotót a moziról kint - bent. Mivel a szomszédságában - igencsak közelében élek, nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mi lehet még ott, és mi is van ott. Őszintén szólva nagyon régen jártam én ott bent, amíg be volt kerítve eszembe sem jutott. Most is csak azért, mert láttam a napokban jó pár kissrácot az udvarában rohangászni. Igen, én is bemerészkedtem, és megmondom őszintén borzongással teli utálattal tettem. .................................................
Én azt hiszem, vallom, hogy vasasi (és pécsi) lakosként fel kell hívnom a figyelmet erre a fokozottan balesetveszélyes romló - bomló épületre. Gyakorlatilag tárva - nyitva, az megy be aki akar (ha arra vetemedik), elvinnivaló sincs már szinte semmi benne, a téglákon és ajtókereteken kívül.... Ami elképesztő az, hogy a régi gépházhoz vezető lépcsőn bármikor - valamelyik "bátor" kiskölök (nagyon finoman fogalmaztam azok jelentős részéről akik jelenleg a vasasi suli diákjai) nagyon komoly balesetet szenvedhet. Ami a moziteremben van az pedig egyszerűen elképesztő. Körülbelül a szeméttelep a megfelelő kifejezés rá. Patkánytanya lehet, fertőzések gócpontja a buszmegálló mellett, az iskola és sok család szomszédságában.
Nem tudom ki a tulajdonos, az önkormányzat - e, vagy sem. De azt tudom, hogy ez így nem maradhat! Megoldás lenne akár a bejáratok befalazása, veszélyes lépcsők elbontása (azokat kb. a szentlélek tartja) és a körbepalánkolása, építési - bontási területté nyilvánítás, bár nem hiszem, hogy valaki ezt megvenné, átépítené, vagy bármilyen elképzelése lenne vele mostanság.
Tudom azt, hogy a városnak, most ezer más dolga van az EKF -el kapcsolatban. És örülök is, hogy épül - szépül Pécs. De mi - Vasason élő Pécsiek vagyunk, az adót te is - én is - mi is Pécs városának fizetjük. Azt gondolom jogosan, annyi nekünk is megjár, hogy legalább az ilyen veszélyforrások ellen tegyünk valamit. Én ennyit tudok tenni, felhívom rá a figyelmet.........."
És ma választ is kaptam:
"Jó hírt tudok Veled közölni. Kb. 3 évi hadakozás után talán tavaszra-nyárra eljutunk oda, hogy a mozit lebontják.
Az épület a Baranya megyei Önkormányzat tulajdona. Számtalan levelem után még Tasnádi Péter polgármester és Dr.Papp Judit jegyzőnő is levélben kérte a mozi elbontását a Bm.-i Önk.-tól. Ezt eddig nem sikerült elérni. Nem csak a pénzhiány volt az oka, hanem a hatályos rendelkezések értelmében az akkor 10-15 MFt-ra értékelt épület bontása nem volt lehetséges. Most, hogy a válság miatt az ingatlan árak lezuhantak, és ezáltal az épület becsült ára is csökkent, így lehetőség nyílott az épület szanálására.
A Bm.-i Önk. GESZ vezetőjének múlt héten adott tájékoztatása szerint a bontás ügye bemegy a bizottság elé, és a közeljövőben a bontás el fog kezdődni.
Köszönöm a képeket, éppen jól jöttek, továbbítottam a GESZ vezetőjének, valószínűleg beteszik a bizottsági anyagba......"
Örültem a dolognak - tényleg, még akkor is ha elbontják a vasasi múlt egy darabját......
A Függetlenség c. lap 1934.október 18 -án képriportban számolt be az egyik végetérő pécsi sztrájkról...
Az első fotón "A tárnából visszatérő munkások újongva hallgatják a megegyezés öt pontját"
"A sztrájk egy adott szervezet (vállalat vagy intézmény) dolgozóinak az egyidejű, szervezett munkabeszüntetése. A sztrájk munkahelytől függetlenül is kiterjedhet egy adott foglalkozásra. A munkabeszüntetés célja a dolgozók követeléseinek kikényszerítése azáltal, hogy az állásidő anyagi és presztízsveszteségeket okoz a szervezetnek. A követelések vonatkozhatnak a munka díjazására, a munkaidőre vagy a munkakörülményekre. Magyarországon először a besztercebányai ötvösmunkások sztrájkoltak 1525-ben, őket a kolozsvári ötvöscéh legényei követték 1573-ban és 1576-ban."
A bányászatban számtalan sztrájk történt, olykor a körülmények -olykor a bérek - olykor a túlélés miatt. A legutolsó mecseki bányászsztrájk Vasasbányán történt. 1994. március 7-én földalatti demonstrációt kezdtek egy bizonyos Antracit Kft. - be lépett dolgozók a bányaüzem sorsának újbóli áttekintése érdekében. Természetesen eredménytelenül.
A kocka addigra nagyon is el volt vetve...
Stílusosan - ezzel a régi képeslappal kezdem - folytatom a múlt év végén elkezdett bánya -ill. bányásztörténelemhez fűződő gondolataimat.
A tegnap kapott relikviák mind ehhez kapcsolódnak. Bányászsztrájk és Munkarend, Szolgálati szabályzat és Feudalizmus kori történelmi füzet, és néhány újság. A néhány újság főként Vasasbánya utolsó napjairól szól, portrék - mondatok - ígéretek - nevek. Azóta is tisztességtelen homály fedi, csak a megélők tudják, hogy is volt az akkor 1993. októberében és azon kevesek akiknek ezt elmondták ők, sokan.... Valami ilyesmiket gondoltam itt boncolgatni a továbbiakban és persze néhány jelenképet rólunk, Vasasiakról.
Ma délután a szomszéd "Nénikétől" kaptam pár régi dolgot. Nénike 80 éves és mostanság az emlékei között utazik, szortíroz és szanál....
