Rendhagyó Bányásznap Vasasbányán....

 

Minden év szeptember első hétvégéjén ünnepeljük a Bányásznapot!
A mai nap sem volt kivétel ez alól. Sőt a mai napon a lakóhelyemen roppant szép eseménnyel ünnepelhettünk mi sokan, akik ott voltunk - az idei BÁNYÁSZNAPOT!

A volt üzemünk - Vasasbánya - telkén emlékköveket avattunk. Ilyeneket:

 

Az emlékkövek elhelyezése egy jó ideje a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány kezdeményezésére történik, a Pécskörnyéki szénbányászat emlékére, és annak őrzésére. És ma sorra került a mecseki szénbányászat bölcsőjében, az egykori Vasasbánya - a Thommen - akna udvarán az emlékkövek elhelyezése. Igen - kövekkel jelezzük az utókornak ezt a szakmát. Nagy és nehéz, szürkés - fekete kövekkel! És ez így szép.....

A mai ünnepi napra az egykori bányaüzem volt dolgozói, vezetői közül sokan eljöttek , a régi vasasi CSALÁD. Mert ez egy családias légkörű üzem volt.... erről volt híres a szakmai berkekben. És amikor (1993 február óta először - bár alig 1 km -re sem lakom tőle) ma a verőfényes délelőttben beléptem az üzemi udvarra, olyan időutazásban részesültem, hogy csak.... Mintha 1982 nyárvége lett volna. Amikor először léptem be a sorompón. Azok az emberek voltak ma ott, akikkel akkor is találkoztam. Nagyon érdekes volt....

Vasasbánya az utolsó éveiben folyamatosan átalakult, változott. Rengeteg olyan vezetője lett, aki nem az a régi vasasi volt. Akit csak úgy odaraktak. Ezek az emberek a mai napra nem jöttek el.

Ma szinte csak azok voltak jelen, akik Vasasbányán lettek azok, akik lettek.... Mert itt volt az akkori üzemvezetőm, a Lafferton Győző. A legkedvesebb bányamesterem Schmieder Imre. A legjobb csatlósunk Gubanc, és Vili bácsi a külszíni targoncás. Aztán a 3. sz. vágathajtó csapat a Vörös csapat mindhárom akkori szakvezető vájára ( Papp Jóska és Pataki Feri) és egyik aknásza, volt kollégám Lovász Géza. No és az akkori fiatal fejtési vájárok közül jó páran, Tauber Feri, Harcz Tibi és a Pöcök is, meg a Horváth Tibi.... 

A régi körletvezetőink közül Cseh Mihály, Petrics Gyula és Vörös Pista bácsi - a Csömösz. Villanyszerelőink és lakatosaink is jelen voltak, itt volt a Gasti és a Lesnik Tomi, a Nyúl és a Lukács Misi. És a tűzvédelmisek - iszapolók, Kakas Feri (Pejkó) és Csölley Robi, meg a Straub Jancsi meg a Patyi Józsi és az aknászuk - Kincse Jani is...... A főbányamérőnk Zachár Gyula és Peres Attila geológusunk.... Sorolhatnám még a csapat tagjait - Sokatokat kihagytalak a személyes névsorból, tőletek elnézést kérek.... A volt "faléz" területén - abban a magas fűben állva, akár egy rögtönzött beosztást is lehetett volna tartani, aztán gyerünk lefelé..... De hová is?  A Nyugati - akna helyén egy betonlap, egy sárga cső - réztáblával.....
Persze jó volt eljátszani egy pillanatra ezzel a gondolattal....
Páran kicsit pocakosak lettünk, sokunknak kicsit megfehéredett a haja, az élet szétszórt minket - talán túlságosan is. De a mai napon a vasasi Bányászzenekar csak nekünk játszotta Bányászhimnuszt, úgy mint 30 éve, amikor a Bányásznap még igazi ünnep volt, ünnepi munkásgyűléssel, búcsúval, evéssel - ivással, majd bállal - ahogy illik......



Jó volt újra veletek lenni, köszönöm mindenkinek akivel találkoztam hogy kezet fogott velem. Örültem a mai napnak.... 
Jó szerencsét!








