Bevégeztetett....

Az eredeti bejegyzés ideje: 2009.06.17.
Egyszer volt - volt és most nincs. Bevégeztetett....


Egy település zöld szíve, ami nem volt park és nem volt játszótér, és nem volt semmi tulajdonképpen, csak ott volt. És nem az örökkévalóság óta állt ott, csak azóta - mióta én (és még pár száz vasasi) az eszemet tudom.


És nem fog állni már az örökkévalóságnak. Bevégeztetett.... Nem ajánlotta fel a tulajdonosa a helyieknek, hogy ugyan már itt ez a huszonakárhány szép gesztenyével övezett parkocska és milyen jól mutatna a falu közepén egy játszótér, pár szép hintával, paddal - neadjisten pingpong asztallal.... Esetleg egy - egy kismama és kisgyerekes anyuka az árnyas fák alá be tudott volna ülni, vagy idősek esetleg sakkozni. Úgy mint más ilyen falvakvan, városokban, ahol erre lenne igény. Itt nálunk az sincs, semmi nincs. Közömbösség az van - nagyon nagy közömbösség és befelé - illetve elfordulás.

Egyáltalán, hogyan kerülhetett erre sor? Miért hagytuk, hogy így legyen? Mindegy - most már késő, túl késő.... És most már csak abban bízom, bízhatunk, hogy a ház vagy akármi, ami ideépül szép lesz és mondjuk jobban beleillik a körötte lévő 150 éves bányatelepi hangulatba úgy, vagy jobban mint az a gesztenyés ami egyszer volt, és most nincs. Mert az nagyon beleillet ide......

2010. október 24.
...és ma bővítem - folytatom, mert amitől tartottam az nagyon bekövetkezett. Pár kép 2010. -ből, a gyönyörű vadgesztenyék helyére ezek kerültek:

legutóbb - 2010.10.23 -án ilyen...

Én azért azt gondolom, a régi Fischerkertes - vadgesztenyés állapotjában szebb volt:

...mindenikért egy -egy gyertya égjen!

Minap kaptam ehhez a témához egy verset, íme:

"Aznap a madarak késő estig zokogtak,
a stiglic jajgatott, rémülten verte szárnyát,
s harkálylelke sokáig kísértett még a lombnak,
amikor a fákat kivágták.

Hány évtizedbe telt, míg ilyen nagyra nőttek;
míg fölénk boltozódott terebély lombjuk áldón!
S pár óra lám elég volt, hogy elpusztítsa őket:
kivágták valamennyit egyetlen délutánon.
...
Tüzelhet már a nap, nem véd meg tőle árnyék.
Lomb többé nem fedez, csak a hiány fáj még.
De néha valami zsongást hallani éjjel:
a holt fasor beszél egy álombéli széllel.

Mint koporsón a rög, úgy csattogtak a fejszék.
Döbbenten néztem a gesztenyefák pusztulását.
Félig-meddig az én életemet temették,
amikor a fasort kivágták."
(Rónay: Amikor a fákat kivágták)

Bányásztörténelem - egy képeslapról...

Stílusosan - ezzel a régi képeslappal kezdem - folytatom a múlt év végén elkezdett bánya -ill. bányásztörténelemhez fűződő gondolataimat.

A tegnap kapott relikviák mind ehhez kapcsolódnak. Bányászsztrájk és Munkarend, Szolgálati szabályzat és Feudalizmus kori történelmi füzet, és néhány újság. A néhány újság főként Vasasbánya utolsó napjairól szól, portrék - mondatok - ígéretek - nevek. Azóta is tisztességtelen homály fedi, csak a megélők tudják, hogy is volt az akkor 1993. októberében és azon kevesek akiknek ezt elmondták ők, sokan.... Valami ilyesmiket gondoltam itt boncolgatni a továbbiakban és persze néhány jelenképet rólunk, Vasasiakról.

A folytatásról...

Ma délután a szomszéd "Nénikétől" kaptam pár régi dolgot. Nénike 80 éves és mostanság az emlékei között utazik, szortíroz és szanál....

A pár régi dolog: újságcikkek a '30-as és '80-as évek vasasi dolgairól. A DGT pár 1910 és 20-as évekbeli kiadványa, pár régi képeslap a falunkról, és még egy pár kuriózumnak tűnő dolog. A továbbiakban úgy gondoltam, hogy mielőtt továbbadom (mert tovább szeretném adni a pécsi Bányásztörténeti kuratóriumnak) learchiválom magamnak, és itt a hely(i)történeteimben közreadom, hogy az a pár ember aki esetleg olvas, okosodjon (velem együtt) belőle. Tehát hamarosan...