A pár régi dolog: újságcikkek a '30-as és '80-as évek vasasi dolgairól. A DGT pár 1910 és 20-as évekbeli kiadványa, pár régi képeslap a falunkról, és még egy pár kuriózumnak tűnő dolog. A továbbiakban úgy gondoltam, hogy mielőtt továbbadom (mert tovább szeretném adni a pécsi Bányásztörténeti kuratóriumnak) learchiválom magamnak, és itt a hely(i)történeteimben közreadom, hogy az a pár ember aki esetleg olvas, okosodjon (velem együtt) belőle. Tehát hamarosan...
Az előző bejegyzés óta nem történt semmi. Semmi? Elmúlt a nyár - ennyi... Azok a fák ott lombjukat vesztették és egész nyáron össze - vissza hevertek, ahogy odavágta az a pár fanyűvő aki néha - néha odajárt. A múlt héten aztán megjelent pár munkagép és teherautó.
Elszállítani a maradékot és kituskózni, továbbá ezt a siralmas placcot kialakítani. Sikerrel jártak.
Sikerült. Most tehetnék ide egy fotót a virágzó fákról, de inkább görgess visszafelé kedves olvasóm. Vagy képzeld el azt, hogy milyen ilyenkor egy vadgesztenyefa. Ilyenkor szeptember utolsó napján, amikor potyog róla a levél, és a barna gesztenyeszemek vastagon elterülnek alatta.... Képzeld el.....
Itt most ez a sivár és siralmas építési terület van, ez látható. Íme:
Ezzel befejezettnek gondolom a Fischer - kert körüli sorozatomat, innentől már ez egy építkezés. Egy szigorú értelemben vett magántulajdon kialakítása.... Memento mori....
Mert naivan azt gondoltam - titkon reméltem...
Bár tudtam, hogy úgysem hagyják meg őket - még a szélén sem.
Mert a tűzoltókra vártak, hogy éppen ráérjenek eldönteni őket.
És most, egy hónap elteltével folytatódtak a kivégzések. Tegnap már csak négyen maradtak állva.
Átlóban a két sarokban ketten - ketten. Nagyon nem szép látvány - mit mondjak. A darabolós ember pedig ott ült az árnyékban, és élezte a motoros fűrésze láncát. Ő a munkáját végezte csak.... Készítette elő a helyet - a maradéknak.
Mert tudom - és tudják azok négyen is, hogy nincs kegyelem. Tudják, hogy ők nem azok - kik állva halnak meg...
Vasas közepén - mondhatom bátran annak, mert itt a bolt - templom - kocsma, ahogy faluhelyen illik - áll ez a vadgesztenyés, nem-is-tudom-minek-nevezzem. Nevén nevezve (tulajdonosa után) a Fischer - kert. De ez itt nem is kert, meg nem is park, meg nem is tér. Ez a vasasi állandóság egyik része, a régi Fischer - kocsma kertje, régi idők nagy tanúja a "B" utcát megfelezve álló - fekvő vadgesztenyés.
Csodaszép ilyenkor, mikor virágzik. Csodaszép a nyári rekkenésben, amikor hűs árnyat ad. Csodaszép ősszel amikor érik rajta a gesztenye és rengeteg színű lesz rajta a lomb.
A napokban a kert egyik sarkán sok - sok raklap téglát láttam. Csak nem? - kérdezem. Csak de - volt a válasz....
Valahogy azonnal - villámcsapásként - eszembe jutott erről gyerekkorom, és gyerekkorom egyik kedves regényének záróképe, és ez: "- Építeni fognak. - Itt? - Igen. Hétfőn gyünnek munkások, felássák grundot... csinálnak pince... fundamentum... - Mi?! - kiáltott Boka. - Ide házat építenek? - Házat - mondta egykedvűen a tót -, nagy, háromemeletes házat... akié a grund, az csináltatja házat." A tulajdonos (T.M.-né sz.: Fischer) állítólag eladta valami holland népeknek, akik társasházat építtetnek majd ide, (ezt hallottam) és a halálraítéltek már ki is vannak jelölve, ezek közül:
Pécs Város Önkormányzata és a Pécsi Vízmű Zrt. sajtóközleménye A települési folyékony hulladék elszállítása miatti tartozásokról 2009-03-13 A települési folyékony hulladék elszállításából adódó tetemes tartozást rendezni kell. Pécs Város Önkormányzata és a Pécsi Vízmű Zrt. megállapodott a kiegyenlítés módjáról és időpontjáról. A szolgáltatási területen élő fogyasztókat sajtóközleménnyel tájékoztatják az eljárásról. -------------------------------------------------------------------------------------------- A 2009. március 5-i pécsi közgyűlésen kérdésként hangzott el, hogy mi lesz a települési folyékony hulladék elszállításával kapcsolatos lakossági tartozásokkal azokon a területeken, amelyeken a közeljövőben kötnek majd rá a közcsatornára / Hird, Vasas/. Dr. Tóth Bertalan alpolgármester a területek önkormányzati képviselőinek és a szolgáltatást végző Pécsi Vízmű Zrt. vezetőinek részvételével megbeszélést hívott össze, ahol a korábban történt megállapodásnak és az ebben a témában született bizottsági döntésnek megfelelően a felek meghatározták a települési folyékony hulladék közszolgáltatás 2007. augusztus 02. és 2008. augusztus 01. közötti időszakra fennálló díjtartozások további kezelésének szabályait.Ennek eredményeként a Pécsi Vízmű Zrt. ezeket a tartozásokat további ügyintézésre 2009. március 13-át követően átadja az önkormányzat jegyzőjének, illetve a hatáskör gyakorlásával megbízott Polgármesteri Hivatal Adóirodájának.