(a többi fotó ami ma készült itt, hamarosan egy webalbumba kerül, szépen rendezetten...)

Emléklapok_kiadványajánló...

 A Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány weboldaláról idézem az alábbi részleteket:

"EMLÉKLAPOK VASAS ÉS HOSSZÚHETÉNY SZÉNBÁNYÁSZATÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL

A Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány a fenti címmel, különnyomatban adja ki - a 2011-es szeptemberi bányásznapra - a Pécsi Szemle e témában megjelent írásait. A képen a könyv címoldala és hátlapja látható.
A továbbiakban pedig az Alapítvány képviseletében Szirtes Béla előszava olvasható.

A vasasi és fõleg a hosszúhetényi bányászattal kapcsolatban megjelent munkák hiányt pótolnak, mert fõleg az utóbbiak eddigi munkásságunk „mostohagyermekének” tekinthetõk. Vasas a legtávolabbi üzem volt a központtól (ennek elõnyeivel és hátrányaival), Hosszúhetény bányászata pedig a jövõ potenciális nagy lehetõségeként, Vasas folytatásaként szerepelt korunk szakmai tudatában és az irodalomban. Kevesen emlékeztek arra, hogy a hosszúhetényi bányászatnak múltja is van. 

A kevesek közé tartozik Dr. Biró József, akinek bányamérnöki szakmai élete nagyrészt Vasashoz kötõdik, és aki a vasasi mellett Hosszúhetény bányászati múltját is kutatta. Érdeme a különnyomatban megjelenõ írások döntõ többségének elkészítése és nagyrészt a megjelenés szerkesztõmunkája, megjelenése is.

Reméljük, hogy a megjelenés örömet szerez a bányászatunk története iránt érdeklõdõknek, elsõsorban a vasasiaknak és a hosszúhetényieknek."

A teljes cikk pedig itt olvasható: CIKK   

A kiadvány megjelenését nagyon várom. Remélem egy példányhoz hozzájutok és tudok szemezgetni majd belőle ezen oldalon...

A folytatásról...

Ma délután a szomszéd "Nénikétől" kaptam pár régi dolgot. Nénike 80 éves és mostanság az emlékei között utazik, szortíroz és szanál....

A pár régi dolog: újságcikkek a '30-as és '80-as évek vasasi dolgairól. A DGT pár 1910 és 20-as évekbeli kiadványa, pár régi képeslap a falunkról, és még egy pár kuriózumnak tűnő dolog. A továbbiakban úgy gondoltam, hogy mielőtt továbbadom (mert tovább szeretném adni a pécsi Bányásztörténeti kuratóriumnak) learchiválom magamnak, és itt a hely(i)történeteimben közreadom, hogy az a pár ember aki esetleg olvas, okosodjon (velem együtt) belőle. Tehát hamarosan...

Gyászos évforduló...

23 éves rövid hír az e napon történtekről:
1986. február 18. - 11 áldozatot követel egy bányakatasztrófa a Mecseki Szénbányák Vasas Bányaüzemében.

Vasasbányán a délutános műszak, az aznapi beosztást megkapva, kettőkor leszállt a IV. és V/a. szintekre. Egy normál, hétköznapi, éveleji hangulatú műszak indult.
A nemrég termelésbe állított 11- es telepi fejtéshez, mindkét szint főszállítóvágatán elindult - a teljes mancsafttal a népes.
A műszakban - ahogy annak a jelentésekben állnia kell - rendkívüli esemény történt.
Nagyon rendkívüli esemény történt, nagy katasztrófa. Vasasbánya 200 éves történetének legnagyobb balesete. A fejtésben, annak nagyon hosszú, majd 50 méteres szakaszán omlás keletkezett, maga alá temetve 15 bányászt. Négyüket mentették ki.
A többiek, Ők - tizenegyen - este, műszak végén nem ültek be a népesbe, nem álltak az aknagárdon a kasra, népszállításra várva... Őket a társak hozták ki... Volt akit még aznap, és volt akit később, sőt még később... Ők tizenegyen.