Adventi hangverseny...

Ma, advent harmadik vasárnapján a vasasi Szent József templomban a Vasasért Egyesület szervezésében (jó volt a Forr Janit hallgatni) nagyon szép, ünnepváró műsorban lehetett része annak a sajnos - számomra - kevés embernek aki ott volt, és meghallgatta a verseket, dalokat, fuvola, klarinét és orgonazenét és a Nagy Lajos Gimnázium kórusát. A kis hangverseny méltó volt az adventhez és a tizedik évfordulóhoz...
Nagyon örülök annak, hogy mi ott voltunk. Köszönöm...

Ilyenkor...

...útálom ezt az egész XXI. századot. Mert. A legdöglöttebb alvásomban (mélyálom, ha lehet ilyen fényes nappal) tíznegyvenkor valami távolból ajtó(dallamos) csengőzés és Tücsökkutya ugatás hozott vissza - vagyis inkább vitt ki a kapuhoz...
És akkor hölgy meg úr: - Jöttünk a Vízműtől, hogy mutatná már meg az úr (én), hogy hová engedi ki a szürkeszennyvizét. Mert, most van itt az ideje ennek a kivizsgálásának. A wc pumpás tüntetéses - szennyvízelszállítós- kiszámlázós - nemfizetéses dolog miatti ügyben eljárva.
Hát gondolom, jó hülyén nézhettem ki és rájuk - alig kilátva a fejemből - úgy álomtalanságból kelve. Aztán jól megbeszéltük, hogy én nem ilyen (szürke) lovat akartam, csak valami méltányosságot, mert én is itt lakom és énrám semmi engedmény nem vonatkozik, másra pedig némely dolog igen. És akkor a vízműves kék(egyen)ruhás elkezdi magyarázni, hogy akkor - amikor még épült ez a része a településnek, igazán pottyantós szarodák (sic!)voltak a házak között felállítva fából, és a nép a mosóvizet a csapadék elvezetésre szolgáló utcai és nyílt árokba engedte - nagyrésze azóta is, jegyzem meg - csak már nem oda pottyant (egyrésze még mindig)... És akkor mondtam nekik, hogy ötéves koromig én is azon a részen laktam, csak utána másik és komfortosabb helyre laktunk át.
Némi dünnyögés, hogy akkor most, miért kellett végülis idejönniük - kérdezték. Írjad be, hogy negyvenszázalék (mármint a házamszennyvize - tárolása - elszámolása) - mondta kékruhásember a hölgynek. Aki aztán jól beírta (mint Sanyi a strigulát a Gabennek...).
Jól elnézést kértek, hogy felébresztettek, én meg utána jól nem bírtam már visszaaludni egyébként és egyáltalán, aztán féltizenkettőkor feladtam a hiábavaló kűzdelmet. Talán nagyon elkezdett pörögni az agyam azon, hogy tulajdonképp ugyanott vagyok mint augusztusban, amikoris azt a bizonyos csekket megkaptam.
Na ezért útálom ezt az egész XXI. századot, mert ilyenek történnek benne...

Egy készülő emlékparkról...

A minap említettem egy bejegyzésben Bányász Emlékpark építést. Miért is?
Nos. Az én kis falum ez a Vasas, itt a Keleti - Mecsekben, a főúton rohanó világ elől elbújt, nagyon régi bányásztelepülés. Egész fiatalemberként én is dolgoztam(10évig) a helyi bányában, meg az apám is itt, no meg az öregapám is itt (ők nyugdíjasak is lehettek belőle - én már nem), és még jó páran itt dolgoztak, a település minden családjából valaki bányászember volt. Itt a helyi szénbányában nyomta a partot, ahogy ezt itt mondani volt szokás. Na ez egy ilyen hely....
És mostanság "nagy divat" lett, főleg a nyugdíjas bányászok - bányamérnökök körében, a bányász emlékhelyek kialakítása - és ápolása. Ami alapjában véve nem baj, sőt jó dolog nagyon. Nálunk is van pár ilyen hely. Emléket kell állítani a múltnak, a térség meghatározó iparának, a falunak, a fekete gyémántnak - ami sokáig a kenyér volt.... Addig kell emléket állítani, amíg van kinek... és van aki megteszi.

