Bányásztörténelem - A vasasi szénbányászat utolsó évtizede...

... nekem megélt, és valós múlt. Ebben az utolsó évtizedben, 1982 - 1993 - ig dolgoztam Vasasbányán. Itt tanultam meg a szakmát és a bányászat iránti tiszteletet. A "Nem szól már a klopacska - Vasasi bányászemlékek" -ben ez található erről az utolsó évtizedről:


"Az 1982-es év a mecseki kőszénmedence legellentmondásosabb éve volt. A 200 éves múlttal rendelkező, de a visszafejlődés határán vergődő vállalat a nagy fejlesztési - (*LIÁSZ)- program 1982. évi indulásával nagy ívű fellendülést, műszaki megújulást remélt, bár az ország politikai-gazdasági körülményei jogos kétségeket támasztottak a program megvalósíthatóságára vonatkozóan.
Az 1970-es évek második felében a kohókoksz importjában jelentkező beszerzési gondok, és a külföldi kohókoksz árának emelkedő irányzata miatt a kohászat igényeinek kielégítésére a Dunai Vasmű kezdeményezte a III. számú kokszolóblokk megépítését 1 millió t/év kapacitással. Mivel a kokszolható szén behozatalában hasonló beszerzési problémák adódtak, a hazai források kihasználását célzó és a KGST állásfoglalásával összhangban lévő gazdaságpolitikai döntés azt is előírta, hogy 1990-re a hazai kokszolható szénkoncentrátum-termelést 900 kt/ év szintre kell emelni. Ezt a döntést a Mecsekben rendelkezésre álló, hazai viszonylatban igenjelentős, de nemzetközileg is számottevő, a részletes kutatásokkal tovább növelhető (Máza-Dél), jó kokszolhatósági tulajdonságokkal rendelkező kőszénvagyon támasztotta alá. Ekkor még zömében rendelkezésre állt az a kétszáz év alatt kifejlődött termelési kultúra és termelőkapacitás, amely megfelelő időben és módon végrehajtott korszerűsítéssel lehetővé tehette volna a medence romló termelési feltételeinek megállítását, a visszafejlődés megfordítást és ezáltal a kitűzött távlati célok elérését. Az elfogadott program négy, az eredményességet egyenértékűen szolgáló célt tűzött maga elé, annak tudatában, hogy a célok bármelyikének elhagyása a program célkitűzéseinek elérését meghiúsítja.
Ezek a célok az alábbiak voltak:
1. a termelőkapacitások korszerűsítése és fejlesztése.
2. a szénelőkészítési technológia korszerűsítése és átalakítása.
3. az alkalmazott bányászati technológiák korszerűsítése, ezzel a létszámcsökkenés megállítása, illetve ellensúlyozása.
4. a fejlesztési programhoz kapcsolódó, a munkaerő megtartását biztosító lakásépítési program lebonyolítása.
A terv három perspektivikus bányára: Pécs, Vasas és Zobák bányaüzemekre alapozott.

A terv szerint:
Vasas bányaüzemben a nyugati aknát 8 m átmérőre kell átbővíteni és 135 m továbbmélyítés után korszerű szállítóberendezéssel kell ellátni!. A keleti akna 185 méteres továbbmélyítése után nagy teljesítményű, korszerű szellőztetőgépet kap. Termelésbe kell kapcsolni VI/a. szintet. A bánya termelési előirányzata 1993-ra 650 kt, 2000-re 1085 kt - 2,7 t/műszak teljesítménnyel (1982-ben ez 1,915 t/m volt)

