A folytatásról...

Ma délután a szomszéd "Nénikétől" kaptam pár régi dolgot. Nénike 80 éves és mostanság az emlékei között utazik, szortíroz és szanál....

A pár régi dolog: újságcikkek a '30-as és '80-as évek vasasi dolgairól. A DGT pár 1910 és 20-as évekbeli kiadványa, pár régi képeslap a falunkról, és még egy pár kuriózumnak tűnő dolog. A továbbiakban úgy gondoltam, hogy mielőtt továbbadom (mert tovább szeretném adni a pécsi Bányásztörténeti kuratóriumnak) learchiválom magamnak, és itt a hely(i)történeteimben közreadom, hogy az a pár ember aki esetleg olvas, okosodjon (velem együtt) belőle. Tehát hamarosan...

Állóvíz (posvány?)...

Az előző bejegyzés óta nem történt semmi. Semmi? Elmúlt a nyár - ennyi... Azok a fák ott lombjukat vesztették és egész nyáron össze - vissza hevertek, ahogy odavágta az a pár fanyűvő aki néha - néha odajárt. A múlt héten aztán megjelent pár munkagép és teherautó.

Elszállítani a maradékot és kituskózni, továbbá ezt a siralmas placcot kialakítani. Sikerrel jártak.

Sikerült. Most tehetnék ide egy fotót a virágzó fákról, de inkább görgess visszafelé kedves olvasóm. Vagy képzeld el azt, hogy milyen ilyenkor egy vadgesztenyefa. Ilyenkor szeptember utolsó napján, amikor potyog róla a levél, és a barna gesztenyeszemek vastagon elterülnek alatta.... Képzeld el.....
Itt most ez a sivár és siralmas építési terület van, ez látható. Íme:


Ezzel befejezettnek gondolom a Fischer - kert körüli sorozatomat, innentől már ez egy építkezés. Egy szigorú értelemben vett magántulajdon kialakítása.... Memento mori....