Ezen a területen állt Vasas második aknája - a Wiesner akna. A helyén most ez az emlékkő áll. Épület is állt itt egykoron, a régi aknaház - amiből aztán iskola lett. Ez volt a telepi suli, a régiiskola ahová alsósként én is jártam. Olajos padlójú, széntüzeléses kályhafűtésű régi - nagy - stabil épület volt. Kisudvarral és nagyudvarral... És egyszer csak elkezdett süllyedni, csak úgy egyben, mert alá volt fejtve... Életveszélyessé nyilvánították, lebontásra ítéltetett - mert annyi gyerek nem volt már a faluban, hogy érdemes lett volna felújítgatni, azok meg elfértek az újiskolában - és lebontották. Láttam én is a nagy darut a vasbetongolyóval, ahogy próbálta dönteni a falakat. Aztán csak robbantani kellett. Az épület tégláiból pedig egy másik iskola épült, a közelben - de más településen. Régen volt - igaz volt. Most a kisudvar helyén játszótér van, a nagyudvarban áll az emlékkő, szépen gondozott fűves - fásban.
És most a Vasasi Szent Borbála Egyesület (aminek én tagja ugyan nem vagyok, de segítője szívesen) szeretne a nagyudvar területére egy Bányász Emlékparkot kialakítani, az emlékkő környékére. A terv megvan. Az elvi engedély is. A felállítandó első "kiállítási darabhoz" az anyagok szintén. És van ember és kedv is hozzá. Sőt már az emlékplakett is megterveződött...
És falak is vannak - jócskán... Nem mindenki szeretné, ha ez a park itt, és így valósulna meg. Nem mindenkinek áll érdekében a múlt ilyen jellegű megörökítése. Sajnos.
Bár nem vagyok híve a blogsorozatoknak, azért - gondolom - az lesz, ahogy bonyolódnak a dolgok. A fejleményekről - és remélem a munkálatokról is - beszámolok itt- elmesélem. Lesz pár előzmény is, hogy jobban megértse a kívülálló a miérteket. És következtetések, no meg gondolatok - múltidézésekkel, itt a jelenben.
Az "Útilapu(m)" blogból kissé átjövök - megyek néha ide - Karinthy után: Utazások a koponyám körül - hely(i)történeti blogomba. (Ideiglenesen.... és néha :))))

...magyar földben a helye...