A nagy horderejű program kivitelezése kétéves csúszással 1982-ben indult meg. Az ütemezés és az évenkénti pénzügyi keret menet közbeni változása már eleve kizárta az eredeti célkitűzések időben történő megvalósítását.
A hatalmas erőfeszítések árán megvalósult jelentős műszaki korszerűsítéssel sem lehetett elérni a szükséges fordulatot a mecseki termelési technológiákban.
A program célkitűzései közül a leglátványosabban és legdrámaibban a munkaerő- megtartás hiúsult meg. A termelő üzemekben a létszám, s ezen belül a földalatti létszám fogyása felgyorsult, különösen veszélyes mértékben csökkent a vájár szakmunkások száma.
A létszám biztosítására tett intézkedések csekély eredménnyel jártak. Ezért a munkaidő-csökkentés, amely eredetileg a szabadidő, a regenerálódási lehetőség meghosszabbítását szolgálta volna, a program indulási szakaszában szükségessé vált szabadnapi pótműszakos termelésekkel csak látszateredményt hozott. A létszámhiány miatt a vállalat 1984-től külföldi, elsősorban lengyel munkaerő foglalkoztatására kényszerült, főként a kritikus vájárhiány csökkentése érdekében.
A csökkenő létszám minden üzemben kapacitás-kihasználatlanságot idézett elő. A földalatti művelésű termelés így megállíthatatlanul csökkent. A vállalat gazdaságossági mutatói szintén romló irányzatot mutattak. 1983-ig lehetett fenntartani a nyereséges gazdálkodást. Az önköltség nagyarányú növekedését jelentős mértekben a vállalattól független, külső tényezők okozták. A nagyarányú költségemelkedés hatásait a szénbányászat nem ellensúlyozhatta a szénarák emelésével.
A teljes csődhöz 1989-tól a szénpiac hazai felbomlása vezetett. A három fő fogyasztónál jelentkező piacvesztés végleg megrendítette a vállalatot. 1988- ban leállították a fejlesztési programot, félbeszakadt a munka, üzemen kívül helyezett létesítményeket hagyva maga után.

Pécs-Bányaüzemben (*István - akna) a visszafejlesztés elkerülhetetlenné vált. Az üzem az alacsony termelési szinten ráfizetéses volt, ezért azt 1990. január 1-el összevonták Vasas Bányaüzemmel, Pécsi Bányaüzem néven. Pécs- Bányaüzem létszáma átkerült Vasasra.
(** Csak megjegyzem, hogy nem a teljes létszáma jött át Vasasra - vezetősége viszont nagyrészt...)
Vasas Bányaüzem a IV. és a termelésbe kapcsolt V/a. szinten művelt. Megkísérelték ismételten a másodlagos művelésű területetek kibővítését, de kevés sikerrel. Eredményes volt viszont a fekübb telepek művelési arányának növelése (**hogy miért, arra az akkoriban ott dolgozó kollektíva nagyon jól emlékszik)
Az üzem 1982-ben 405 kt-at termelt, és kisebb ingadozással 350 kt/év átlagtermelést biztosított 1991-ig. Földalatti létszáma 1982-ben 1054 volt, ez a létszám 1984-ig csökkent, majd 1985-től lengyel dolgozókkal egészítettek ki. 1988-ban már 200 külföldi munkaerővel dolgozott, 1991-ben pedig a Pécsbányaüzemi létszámmal és további lengyel (*és ukrán) dolgozókkal 1344 főre sikerült a létszámot felerősíteni.

Adventi hangverseny...

Ma, advent harmadik vasárnapján a vasasi Szent József templomban a Vasasért Egyesület szervezésében (jó volt a Forr Janit hallgatni) nagyon szép, ünnepváró műsorban lehetett része annak a sajnos - számomra - kevés embernek aki ott volt, és meghallgatta a verseket, dalokat, fuvola, klarinét és orgonazenét és a Nagy Lajos Gimnázium kórusát. A kis hangverseny méltó volt az adventhez és a tizedik évfordulóhoz...
Nagyon örülök annak, hogy mi ott voltunk. Köszönöm...

Emlékpark átadás / december 7. /...

/katt-a-képre/

A Vasasi Szent Borbála Egyesület elnöke megnyitotta, a szénbányák volt vezérigazgatója átadta, a papunk megáldotta. Fiatal és idős műsort adott. Pár régi ismerőssel is találkoztam, nagy öröm volt látni őket, pár szót váltani velük, akik eljöttek, mert itt éltek - és dolgoztak Vasasbányán...

Bányásztörténelem - A szénbányászat leépülésének kezdetei...