Dr. Tóth Bertalan alpolgármester Nyirati István Pécsi Vízmű Zrt. vezérigazgató
Nos én az elmúlt 23 esztendőben egyszer sem. Előtte pedig azért nem, mert akkor nem nekem kellett ilyesmikkel (számlák, szolgáltatók) foglalkozni. Mert a szülői ház oltalmában (meg máshol is kis időket) éltem, és különben is, ilyen idiótaságok akkor még nem voltak. Írtam párszor arról a rendeletről, amit a pécsi nagyurak - nagyasszonyok azóta visszavontak már. Azaz a felhasznált víz 40 százalékának szennyvízként történő elszámolásáról, elszállításáról, vagy kifizetéséről. Abban a 2008 - as évben, amiről szól a dolog, 12 köbméterrel maradtam le az elszámolási időszakról, ami fura mód augusztusi évfordulással volt. A vízdíj elszámolás pedig évente kétszer, januárban és júniusban. Akkor, a múlt év augusztusban kiborult a bili rendesen. WC pumpás tüntetés volt a városháza előtt, lakossági fórumok, ígéretek, mellébeszélések, megoldás ajánlatok - keresések. Persze jó pár család semmiféle engedménybe - kedvezménybe nem fért bele. Én sem, s mivel el nem végzett szolgáltatást nem vagyok hajlandó kifizetni, kérelmet írtam. A vízműnek. Méltányosságit. Hogy számolják már bele az augusztus végi szállításomat az előző évbe. Ezt érvekkel, számlákkal alátámasztottam - no és egyébként is másfél - kéthavonta jön a szippantós hozzám. Persze roppant udvariasan, de nem fogadták el. Én pedig szintén roppant udvariasan - nem fizettem. Lejárt a türelmi idejük. Írtak - fizessek. Nekem is. Írtam - és nem fizettem. Nem csak én. Pár száz család itt a környéken (Vasas - Somogy - Hird) hasonlóan tett. Aztán kaptunk mindenféle ígéretet képviselőtől, jegyzőasszonytól, hogy nyugodtan maradjunk a seggünkön, ne fizessünk, mert lesz megoldás. Vagy valami... (türelem rózsát terem - talán?) Hát a valami, most ez a felszólító levél. Aranyos mi? Azt írja, hogy korlátozza a vízszolgáltatásomat. Tehát a t. szolgáltató olyasmit akar korlátozni, amit nem tehet meg, mert a vízdíjat - késedelem nélkül - átutalásról fizetem... Ez Magyarország ma, 2009-ben. Amikor örülni kellene lassan annak, hogy lyuk van a seggünkün, meg ilyesmiknek. Mi lesz itt még?
23 éves rövid hír az e napon történtekről: 1986. február 18. - 11 áldozatot követel egy bányakatasztrófa a Mecseki Szénbányák Vasas Bányaüzemében.
Vasasbányán a délutános műszak, az aznapi beosztást megkapva, kettőkor leszállt a IV. és V/a. szintekre. Egy normál, hétköznapi, éveleji hangulatú műszak indult. A nemrég termelésbe állított 11- es telepi fejtéshez, mindkét szint főszállítóvágatán elindult - a teljes mancsafttal a népes. A műszakban - ahogy annak a jelentésekben állnia kell - rendkívüli esemény történt. Nagyon rendkívüli esemény történt, nagy katasztrófa. Vasasbánya 200 éves történetének legnagyobb balesete. A fejtésben, annak nagyon hosszú, majd 50 méteres szakaszán omlás keletkezett, maga alá temetve 15 bányászt. Négyüket mentették ki. A többiek, Ők - tizenegyen - este, műszak végén nem ültek be a népesbe, nem álltak az aknagárdon a kasra, népszállításra várva... Őket a társak hozták ki... Volt akit még aznap, és volt akit később, sőt még később... Ők tizenegyen.
Bartók Béla Brandt József Jozef Cwikla Gémes Illés Horváth János Klajbár Mihály Ryszard Kurczak Jan Kurzacz Szanda László Franciszek Strej Stanislaw Ziaja
... nekem megélt, és valós múlt. Ebben az utolsó évtizedben, 1982 - 1993 - ig dolgoztam Vasasbányán. Itt tanultam meg a szakmát és a bányászat iránti tiszteletet. A "Nem szól már a klopacska - Vasasi bányászemlékek" -ben ez található erről az utolsó évtizedről:
"Az 1982-es év a mecseki kőszénmedence legellentmondásosabb éve volt. A 200 éves múlttal rendelkező, de a visszafejlődés határán vergődő vállalat a nagy fejlesztési - (*LIÁSZ)- program 1982. évi indulásával nagy ívű fellendülést, műszaki megújulást remélt, bár az ország politikai-gazdasági körülményei jogos kétségeket támasztottak a program megvalósíthatóságára vonatkozóan. Az 1970-es évek második felében a kohókoksz importjában jelentkező beszerzési gondok, és a külföldi kohókoksz árának emelkedő irányzata miatt a kohászat igényeinek kielégítésére a Dunai Vasmű kezdeményezte a III. számú kokszolóblokk megépítését 1 millió t/év kapacitással. Mivel a kokszolható szén behozatalában hasonló beszerzési problémák adódtak, a hazai források kihasználását célzó és a KGST állásfoglalásával összhangban lévő gazdaságpolitikai döntés azt is előírta, hogy 1990-re a hazai kokszolható szénkoncentrátum-termelést 900 kt/ év szintre kell emelni. Ezt a döntést a Mecsekben rendelkezésre álló, hazai viszonylatban igenjelentős, de nemzetközileg is számottevő, a részletes kutatásokkal tovább növelhető (Máza-Dél), jó kokszolhatósági tulajdonságokkal rendelkező kőszénvagyon támasztotta alá. Ekkor még zömében rendelkezésre állt az a kétszáz év alatt kifejlődött termelési kultúra és termelőkapacitás, amely megfelelő időben és módon végrehajtott korszerűsítéssel lehetővé tehette volna a medence romló termelési feltételeinek megállítását, a visszafejlődés megfordítást és ezáltal a kitűzött távlati célok elérését. Az elfogadott program négy, az eredményességet egyenértékűen szolgáló célt tűzött maga elé, annak tudatában, hogy a célok bármelyikének elhagyása a program célkitűzéseinek elérését meghiúsítja. Ezek a célok az alábbiak voltak: 1. a termelőkapacitások korszerűsítése és fejlesztése. 2. a szénelőkészítési technológia korszerűsítése és átalakítása. 3. az alkalmazott bányászati technológiák korszerűsítése, ezzel a létszámcsökkenés megállítása, illetve ellensúlyozása. 4. a fejlesztési programhoz kapcsolódó, a munkaerő megtartását biztosító lakásépítési program lebonyolítása. A terv három perspektivikus bányára: Pécs, Vasas és Zobák bányaüzemekre alapozott.