Magyar szarnak, magyar földben a helye...
...olyan szar idő van napok óta, és most ez semmire se jó.Illetve egyvalamire, netezni, olvasgatni és irogatni okosságokat.Hát kaptam ma egy levelet ami bizonyos G.A. billentyűiből származik.Amit itt idézni fogok belőle, az kimondottan helyi, de egy teljes peremkerületet érintő rendelkezés utózengéje. Történetesen a szar a fő téma, idegborzoló és amíg nincs kész a közműcsatorna, hát ez van.A múlt héten ebből kifolyólag a népek már jártak egyszer a városháza előtt egy WC pumpás tüntetésen, ide vágom ennek a linkjét: http://www.pecsinapilap.hu/?id=35019 . Olvássátok el, nézzétek meg az ott készült képgalériát. És csak utána ezt: ...(itt a cikk elején jó hosszan a rendszerváltásról és a népnek /a szavazó istenadtának/ az azt követő kizsigereléséről esik szó...) "azok fásult egykedvűséggel teszik a dolgukat. Dolgoznak, ha van mit, fizetik a fizetnivalót, ha van miből. Hazamennek, tévéznek, eszik a teszkós kaját, isszák a sört, és kaján mosollyal arra gondolnak, hogy most aztán megásták a rendszer sírját, mert már annyira nem maradt semmijük, hogy azt már nem is érdemes elvenni tőlük. DE TÉVEDTEK!A roppant leleményes és fineszes állampártbürokráciagépezet karöltve, és kezüket egymás zsebében tartva a multinacionális világvállalat szolgáltatóval megcsinálták. És újra megcsinálták!
Pécs-Vasas, Somogy, és Hird térségében már komolyan aggódni kezdtek, hiába kotorásznak fogyasztópolgáraik zsebében, onnan aztán már ki nem énekelnek semmit. A csatornaépítéssel is gondok voltak, idő előtt elfogyott, vagy elfolyt a pénz. Ha nincs csatorna, nem lehet dupla vízdíjat szedni, márpedig bevételnek lennie kell. A sunyi és alattomos fogyasztók pedig addig is ürítenek, az értékes folyékony hulladékukat ügyes pöcegödreikben elszivárogtatják a földbe, vagy kiszívatják a kertjükbe. De kinek van ebből haszna?Elnosztalgiáztak rajta, hogy milyen könnyű dolguk is volt apáiknak, és nagyapáiknak. Bezzeg akkor kötelező beszolgáltatás volt. Persze az aljanép már akkor is sunyi csaló volt, de ők résen voltak. Csak fölhúzták a pufajkáikat, fogták a dobtáras géppisztolyaikat, fölmentek a szemét kulák padlására, és egyszerűen lesöpörték. Összeszedték, amit találtak, és megvolt a bevétel. De ez régen volt, ma már demokrácia van. Már nem pufajkát, hanem öltönyt hordanak, géppisztoly helyett meg rendeleteket hoznak. És akkor kipattant az isteni szikra! Lázasan terveztek, számoltak, jogszabályalkottak, megszavaztattak, és megszületett a mű: a Fekália Projekt. Rendeletbe hozták, hogy ahol még nincsen csatornahálózat, márpedig ahol nincs megépülve, ott nincs is, minden sunyi alattomos és aljas fogyasztó köteles beszolgáltatni az ürüléke 40%-át. Jó előre gondolva az ellenállókra is, mintegy végrehajtói hatalommal felruházva feljogosították a Vízművet, hogy amennyiben az aljas ellenállók az erre a tevékenységre monopóliumot szerző szolgáltatóval nem hajlandók emelt áron kiszívatni a pöcéjüket, úgy azoknak mintegy büntetésként az elfogyasztott vízmennyiség 40%-ára csatornadíjat számlázzanak ki.Hát ez van barátaim! Tegyetek belátásotok szerint. Fizessetek, vagy ne fizessetek. Kakáljatok, vagy ne kakáljatok. Szívassatok, vagy ne szívassatok. Tüntessetek, vagy ne tüntessetek. Nyugodjatok bele, vagy ne nyugodjatok bele. Bármit tesztek, vagy nem tesztek, az a ti döntésetek lesz. Ha engem kérdeztek, én azt mondom:Magyar szarnak Magyar földben a helye! Én legalább is nem szeretném májkrémként visszavásárolni valamelyik áruházban."Nos drága barátaim ez van itt minálunk, mint helyzet.És csak idesúgom, hogy nálam másfélhavonkínt megjelenik annak a bizonyos multicégnek ( nevén a Pécsi Vízmű Zrt.) erre a célra rendszeresített zöld és 12 köbméteres autója - mert az én saját gödröm nem szivárog már sehova - és potom 15430 Ft-ért elviszi a cuccot a pellérdi víztisztítóba.És én igenis nagyon egyetértek a cikk írójával. Pécs erősen EKF lesz (ha lesz, de minek?) 2010-ben, csak olyan szarban van az a projekt is mint mi. Ezért nem elég, hogy a legmagasabbra emelték a helyi adókat, amit lehet még és még.... Hát... tűrök, mert én nem tudom, és nem is kívánom kiszivattyúzni azt a használt fürdő - mosó - mosogatólevet (kicsi szilárddal sic.). Mert körbe vagyok épülve, és az egyik szomszédom történetesen egy iskola. Mert, a többi szomszédom pedig nem az iskola... Nos, én legalább elmondhatom magamról, hogy törvényesen védem a környezetemet.
közreadta: s@só - szerda, szeptember 17, 2008
1 beszólás A beszólások linkjei Címkék: gondolatok, okosság, Vasas, üzenetek

Időutazásban...

A szülinapomra ahogy szokás, kaptam szép ajándékokat. Amiknek aztán igen nagyon örültem. Egyik a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány közreműködésével készült könyv, Bányászat és építészet Pécsett a 19-20. században címmel - a pécsi, pécskörnyéki bányákról és munkáskolóniákról szóló igazi hely- és ipartörténeti kiadvány sok tervrajzzal, fényképpel.
A másik aminek még inkább nagyon örültem, az két régi képeslap lakóhelyemről - Vasasról. Mert régen készültek ilyenek is, falukról képeslapok. És nagyon nagyszerű, hogy én most ezeket megkaptam további megőrzésre. Gyorsan archiváltam is őket. Íme:


A kisképeken levő épületek kinézetre - környezetre átalakultak, de megvannak a mai napig (még), a bányánál pedig (nekem nagyon is) hiányzik az aknatorony.... .
Támadt is egy gondolatom nyomban... az, hogy miből - mi lett. Igen érdekes téma...

Közben a bejegyzés folytatása, így esteledve......
Nos, délután kicsit bringáztam a faluban és persze felkerestem a régi képeslapokon látható épületeket, helyeket. Megpróbáltam az akkori fotós helyére beállva, újra lefotózni a jelent. Többé - kevésbé sikerült is. Ízelítőül egy kép:

A teljes munkám eredménye pedig a fotóblogban, íme: http://www.photoblog.com/saso63/2008/08/10/mlt-s-jelen--past-and-present-.html

A környékünkön járva...