Az 1960 -as évek végén a mecseki szénmedencében a leépülés a beszűkülés, a visszaesés jelei kezdtek mutatkozni.
Az energiahordozó források váltása a hatvanas évek közepére a nyugati országokhoz képest fáziseltolódással - hazánkban is elindult. A szénhidrogének (a kőolaj és földgáz) részesedése az energiafelhasználásban erőteljesen növekedő irányzatot mutatott, s a szén versenyhelyzetbe került a viszonylag olcsóbb szénhidrogénekkel szemben. Ez a verseny az 1960-as évek végén és a hetvenes évek elején bányabezárásokhoz és a bányamunkások egy részének más medencékbe történő áttelepítéséhez vezetett. Megrendült tehát a szénbányászat szilárd helyzete, kedvezőtlen megítélés kezdett kialakulni róla a külső gazdasági környezetben, és elkedvetlenedés a bányavállalatokon belül.
Bár a bányabezárások közvetlenül nem érintették a mecseki szénmedencét, de közvetett hatásai a munkaerő-elvándorlás erősödésében, az új munkaerő megszerzésének nehézségeiben itt is jelentkeztek. Súlyos gond volt, hogy mérsékelt ütemben elkezdődött a termelő (produktív) létszám eltávozása is (főleg a fiataloké), és ezzel a vájárlétszám átlagéletkorának a növekedése. A beruházások visszafogása a hatvanas évek közepétől egyrészt a meredek település miatt szükségessé vált új szintbekapcsolások (aknák továbbmélyítése, főfeltárás) elhúzódásához
vezetett, másrészt a létszámcsökkenést ellensúlyozni képes munkahely gépesítést lassította, akadályozta.
A gázkitörésveszély és a tűzveszély elhárítása érdekében bevezetett új művelési előírások és szabályzati szigorítások többlet műszak- és időráfordítást, valamint magasabb költséget jelentettek, ugyanakkor a munkahelyi koncentrációban elért színvonal megtartása érdekében a villamos berendezések, a gépek, a hírközlő- és mérőrendszerek jelentős színvonalbeli fejlesztését is meg kellett oldani, ami nagy anyagi és munkaerő-ráfordítást követelt meg.
Mindezek hatására ismét megindult a művelés egyensúlyának felbomlása, pedig e kényes egyensúly betartását a bányaveszélyek leküzdése érdekében szükséges védőtelepes művelés és az előzetes gázlecsapolás fokozottan megkívánta volna. A felsorolt körülmények kedvezőtlen hatással voltak a produktív teljesítményekre s ezzel a termelés alakulására. A föld alatti művelésű bányák termelésének visszafejlődése egyes üzemekben fokozatosan a kapacitások kihasználatlanságát, az összüzemi teljesítmény és a gazdasági mutatók romlását idézte elő.
A földalatti művelés visszaesésének ellensúlyozására nagy erőfeszítéseket tettek a külfejtéses széntermelés fokozására. Ez vezetett el az önálló Külfejtési üzem megszervezéséhez Széchenyi-aknai telephellyel.
Az 1973. évi olajárrobbanást világviszonylatban általános energiaválság követte, amely - a megszokott késleltetéssel - a magyar gazdaságba is begyűrűzött.
A szénhidrogének árának felugrása következtében a szénpiaci kereslet - különösen a kokszolható és a lakossági felhasználású szenek iránt - megnövekedett, s a szén, mint energiahordozó, ismét az érdeklődés előterébe került. Legjelentősebb mértékben a koksz, és a kokszolásra alkalmas szén világpiaci szökött fel, s így a hazai kokszolásra alkalmas mecseki kőszén is felértékelődött. Medencénkben az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy amíg az igényoldal ismét kedvezően alakult, addig az előbb vázolt okok miatt a termelés visszafejlődési tünetei felerősödtek.
A kokszolható szén és a koksz behozatali lehetőségeinek beszűkülése miatt több fejlesztési elképzelés készült, amelyekben az addigi 480 kt/év-vel a 670 kt/év, 820 kt/év, és 900 kt/év mennyiségekkel meghatározott hazai koksz szénkoncentrátum igény kielégítésének a feltételeit vizsgálták. A programot 1981-ben hagyták jóvá állami nagyberuházás formájában 1982. január 1-i kezdéssel. A medence földalatti művelésű termelése 1981-re 2651 kt-ra esett vissza.
Figyelembe véve a szénelőkészítő-művek korszerűsítési lehetőségeit, a 900 kt/év kokszszén-koncentrátum 3400 kt/év földalatti művelésből származó széntermeléssel lett volna biztosítható. A kokszolható szén iránti kereslet fellendülése a beruházási tevékenységet 1974-től kedvező irányba lendítette ugyan, de ennek eredménye csak kis mértékben járulhatott hozzá a tárgyalt időszakban a vállalati gazdálkodás javításához, a termelés csökkenése nem állt meg.
A hosszúhetényi bányatelepítés elmaradásával a felsőbb szintek művelésére visszakényszerült vasasi bányaüzemben a IV. szint termelésbe kapcsolása, és a keleti akna kisebb rekonstrukciója készült el, és folyamatba tették az V/a szint bekapcsolásának munkáit. A másodlagos művelésre tervezett szinteken, a bányamező északi szárnyának fokozatos kiterjesztésévei, a Béta bányai módosított határ felé eddig még nem művelt szűz területeket vontak be a termelésbe, ezzel
a másodlagos művelés aránya fokozatosan lecsökkent. Mivel Vasas bányaüzem gázkitörés-veszélyes minősítésű, a mélyebb szinteken az előírt, fokozott biztonsági szabályok alkalmazásának teljesítményt visszafogó hatása is jelentkezett. A vasasi külfejtés 1975-től az újonnan létesült Külfejtési üzem kezelésébe ment át. Vasas föld alatti művelésű termelése 1972-ben 393 kt volt, és 1981-ben 415 kt-át produkált (106 %). Földalatti fizikai létszáma az 1972. évi 781-ről 1981-ben mindössze 755-re csökkent, ez 6%-os veszteség, tehát Vasas őrizte meg leginkább a létszámát.