A terv szerint: Vasas bányaüzemben a nyugati aknát 8 m átmérőre kell átbővíteni és 135 m továbbmélyítés után korszerű szállítóberendezéssel kell ellátni!. A keleti akna 185 méteres továbbmélyítése után nagy teljesítményű, korszerű szellőztetőgépet kap. Termelésbe kell kapcsolni VI/a. szintet. A bánya termelési előirányzata 1993-ra 650 kt, 2000-re 1085 kt - 2,7 t/műszak teljesítménnyel (1982-ben ez 1,915 t/m volt)
A nagy horderejű program kivitelezése kétéves csúszással 1982-ben indult meg. Az ütemezés és az évenkénti pénzügyi keret menet közbeni változása már eleve kizárta az eredeti célkitűzések időben történő megvalósítását. A hatalmas erőfeszítések árán megvalósult jelentős műszaki korszerűsítéssel sem lehetett elérni a szükséges fordulatot a mecseki termelési technológiákban. A program célkitűzései közül a leglátványosabban és legdrámaibban a munkaerő- megtartás hiúsult meg. A termelő üzemekben a létszám, s ezen belül a földalatti létszám fogyása felgyorsult, különösen veszélyes mértékben csökkent a vájár szakmunkások száma. A létszám biztosítására tett intézkedések csekély eredménnyel jártak. Ezért a munkaidő-csökkentés, amely eredetileg a szabadidő, a regenerálódási lehetőség meghosszabbítását szolgálta volna, a program indulási szakaszában szükségessé vált szabadnapi pótműszakos termelésekkel csak látszateredményt hozott. A létszámhiány miatt a vállalat 1984-től külföldi, elsősorban lengyel munkaerő foglalkoztatására kényszerült, főként a kritikus vájárhiány csökkentése érdekében. A csökkenő létszám minden üzemben kapacitás-kihasználatlanságot idézett elő. A földalatti művelésű termelés így megállíthatatlanul csökkent. A vállalat gazdaságossági mutatói szintén romló irányzatot mutattak. 1983-ig lehetett fenntartani a nyereséges gazdálkodást. Az önköltség nagyarányú növekedését jelentős mértekben a vállalattól független, külső tényezők okozták. A nagyarányú költségemelkedés hatásait a szénbányászat nem ellensúlyozhatta a szénarák emelésével. A teljes csődhöz 1989-tól a szénpiac hazai felbomlása vezetett. A három fő fogyasztónál jelentkező piacvesztés végleg megrendítette a vállalatot. 1988- ban leállították a fejlesztési programot, félbeszakadt a munka, üzemen kívül helyezett létesítményeket hagyva maga után.
Pécs-Bányaüzemben (*István - akna) a visszafejlesztés elkerülhetetlenné vált. Az üzem az alacsony termelési szinten ráfizetéses volt, ezért azt 1990. január 1-el összevonták Vasas Bányaüzemmel, Pécsi Bányaüzem néven. Pécs- Bányaüzem létszáma átkerült Vasasra. (** Csak megjegyzem, hogy nem a teljes létszáma jött át Vasasra - vezetősége viszont nagyrészt...) Vasas Bányaüzem a IV. és a termelésbe kapcsolt V/a. szinten művelt. Megkísérelték ismételten a másodlagos művelésű területetek kibővítését, de kevés sikerrel. Eredményes volt viszont a fekübb telepek művelési arányának növelése (**hogy miért, arra az akkoriban ott dolgozó kollektíva nagyon jól emlékszik) Az üzem 1982-ben 405 kt-at termelt, és kisebb ingadozással 350 kt/év átlagtermelést biztosított 1991-ig. Földalatti létszáma 1982-ben 1054 volt, ez a létszám 1984-ig csökkent, majd 1985-től lengyel dolgozókkal egészítettek ki. 1988-ban már 200 külföldi munkaerővel dolgozott, 1991-ben pedig a Pécsbányaüzemi létszámmal és további lengyel (*és ukrán) dolgozókkal 1344 főre sikerült a létszámot felerősíteni.
Ma, advent harmadik vasárnapján a vasasi Szent József templomban a Vasasért Egyesület szervezésében (jó volt a Forr Janit hallgatni) nagyon szép, ünnepváró műsorban lehetett része annak a sajnos - számomra - kevés embernek aki ott volt, és meghallgatta a verseket, dalokat, fuvola, klarinét és orgonazenét és a Nagy Lajos Gimnázium kórusát. A kis hangverseny méltó volt az adventhez és a tizedik évfordulóhoz... Nagyon örülök annak, hogy mi ott voltunk. Köszönöm...
A Vasasi Szent Borbála Egyesület elnöke megnyitotta, a szénbányák volt vezérigazgatója átadta, a papunk megáldotta. Fiatal és idős műsort adott. Pár régi ismerőssel is találkoztam, nagy öröm volt látni őket, pár szót váltani velük, akik eljöttek, mert itt éltek - és dolgoztak Vasasbányán...