Bartók Béla
Brandt József
Jozef Cwikla
Gémes Illés
Horváth János
Klajbár Mihály
Ryszard Kurczak
Jan Kurzacz
Szanda László
Franciszek Strej
Stanislaw Ziaja

A Jó szerencse áldása kísérje őket.

Egy készülő emlékparkról...

A minap említettem egy bejegyzésben Bányász Emlékpark építést. Miért is?
Nos. Az én kis falum ez a Vasas, itt a Keleti - Mecsekben, a főúton rohanó világ elől elbújt, nagyon régi bányásztelepülés. Egész fiatalemberként én is dolgoztam(10évig) a helyi bányában, meg az apám is itt, no meg az öregapám is itt (ők nyugdíjasak is lehettek belőle - én már nem), és még jó páran itt dolgoztak, a település minden családjából valaki bányászember volt. Itt a helyi szénbányában nyomta a partot, ahogy ezt itt mondani volt szokás. Na ez egy ilyen hely....
És mostanság "nagy divat" lett, főleg a nyugdíjas bányászok - bányamérnökök körében, a bányász emlékhelyek kialakítása - és ápolása. Ami alapjában véve nem baj, sőt jó dolog nagyon. Nálunk is van pár ilyen hely. Emléket kell állítani a múltnak, a térség meghatározó iparának, a falunak, a fekete gyémántnak - ami sokáig a kenyér volt.... Addig kell emléket állítani, amíg van kinek... és van aki megteszi.

Ezen a területen állt Vasas második aknája - a Wiesner akna. A helyén most ez az emlékkő áll. Épület is állt itt egykoron, a régi aknaház - amiből aztán iskola lett. Ez volt a telepi suli, a régiiskola ahová alsósként én is jártam. Olajos padlójú, széntüzeléses kályhafűtésű régi - nagy - stabil épület volt. Kisudvarral és nagyudvarral... És egyszer csak elkezdett süllyedni, csak úgy egyben, mert alá volt fejtve... Életveszélyessé nyilvánították, lebontásra ítéltetett - mert annyi gyerek nem volt már a faluban, hogy érdemes lett volna felújítgatni, azok meg elfértek az újiskolában - és lebontották. Láttam én is a nagy darut a vasbetongolyóval, ahogy próbálta dönteni a falakat. Aztán csak robbantani kellett. Az épület tégláiból pedig egy másik iskola épült, a közelben - de más településen. Régen volt - igaz volt. Most a kisudvar helyén játszótér van, a nagyudvarban áll az emlékkő, szépen gondozott fűves - fásban.
És most a Vasasi Szent Borbála Egyesület (aminek én tagja ugyan nem vagyok, de segítője szívesen) szeretne a nagyudvar területére egy Bányász Emlékparkot kialakítani, az emlékkő környékére. A terv megvan. Az elvi engedély is. A felállítandó első "kiállítási darabhoz" az anyagok szintén. És van ember és kedv is hozzá. Sőt már az emlékplakett is megterveződött...
És falak is vannak - jócskán... Nem mindenki szeretné, ha ez a park itt, és így valósulna meg. Nem mindenkinek áll érdekében a múlt ilyen jellegű megörökítése. Sajnos.
Bár nem vagyok híve a blogsorozatoknak, azért - gondolom - az lesz, ahogy bonyolódnak a dolgok. A fejleményekről - és remélem a munkálatokról is - beszámolok itt- elmesélem. Lesz pár előzmény is, hogy jobban megértse a kívülálló a miérteket. És következtetések, no meg gondolatok - múltidézésekkel, itt a jelenben.
Az "Útilapu(m)" blogból kissé átjövök - megyek néha ide - Karinthy után: Utazások a koponyám körül - hely(i)történeti blogomba. (Ideiglenesen.... és néha :))))

Időutazásban...