Délután fűnyírás után gondoltam bringázok egy kicsit. Víztorony fényképezéssel egybekötve. És ha már arra jártam, kicsit terepbringázás gyanánt eltekertem az erdő mellett - erdei utakon, a vasasi bányamúlthoz. És közben meg - megállva kicsi pillanatokra, ezeket láttam és gondoltam....

....valahol ott alattunk van a falu (háttérben messzebb az a Tenkes - hegy...)

...on the road's .....
és az a csodaszép Hármas - hegy .
ˇ


a "hármas" előterében a külfejtés meddőhányója....


....a Hármas - hegy


...és ez a Zengő, a Mecsek legmagasabb hegye - tőlünk - tőlem - nektek...

Nos a külfejtéses termelés évek óta áll, abbahagyták, de valamiért érdekesen(?) feltárva a telepeket úgy, hogy szinte bármelyik pillanatban beállhatna egy Caterpillar, és nyomhatná a "forratot", de kinek? Az erőmű Pécsett átállt biomasszára, ami gyakorlatilag fatüzelést jelent - azaz nagyfokú erdőírtást :(((((



...ez itt pedig az egyszervolt Vasas - bánya, a megmaradt üzemépületekkel. A szép pirostetős volt a Nyugati - akna gépháza, tőle jobbra - előtte állt a fekete vastorony. Mögöttük közvetlenül a Keleti - akna alapózópirosszínű tornya állott. Képzeljétek oda őket....
Én pedig most ilyenkor, ebben a nyáridős - verőfényben azért úgy gondolom, hogy az én lakóhelyem, ez a Keleti - Mecsek, az ország legszebb részeinek egyikén elpottyantott ékszerdobozban van rejtve.

közreadta: s@só - csütörtök, június 19, 2008

4 beszólás A beszólások linkjei

A megvett víztorony....

Nos... nem nagyon illik más építkezését fotózgatni... tudom - tudom, ezt most meg kellett tennem, mert varázslat van ott folyamatban az utca végén, nagy varázslat. És ez jó.....

...persze a játszótéren lézengve egy kicsit, jól kifaggattam Mártanénit (szomszédnénink volt már anno nekünk is, tudniillik mi ettől a toronytól 3 házzal laktunk lejjebb...) rendesen.
Nagyon rendes népek ezek, és ha látnád belülről..... - mondta, hát ahhoz azért nem volt pofám, épp elég jó ezt látni innen is, hogy nem hagyták elveszni, hogy ezt kitalálta és megvalósította valaki.És ez még jobb... Erre van szükség, az ilyen pozitív változásokra.

/fotók: sasó 20080619 -Vasas/

közreadta: s@só - csütörtök, június 19, 2008

5 beszólás A beszólások linkjei

A hely ahol élek...

Vasas.
Pécs városától keleti irányban ~10 km-re, a 6-os főútról letérve, a Hármas-hegy előterében megtalálhatod. Festői környezetben két völgy és egy domb, beépítve régi DGT-s bányászkolóniával, sorházakkal, régi falusi és újabb, modernebb házakkal, sok zöldterülettel, művelt szántókkal, kertekkel, erdőkkel. Ide köt minden, itt születtem, itt nőttem fel, majd dolgoztam a helyi szénbányában, családot alapítottam, itt telepedtem le, itt mindent, s majdnem mindenkit ismerek, itt ismerem a sarkokat, a hangulatokat, az évszakokat, erősen röghöz vagyok kötve...
A falu történelme régmúltba visz, az első feljegyzés 1083 körül íródott, Asztrik apát a Vasas-hegy (Zengő) lábánál Pécsváradon szerzetesházat épített. Vasas falu 1270 - 1290 között az apátság birtoka volt. Az elnevezés, bár vitatott, vasbányászatra, vasművességre utalt, vitathatatlan tény azonban, hogy a falu fölötti patak mentén vashuták nyomaira bukkantak, bár az itt élő lakosság nagy része mezőgazdaságból, és a szénbányászatból élt.
A falu a történelem során mindvégig a pécsváradi várbirtokhoz kötődött,majd 1766-ban kőszéntelepet fedeztek fel és 1782-ben elkezdődött az iparszerű szénbányászat.
A bányászkodás fellendítette a települést, a Duna Gőzhajózási Társaság a bányaüzem közelében munkás sorházakat épített, kis kertekkel, ez a régi telep a mai napig áll, a régi formája nem sokat változott, egyes részei nagyon lehangoló látványt nyújtanak.
A bányaüzem 1993-ban bezárásra került, ettől kezdve a település egyre jobban "peremkerület" lett, bár közigazgatásilag Pécs város I.kerülete, legalábbis a helységnév táblája szerint. Szóval erős lepukkadásban van ez a valamikor szebb napokat látott település.