Az 1960 -as évek végén a mecseki szénmedencében a leépülés a beszűkülés, a visszaesés jelei kezdtek mutatkozni. Az energiahordozó források váltása a hatvanas évek közepére a nyugati országokhoz képest fáziseltolódással - hazánkban is elindult. A szénhidrogének (a kőolaj és földgáz) részesedése az energiafelhasználásban erőteljesen növekedő irányzatot mutatott, s a szén versenyhelyzetbe került a viszonylag olcsóbb szénhidrogénekkel szemben. Ez a verseny az 1960-as évek végén és a hetvenes évek elején bányabezárásokhoz és a bányamunkások egy részének más medencékbe történő áttelepítéséhez vezetett. Megrendült tehát a szénbányászat szilárd helyzete, kedvezőtlen megítélés kezdett kialakulni róla a külső gazdasági környezetben, és elkedvetlenedés a bányavállalatokon belül. Bár a bányabezárások közvetlenül nem érintették a mecseki szénmedencét, de közvetett hatásai a munkaerő-elvándorlás erősödésében, az új munkaerő megszerzésének nehézségeiben itt is jelentkeztek. Súlyos gond volt, hogy mérsékelt ütemben elkezdődött a termelő (produktív) létszám eltávozása is (főleg a fiataloké), és ezzel a vájárlétszám átlagéletkorának a növekedése. A beruházások visszafogása a hatvanas évek közepétől egyrészt a meredek település miatt szükségessé vált új szintbekapcsolások (aknák továbbmélyítése, főfeltárás) elhúzódásához vezetett, másrészt a létszámcsökkenést ellensúlyozni képes munkahely gépesítést lassította, akadályozta. A gázkitörésveszély és a tűzveszély elhárítása érdekében bevezetett új művelési előírások és szabályzati szigorítások többlet műszak- és időráfordítást, valamint magasabb költséget jelentettek, ugyanakkor a munkahelyi koncentrációban elért színvonal megtartása érdekében a villamos berendezések, a gépek, a hírközlő- és mérőrendszerek jelentős színvonalbeli fejlesztését is meg kellett oldani, ami nagy anyagi és munkaerő-ráfordítást követelt meg. Mindezek hatására ismét megindult a művelés egyensúlyának felbomlása, pedig e kényes egyensúly betartását a bányaveszélyek leküzdése érdekében szükséges védőtelepes művelés és az előzetes gázlecsapolás fokozottan megkívánta volna. A felsorolt körülmények kedvezőtlen hatással voltak a produktív teljesítményekre s ezzel a termelés alakulására. A föld alatti művelésű bányák termelésének visszafejlődése egyes üzemekben fokozatosan a kapacitások kihasználatlanságát, az összüzemi teljesítmény és a gazdasági mutatók romlását idézte elő. A földalatti művelés visszaesésének ellensúlyozására nagy erőfeszítéseket tettek a külfejtéses széntermelés fokozására. Ez vezetett el az önálló Külfejtési üzem megszervezéséhez Széchenyi-aknai telephellyel. Az 1973. évi olajárrobbanást világviszonylatban általános energiaválság követte, amely - a megszokott késleltetéssel - a magyar gazdaságba is begyűrűzött. A szénhidrogének árának felugrása következtében a szénpiaci kereslet - különösen a kokszolható és a lakossági felhasználású szenek iránt - megnövekedett, s a szén, mint energiahordozó, ismét az érdeklődés előterébe került. Legjelentősebb mértékben a koksz, és a kokszolásra alkalmas szén világpiaci szökött fel, s így a hazai kokszolásra alkalmas mecseki kőszén is felértékelődött. Medencénkben az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy amíg az igényoldal ismét kedvezően alakult, addig az előbb vázolt okok miatt a termelés visszafejlődési tünetei felerősödtek. A kokszolható szén és a koksz behozatali lehetőségeinek beszűkülése miatt több fejlesztési elképzelés készült, amelyekben az addigi 480 kt/év-vel a 670 kt/év, 820 kt/év, és 900 kt/év mennyiségekkel meghatározott hazai koksz szénkoncentrátum igény kielégítésének a feltételeit vizsgálták. A programot 1981-ben hagyták jóvá állami nagyberuházás formájában 1982. január 1-i kezdéssel. A medence földalatti művelésű termelése 1981-re 2651 kt-ra esett vissza. Figyelembe véve a szénelőkészítő-művek korszerűsítési lehetőségeit, a 900 kt/év kokszszén-koncentrátum 3400 kt/év földalatti művelésből származó széntermeléssel lett volna biztosítható. A kokszolható szén iránti kereslet fellendülése a beruházási tevékenységet 1974-től kedvező irányba lendítette ugyan, de ennek eredménye csak kis mértékben járulhatott hozzá a tárgyalt időszakban a vállalati gazdálkodás javításához, a termelés csökkenése nem állt meg. A hosszúhetényi bányatelepítés elmaradásával a felsőbb szintek művelésére visszakényszerült vasasi bányaüzemben a IV. szint termelésbe kapcsolása, és a keleti akna kisebb rekonstrukciója készült el, és folyamatba tették az V/a szint bekapcsolásának munkáit. A másodlagos művelésre tervezett szinteken, a bányamező északi szárnyának fokozatos kiterjesztésévei, a Béta bányai módosított határ felé eddig még nem művelt szűz területeket vontak be a termelésbe, ezzel a másodlagos művelés aránya fokozatosan lecsökkent. Mivel Vasas bányaüzem gázkitörés-veszélyes minősítésű, a mélyebb szinteken az előírt, fokozott biztonsági szabályok alkalmazásának teljesítményt visszafogó hatása is jelentkezett. A vasasi külfejtés 1975-től az újonnan létesült Külfejtési üzem kezelésébe ment át. Vasas föld alatti művelésű termelése 1972-ben 393 kt volt, és 1981-ben 415 kt-át produkált (106 %). Földalatti fizikai létszáma az 1972. évi 781-ről 1981-ben mindössze 755-re csökkent, ez 6%-os veszteség, tehát Vasas őrizte meg leginkább a létszámát.