A szülinapomra ahogy szokás, kaptam szép ajándékokat. Amiknek aztán igen nagyon örültem. Egyik a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány közreműködésével készült könyv, Bányászat és építészet Pécsett a 19-20. században címmel - a pécsi, pécskörnyéki bányákról és munkáskolóniákról szóló igazi hely- és ipartörténeti kiadvány sok tervrajzzal, fényképpel.
A másik aminek még inkább nagyon örültem, az két régi képeslap lakóhelyemről - Vasasról. Mert régen készültek ilyenek is, falukról képeslapok. És nagyon nagyszerű, hogy én most ezeket megkaptam további megőrzésre. Gyorsan archiváltam is őket. Íme:


A kisképeken levő épületek kinézetre - környezetre átalakultak, de megvannak a mai napig (még), a bányánál pedig (nekem nagyon is) hiányzik az aknatorony.... .
Támadt is egy gondolatom nyomban... az, hogy miből - mi lett. Igen érdekes téma...

Közben a bejegyzés folytatása, így esteledve......
Nos, délután kicsit bringáztam a faluban és persze felkerestem a régi képeslapokon látható épületeket, helyeket. Megpróbáltam az akkori fotós helyére beállva, újra lefotózni a jelent. Többé - kevésbé sikerült is. Ízelítőül egy kép:

A teljes munkám eredménye pedig a fotóblogban, íme: http://www.photoblog.com/saso63/2008/08/10/mlt-s-jelen--past-and-present-.html

A megvett víztorony....

Nos... nem nagyon illik más építkezését fotózgatni... tudom - tudom, ezt most meg kellett tennem, mert varázslat van ott folyamatban az utca végén, nagy varázslat. És ez jó.....

...persze a játszótéren lézengve egy kicsit, jól kifaggattam Mártanénit (szomszédnénink volt már anno nekünk is, tudniillik mi ettől a toronytól 3 házzal laktunk lejjebb...) rendesen.
Nagyon rendes népek ezek, és ha látnád belülről..... - mondta, hát ahhoz azért nem volt pofám, épp elég jó ezt látni innen is, hogy nem hagyták elveszni, hogy ezt kitalálta és megvalósította valaki.És ez még jobb... Erre van szükség, az ilyen pozitív változásokra.

/fotók: sasó 20080619 -Vasas/

közreadta: s@só - csütörtök, június 19, 2008

5 beszólás A beszólások linkjei

Víztorony eladva....

Ez a víztorony ott áll annak az utcának a legvégén, ahol gyerekként - srácként laktam, több mint 15 évig, és ez a kép és szöveg, a Víztorony.hu lapon a mai napig megtalálható.

"A víztorony eladó, ára 3 és fél millió forint.
(2004.08.01. info@viztorony.hu
akit érdekel, írjon, továbbítom levelét a tulajdonosnak.)"

Rettenetesen ronda, szocreál épület, kicsit félelmes is tudott lenni, főleg esténként, nekünk gyerekeknek, akkor..... eszünkbe nem jutott volna bemenni sose, valahogy "titokzatos" volt. Meg főként be volt zárva, mert valamennyire állandóan működött is.

Nos hallottam, hogy hosszú idő után elkelt, valaki megvette és lakóháznak építi. Most egy fél órája arra bringáztam, direkt, hogy megnézzem, mi az igazság..... Hát az igazság ideát van.... mert nem vittem fényképezőt, kár.... De legalább megvan a következő képriport témája......

mementó... szerencse fel!

"Tizenegy bányász vesztette életét a Mecseki Szénbányák Vasas bányaüzemében 1986. február 18-án. Négy embert mentettek ki élve, három ember holttestét a fejtésomlás után nem sokkal a felszínre hozták, a többiekét napokkal később.

A Magyar Hírlap a címoldalon számolt be helyszíni jelentésében a szerencsétlenségről:

„Tegnap délután kettőkor a szokásos napi eligazításra gyülekeztek az emberek a vasasi bányaüzemben. Nagy Attila munkavezető nem cifrázta a szót. Reggelig ő is a mentésen dolgozott, mire útnak indította a délutános csapatot, csupán két órát aludt. A bányászok hang nélkül igazították a szerelést, csak személyi bilétáik koppantak a fémdobozban.”

/Index/

Ezt a hírt olvastam tegnap estefelé, miután felhívta rá lokálpatrióta unokaöcsénk a figyelmem, (főleg a cikkhez írt kommentek miatt).

Vannak az életben olyanok amire nem szívesen emlékezem, ez ilyen, azóta is bennem van, szörnyű napok voltak...