/forrás: Nem szól már a klopacska - Vasasi bányászemlékek 2000./

Bányásztörténelem - Szent Borbála napjára...

"Szent Borbála, védj meg minket, Nagyon szépen kérünk. Lenn a földben, ott a mélyben, Légy Te a reményünk!
Minden reggel alászállunk, De hogy visszatérjünk, Segíts minket Szent Borbála, Szent szívedre kérünk.
Óvjad, védd a bányászokat, Oly sötét a tárna, Hogy a mélyből feljöhessünk, Segíts, Szent Borbála!"

Európa csaknem minden országában évszázadok óta megünneplik december 4-én a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának napját. Elterjedése és fennmaradása annak köszönhető, hogy a természettel vívott harc egész Európában közös bányászhagyományokat és szokásokat alakított ki. Már a középkorban, az antik és a pogány hagyományok újszerű folytatásaként minden mesterségnek és foglalkozásnak égi patrónust, védelmezőt kerestek. Szent Borbálához szívesen folyamodtak a középkori bányászok, akitől a hirtelen halállal és a súlyos sebesüléssel szemben reméltek védelmet. A Borbála-kultusz az erre utaló első írásos emlékek szerint 1350 körül Németalföldről, Kuttenbergből eredt és terjedt el Európa-szerte. Magyarországon először Selmecbányán találkozunk a Borbála-tisztelettel, és innen terjed el a Felvidéken, elsősorban a bányavárosokban, majd a XIV. és XV. században az ország egész területén általánossá vált. Magyarországon a Borbála-nap megünneplése a II. világháború után megszakadt. A Borbála-ünnepségek felújítását a Miskolci Egyetemen, a hagyományápolás égisze alatt a bányamérnök-hallgatók az 1980-as években kezdeményezték, majd ezt támogatva az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület az országban újra bevezette.

/fotó: vasasi templom Borbála oltára - 1986.szeptember 20./

Bányásztörténelem - Azok a '60-as évek...