/forrás: Nem szól már a klopacska - Vasasi bányászemlékek 2000./
"Szent Borbála, védj meg minket,Nagyon szépen kérünk.Lenn a földben, ott a mélyben,Légy Te a reményünk! Minden reggel alászállunk,De hogy visszatérjünk,Segíts minket Szent Borbála,Szent szívedre kérünk. Óvjad, védd a bányászokat,Oly sötét a tárna,Hogy a mélyből feljöhessünk,Segíts, Szent Borbála!"
Európa csaknem minden országában évszázadok óta megünneplik december 4-én a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának napját. Elterjedése és fennmaradása annak köszönhető, hogy a természettel vívott harc egész Európában közös bányászhagyományokat és szokásokat alakított ki. Már a középkorban, az antik és a pogány hagyományok újszerű folytatásaként minden mesterségnek és foglalkozásnak égi patrónust, védelmezőt kerestek. Szent Borbálához szívesen folyamodtak a középkori bányászok, akitől a hirtelen halállal és a súlyos sebesüléssel szemben reméltek védelmet. A Borbála-kultusz az erre utaló első írásos emlékek szerint 1350 körül Németalföldről, Kuttenbergből eredt és terjedt el Európa-szerte. Magyarországon először Selmecbányán találkozunk a Borbála-tisztelettel, és innen terjed el a Felvidéken, elsősorban a bányavárosokban, majd a XIV. és XV. században az ország egész területén általánossá vált. Magyarországon a Borbála-nap megünneplése a II. világháború után megszakadt. A Borbála-ünnepségek felújítását a Miskolci Egyetemen, a hagyományápolás égisze alatt a bányamérnök-hallgatók az 1980-as években kezdeményezték, majd ezt támogatva az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület az országban újra bevezette.
/fotó: vasasi templom Borbála oltára - 1986.szeptember 20./
Az 1960-as évek elejétől az állami gazdaságpolitikában új célok jelentek meg. A termelés mennyiségi növelését a létrehozott kapacitások jobb kihasználásával, a termelékenység növelésével és műszaki fejlesztéssel kívánták elérni, egyidejűleg csökkentve a beruházásokat és megkívánva a gazdaságosabb üzemeltetést. Az új gazdaságpolitikai irányváltás nem érte váratlanul a két mecseki szén- trösztöt. A beruházási korlátozások (finanszírozási gondok) már évek óta éreztették hátrányos hatásukat. A munkaerő megszerzése és megtartása állandóan emelkedő, súlyos költségterheket jelentett. Ugyanakkor viszont kedvezően alakult a folyamatos kutatások eredményeképpen a területek földtani megismerése, tisztázódott az egyes bányamezők természetes vagy mesterséges lehatárolása, egymáshoz kapcsolhatósága, a szénvagyon bővíthetősége (esetleg kimerülése). Így az egyes bányamezők összevonásával nagy kapacitású bányák kialakításának - vagy rekonstrukcióval a kapacitásnövelésnek, élet-tartamnövelésnek tervezésére nyílt lehetőség. Ezen időszakban nagymértékben javult a korszerűbb, nagyobb teljesítményű bányagépek, a biztonságot javító mérőműszerek, a sújtólégbiztos villamos berendezések és a nagy kapacitású szellőztetők beszerezhetősége (esetenként már a nyugati piacokról is), ami megteremtette a bányaművelés korszerűsítésének, a technológiai fejlesztésnek a feltételeit. Ezen kívül a nagyméretű létszám- fluktuáció ellenére is kialakulóban volt a hosszabb bányászati gyakorlattal rendelkező, fegyelmezett munkásgárda, amely képes volt az új, képzetlen munkaerőt betanítani és a munkafegyelemre (amely a közismerten veszélyes liász-bányászatban létkérdés) rászoktatni. Az évtizedet tehát az üzemi és munkahelyi koncentráció megvalósítására irányuló törekvések jellemzik. Ennek érdekében történt a szénmedence szervezetének is, amikor a két (pécsi és komlói) tröszti szervezetet 1963. július 1-jével összevonták, létrehozva a Mecseki Szénbányászati Trösztöt. Az egész liász szénmedence egységes szemléletű irányításával az eredményes bányaművelés kedvezőbb feltételei alakulhattak ki, s talán nem véletlen, hogy ez a tízéves időszak a Mecsek nagy múltú szénbányászatának történelmében a legkiemelkedőbb eredményeket hozta.
A vasasi szénszállítás átállítása Hosszúheténybe már az időszak elején megtörtént, a Rücker-akna és a vasasi Petőfi-aknák közötti függőkötélpályát felszámolták. Sajnos a Hosszúhetény-vasasi bányakoncentráció terve a beruházások visszafogása, a finanszírozási gondok miatt kilátástalanná vált, a hosszúhetényi aknák mélyítése leállt, csak állagfenntartást végeztek. Vasas bányaüzem így kényszerhelyzetbe került, mivel a mélyszinti művelést a szénvagyon-csökkenés, illetve a mélység növekedésévei csökkenő kiszállítási kapacitás miatt mérsékelni kellett. Ezért megkezdték a felsőbb szintek másodlagos művelésének az előkészítését. Az 1. szinti északi mezőben a termelés már 1962-ben megindult, a II. szint pedig 1966-tól termelt. A VIII. mélyszinten a déli mező lefejtését 1968- ban, az északit egy évvel később fejezték be, s 1969 végétől az akna teljes termelése a másodlagos művelésű területekről került ki. A műveletek során tisztázódott viszont az, hogy az északi mező a felső szinteken a Béta-aknai terület felé bővíthető, és itt műveléssel még egyáltalán nem érintett szénvagyon kapcsolható a vasasi területhez. A másodlagos művelés ezzel fokozatosan elsődleges műveléssé alakult át, és csak kis mértékben folyt a termelés a már fejtett területen. A csapásban észak felé terjeszkedő mező szellőztetését azonban a centrálisan telepített vasasi légaknáról nem lehetett kielégítően biztosítani, s ezért az un. Kövestetőn új lejtős légaknát hajtottak, amellyel a mező diagonális szellőztetésére tértek át. 1962-ben indították meg - a tárolóművelések felszámolása után - a Vasas északi külfejtést, amely 1969-ig termelt, s pótlására 1968 végén kezdődött az új déli külfejtés. A két tröszt összevonása után a drasztikusan lecsökkent beruházási keretek miatt - mivel Zobák bánya építése már előrehaladott készültségi fokon állt - a rendelkezésre álló pénzkeretek zömét a zobáki beruházások befejezésére koncentrálták, s így Vasas bányaüzemben csak kisebb rekonstrukció folyt a külszínen és a IV. szinti aknarakodókon. Az üzem termelése a gondok ellenére emelkedett, a legmagasabb termelést 1969-ben érte el 597 kt-val.