1986. február 18. délutánja a vasasi üzem - a szénportól is fekete - krónikájába gyászbetűkkel került be. Az alig egy hónapja megkezdett fejtés omlott össze, nagyon hosszú, majd 50m-es szakaszán.... borzalom ilyeneket leírni, de ez a tény. Előző héten jártam benne, láttam én is, beszéltem akkor még Velük...

22 év távlatából felidézni egy ilyen tragikus eseményt nem jó, főleg így - hírként. Miért van erre szükség akkor? Azért, hogy feltépje a régi emlékeket, a fájó sebeket? Úgyis eszembe jut ez mindig. Amikor a temetőbe megyek, az első sorból a bányában elhunytak emlékkövei néznek rám, ott vannak eltemetve egymás mellett, sorban azok a vasasiak, akik az évek során életüket adták a fekete gyémántért. Az utolsó ebben a sorban Laci bácsi, ő volt akkor a fejtési csapat vezetője ... családunk nagyon jó barátja, édesapám egykori közvetlen munkatársa.

Ez az 1986-os omlás volt üzemünk legnagyobb tragédiája, utána sokan megkérdőjelezték, hogy szükség van-e erre, szükség van-e arra, hogy 11 ember életét adja ezért a szénért?
Persze az élet és a termelés ment tovább, még 7 évig, aztán 1993-ban történt meg a tragédia lezárása, Vasasbányán befejeződött az 1782-ben megkezdett mélyműveléses bányászat...

Végül álljon itt a Bányászhimnusz, tizenegyüknek :

"Szerencse fel! Szerencse le!
Ilyen a bányász élete.
Váratlan vész rohanja meg,
Mint berctetőt a fergeteg.
Nem kincs után sóvárgok én,
Bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem,
Ki szívében bányász legyen.
És hogyha majd a föld ölében
Végóránkat éljük,
Isten kezében életünk,
Ő meg segít reméljük.
S te kisleány ne bánkódjál!
Bányásznak halni szép halál!
Egekbe szállani fel, fel!
Szerencse fel! Szerencse fel!
Szerencse fel!"

A hely ahol élek...

Vasas.
Pécs városától keleti irányban ~10 km-re, a 6-os főútról letérve, a Hármas-hegy előterében megtalálhatod. Festői környezetben két völgy és egy domb, beépítve régi DGT-s bányászkolóniával, sorházakkal, régi falusi és újabb, modernebb házakkal, sok zöldterülettel, művelt szántókkal, kertekkel, erdőkkel. Ide köt minden, itt születtem, itt nőttem fel, majd dolgoztam a helyi szénbányában, családot alapítottam, itt telepedtem le, itt mindent, s majdnem mindenkit ismerek, itt ismerem a sarkokat, a hangulatokat, az évszakokat, erősen röghöz vagyok kötve...
A falu történelme régmúltba visz, az első feljegyzés 1083 körül íródott, Asztrik apát a Vasas-hegy (Zengő) lábánál Pécsváradon szerzetesházat épített. Vasas falu 1270 - 1290 között az apátság birtoka volt. Az elnevezés, bár vitatott, vasbányászatra, vasművességre utalt, vitathatatlan tény azonban, hogy a falu fölötti patak mentén vashuták nyomaira bukkantak, bár az itt élő lakosság nagy része mezőgazdaságból, és a szénbányászatból élt.
A falu a történelem során mindvégig a pécsváradi várbirtokhoz kötődött,majd 1766-ban kőszéntelepet fedeztek fel és 1782-ben elkezdődött az iparszerű szénbányászat.
A bányászkodás fellendítette a települést, a Duna Gőzhajózási Társaság a bányaüzem közelében munkás sorházakat épített, kis kertekkel, ez a régi telep a mai napig áll, a régi formája nem sokat változott, egyes részei nagyon lehangoló látványt nyújtanak.
A bányaüzem 1993-ban bezárásra került, ettől kezdve a település egyre jobban "peremkerület" lett, bár közigazgatásilag Pécs város I.kerülete, legalábbis a helységnév táblája szerint. Szóval erős lepukkadásban van ez a valamikor szebb napokat látott település.