A koncentrációs törekvések korszaka

Az 1960-as évek elejétől az állami gazdaságpolitikában új célok jelentek meg.
A termelés mennyiségi növelését a létrehozott kapacitások jobb kihasználásával, a termelékenység növelésével és műszaki fejlesztéssel kívánták elérni, egyidejűleg csökkentve a beruházásokat és megkívánva a gazdaságosabb üzemeltetést.
Az új gazdaságpolitikai irányváltás nem érte váratlanul a két mecseki szén- trösztöt. A beruházási korlátozások (finanszírozási gondok) már évek óta éreztették hátrányos hatásukat. A munkaerő megszerzése és megtartása állandóan emelkedő, súlyos költségterheket jelentett. Ugyanakkor viszont kedvezően alakult a folyamatos kutatások eredményeképpen a területek földtani megismerése, tisztázódott az egyes bányamezők természetes vagy mesterséges lehatárolása, egymáshoz kapcsolhatósága, a szénvagyon bővíthetősége (esetleg kimerülése).
Így az egyes bányamezők összevonásával nagy kapacitású bányák kialakításának - vagy rekonstrukcióval a kapacitásnövelésnek, élet-tartamnövelésnek tervezésére nyílt lehetőség.
Ezen időszakban nagymértékben javult a korszerűbb, nagyobb teljesítményű bányagépek, a biztonságot javító mérőműszerek, a sújtólégbiztos villamos berendezések és a nagy kapacitású szellőztetők beszerezhetősége (esetenként már a nyugati piacokról is), ami megteremtette a bányaművelés korszerűsítésének, a technológiai fejlesztésnek a feltételeit. Ezen kívül a nagyméretű létszám- fluktuáció ellenére is kialakulóban volt a hosszabb bányászati gyakorlattal
rendelkező, fegyelmezett munkásgárda, amely képes volt az új, képzetlen munkaerőt betanítani és a munkafegyelemre (amely a közismerten veszélyes liász-bányászatban létkérdés) rászoktatni.
Az évtizedet tehát az üzemi és munkahelyi koncentráció megvalósítására irányuló törekvések jellemzik. Ennek érdekében történt a szénmedence szervezetének is, amikor a két (pécsi és komlói) tröszti szervezetet 1963. július 1-jével összevonták, létrehozva a Mecseki Szénbányászati Trösztöt. Az egész liász szénmedence egységes szemléletű irányításával az eredményes bányaművelés kedvezőbb feltételei alakulhattak ki, s talán nem véletlen, hogy ez
a tízéves időszak a Mecsek nagy múltú szénbányászatának történelmében a legkiemelkedőbb eredményeket hozta.

A vasasi szénszállítás átállítása Hosszúheténybe már az időszak elején megtörtént, a Rücker-akna és a vasasi Petőfi-aknák közötti függőkötélpályát felszámolták. Sajnos a Hosszúhetény-vasasi bányakoncentráció terve a beruházások visszafogása, a finanszírozási gondok miatt kilátástalanná vált, a hosszúhetényi aknák mélyítése leállt, csak állagfenntartást végeztek. Vasas bányaüzem így kényszerhelyzetbe került, mivel a mélyszinti művelést a szénvagyon-csökkenés, illetve a mélység növekedésévei csökkenő kiszállítási kapacitás miatt mérsékelni kellett. Ezért megkezdték a felsőbb szintek másodlagos művelésének az előkészítését. Az 1. szinti északi mezőben a termelés már 1962-ben megindult, a II. szint pedig 1966-tól termelt. A VIII. mélyszinten a déli mező lefejtését 1968- ban, az északit egy évvel később fejezték be, s 1969 végétől az akna teljes termelése a másodlagos művelésű területekről került ki. A műveletek során tisztázódott viszont az, hogy az északi mező a felső szinteken a Béta-aknai terület felé bővíthető, és itt műveléssel még egyáltalán nem érintett szénvagyon kapcsolható a vasasi területhez. A másodlagos művelés ezzel fokozatosan elsődleges műveléssé alakult át, és csak kis mértékben folyt a termelés a már fejtett területen. A csapásban észak felé terjeszkedő mező szellőztetését azonban a centrálisan telepített vasasi légaknáról nem lehetett kielégítően biztosítani, s ezért az un. Kövestetőn új lejtős légaknát hajtottak, amellyel a mező diagonális szellőztetésére tértek át.
1962-ben indították meg - a tárolóművelések felszámolása után - a Vasas északi külfejtést, amely 1969-ig termelt, s pótlására 1968 végén kezdődött az új déli külfejtés.
A két tröszt összevonása után a drasztikusan lecsökkent beruházási keretek miatt - mivel Zobák bánya építése már előrehaladott készültségi fokon állt - a rendelkezésre álló pénzkeretek zömét a zobáki beruházások befejezésére koncentrálták, s így Vasas bányaüzemben csak kisebb rekonstrukció folyt a külszínen és a IV. szinti aknarakodókon. Az üzem termelése a gondok ellenére emelkedett, a legmagasabb termelést 1969-ben érte el 597 kt-val.

/forrás: Nem szól már a klopacska - Vasasi bányászemlékek 2000./