/forrás: Nem szól már a klopacska - Vasasi bányászemlékek 2000./
A TULAJDONVISZONYOK MEGVÁLTOZÁSA ÉS AZ EXTENZÍV FEJLŐDÉSI SZAKASZ
A pécsvidéki bányákat már 1938-tól bonyolult tulajdonlási és vezetési szerkezet jellemezte. Ausztria bekebelezése után a társaságot a Gőring Művek tulajdonaként elvileg Berlinből irányították, de a pécsi igazgatóság továbbra is a bécsi központnak volt alárendelve. A háború befejeztével tehát a DGT csak árnyéktulajdonos maradt, irányítását nem tudta érvényesíteni. A szovjet katonai irányítás ugyanakkor még nem gyakorolta a tulajdonosi jogokat, a magyar közigazgatás pedig, amely régi szervein keresztül próbálkozott a gazdasági élet újraindításával, még az állami tulajdonú bányák működését sem tudta befolyásolni.
A szovjet csapatok 1944. november 29-i megjelenésével a DGT bécsi központja elvesztette kapcsolatát a tulajdonát képező pécsi szénbányákka1. A bányák - mint hadiüzemek - a katonai parancsnokság irányítása alá kerültek. A munka elindítása, az üzemek felélesztése, a műszaki irányítás a társaság pécsi igazgatóságán és a kerületekben maradt vezetők feladata lett, de megjelentek a spontán szerveződő helyi politikai erőket képviselő személyek és a kialakulóban lévő új politikai- társadalmi szervezetek hatalmi törekvései is. A II. világháború végével a német megszállásból újraéledő Ausztria is rendezni kívánta gazdasági ügyeit, a DGT ennek során osztrák tulajdonjogú céggé alakult vissza. Ez azonban csak átmeneti állapotot jelentett, mivel a győztes nagyhatalmak között a potsdami értekezleten létrejött megállapodás alapján a Szovjetunió által megszállt területeken lévő német javak, így a társaság tulajdonát képező Pécs-vidéki kőszénbányák üzemei, bányajogai is - a szovjet állam tulajdonába mentek át.
1946. május 15-én fogadta el az Országgyűlés a bányák államosításáról szóló törvényt, amelyet 1946. június 26-án hirdettek ki. Ez nem vonatkozott a győztes hatalmak tulajdonaira. Így a DGT tulajdonában volt területeket a Jóvátételi Hivatal rendelkezése alapján bekebelezték a Szovjetunió javára.
Az 1945 után rohamosan emelkedő szénigények kielégítése, a háború alatti rablógazdálkodás miatt legyengült pécsi bányászatot erősen megterhelte. 1945- 52 között kapacitáspótló beruházásokra alig-alig került sor, kapacitásfejlesztési beruházás pedig már közel 25 éve, a Jicinsky-terv befejezése óta egyáltalán nem volt. Így a kiépített kapacitás fölötti termelési szint huzamos erőltetése szükségmegoldásokat követelt. A pécsi terület kapacitásfejlesztő beruházásai az ország többi, elsősorban a komlói bányájához képest jelentős késéssel indultak meg. Csak ritkán és rövid időre sikerült a kapacitás-keresztmetszetek olyan összhangját megteremteni, amely optimális kapacitáskihasználást biztosítva az igényoldalt is a legkedvezőbben kielégítette.
Az erőműi és vasműi szénigényeken kívül bővült az egyéb ipari, mezőgazdasági, lakossági és vasúti fogyasztói kör is. A Mecsek mindhárom részterületén szükség volt tehát a termelés növelésére vagy legalább a szinten tartásra. Az emelkedő termelési tervek teljesítése érdekében gyors intézkedéseket tettek.
A vasasi bányák beruházási programja eltért a másik két kerületétől. Ennek okai: - A Petőfi-aknák már a **Jicinsky-koncentráció megvalósításakor is üzemelő létesítmények voltak, s ezek elöregedtek; - Az aknák elérték mélységi határukat, a műveletek gyors ütemben haladtak lefelé, a szénvagyon kimerülőben volt, a mélyszinti műveletek már a hosszúhetényi területet érintették ; - A DGT idejében kialakult elképzelések a bányaművelés bővítési lehetőségeit a mélyebben fekvő telepek műrevonására a keleti, északkeleti terjeszkedésben látták, s ezt a háború utáni földtani kutatások igazolták a Hosszúhetény kelet, Pécsvárad reménybeli területen . Ezért megalapozott elképzelés volt a Vasas -hosszúhetényi koncentráció kialakítása, amely a vasasi kieső kapacitás pótlását és - szénigény esetén - a kapacitás bővítését is biztosíthatta, tehermentesítve ezzel a pécsi medencerész több évtized óta erősen igénybe vett nyugati szárnyát. Végülis a vasasi kerület beruházásai e koncepció köré csoportosultak a következőkkel: - A Petőfi szállítóakna továbbmélyítése vakaknával a 10. szintre. A hosszúhetényi iker aknapár lemélyítése, melyet 1953 végén kezdtek meg. Az 1000 m mélységűre tervezett aknák közül a légakna 525 m-ig, a szállító-akna 476 m-ig mélyült le 1958 közepéig; - a vasasi szén Újhegyre történő eljuttatásához új szállítási útvonal kialakítása. Ezen belül új 1,6 km-es függőkötélpálya építése a hosszúhetényi aknáknál kialakított silórendszer és a volt Petőfi-aknai kötélpálya-feladóállomás között, normál nyomtávú szárnyvasút építése Hosszúhetény-Hird között a Pécs -bátaszéki MÁV vasútvonalhoz csatlakozva) leágazásos csatlakozással az újhegyi mosóhoz, átrakó fatelep kialakítása Újhegyen. A létesítmény elkészülte óta a vasasi szenet Hosszúhetényből MÁV-szerelvények szállították a mosóba; - a kisebb fürdőrekonstrukció, kazánházbővítés, illetve -átalakítás Vasason; - metángáz - lecsapoló kiépítése az üzemszerű bányabeli metán-lecsapolás megindítása érdekében.
/forrás: Nem szól már a klopacska - Vasasi bányászemlékek 2000./
**Jaroslav Jičínský(1870 - 1959), a korszerű pécsi szénbányászat megteremtője. Az Ostravából származó bányamérnök a Dunagőzhajózási Társaság megbízásából 1912-ben készítette el a pécsi bányák fejlesztési tervét. Ennek elfogadása után, 1913-1930 között vezetője volt a koncentrációs és korszerűsítési munkálatoknak. A kor színvonalán álló, teljes infrastruktúrával együtt elkészült létesítmények az 1990-es évek elején történt bányabezárásokig rendeltetésszerűen működtek.
Az első fotón "A tárnából visszatérő munkások újongva hallgatják a megegyezés öt pontját" 
A tegnap kapott relikviák mind ehhez kapcsolódnak. Bányászsztrájk és Munkarend, Szolgálati szabályzat és Feudalizmus kori történelmi füzet, és néhány újság. A néhány újság főként Vasasbánya utolsó napjairól szól, portrék - mondatok - ígéretek - nevek. Azóta is tisztességtelen homály fedi, csak a megélők tudják, hogy is volt az akkor 1993. októberében és azon kevesek akiknek ezt elmondták ők, sokan.... Valami ilyesmiket gondoltam itt boncolgatni a továbbiakban és persze néhány jelenképet rólunk, Vasasiakról.
Elszállítani a maradékot és kituskózni, továbbá ezt a siralmas placcot kialakítani. Sikerrel jártak.
Sikerült. Most tehetnék ide egy fotót a virágzó fákról, de inkább görgess visszafelé kedves olvasóm. Vagy képzeld el azt, hogy milyen ilyenkor egy vadgesztenyefa. Ilyenkor szeptember utolsó napján, amikor potyog róla a levél, és a barna gesztenyeszemek vastagon elterülnek alatta.... Képzeld el.....
Csodaszép ilyenkor, mikor virágzik. Csodaszép a nyári rekkenésben, amikor hűs árnyat ad. Csodaszép ősszel amikor érik rajta a gesztenye és rengeteg színű lesz rajta a lomb.
Nyolcan fogják túlélni...
Nos én az elmúlt 23 esztendőben egyszer sem. Előtte pedig azért nem, mert akkor nem nekem kellett ilyesmikkel (számlák, szolgáltatók) foglalkozni. Mert a szülői ház oltalmában (meg máshol is kis időket) éltem, és különben is, ilyen idiótaságok akkor még nem voltak.
/katt-a-képre/
_szent_borbala_szobra_2.jpg)
"Szent Borbála, védj meg minket, Nagyon szépen kérünk. Lenn a földben, ott a mélyben, Légy Te a reményünk!
/fotó: vasasi templom Borbála oltára - 1986.szeptember 20./
A vasasi szénszállítás átállítása Hosszúheténybe már az időszak elején megtörtént, a Rücker-akna és a vasasi Petőfi-aknák közötti függőkötélpályát felszámolták. Sajnos a Hosszúhetény-vasasi bányakoncentráció terve a beruházások visszafogása, a finanszírozási gondok miatt kilátástalanná vált, a hosszúhetényi aknák mélyítése leállt, csak állagfenntartást végeztek. Vasas bányaüzem így kényszerhelyzetbe került, mivel a mélyszinti művelést a szénvagyon-csökkenés, illetve a mélység növekedésévei csökkenő kiszállítási kapacitás miatt mérsékelni kellett. Ezért megkezdték a felsőbb szintek másodlagos művelésének az előkészítését. Az 1. szinti északi mezőben a termelés már 1962-ben megindult, a II. szint pedig 1966-tól termelt. A VIII. mélyszinten a déli mező lefejtését 1968- ban, az északit egy évvel később fejezték be, s 1969 végétől az akna teljes termelése a másodlagos művelésű területekről került ki. A műveletek során tisztázódott viszont az, hogy az északi mező a felső szinteken a Béta-aknai terület felé bővíthető, és itt műveléssel még egyáltalán nem érintett szénvagyon kapcsolható a vasasi területhez. A másodlagos művelés ezzel fokozatosan elsődleges műveléssé alakult át, és csak kis mértékben folyt a termelés a már fejtett területen. A csapásban észak felé terjeszkedő mező szellőztetését azonban a centrálisan telepített vasasi légaknáról nem lehetett kielégítően biztosítani, s ezért az un. Kövestetőn új lejtős légaknát hajtottak, amellyel a mező diagonális szellőztetésére tértek át.
