2007. október 26., péntek

A hely ahol élek...

Vasas.
Pécs városától keleti irányban ~10 km-re, a 6-os főútról letérve, a Hármas-hegy előterében megtalálhatod. Festői környezetben két völgy és egy domb, beépítve régi DGT-s bányászkolóniával, sorházakkal, régi falusi és újabb, modernebb házakkal, sok zöldterülettel, művelt szántókkal, kertekkel, erdőkkel. Ide köt minden, itt születtem, itt nőttem fel, majd dolgoztam a helyi szénbányában, családot alapítottam, itt telepedtem le, itt mindent, s majdnem mindenkit ismerek, itt ismerem a sarkokat, a hangulatokat, az évszakokat, erősen röghöz vagyok kötve...
A falu történelme régmúltba visz, az első feljegyzés 1083 körül íródott, Asztrik apát a Vasas-hegy (Zengő) lábánál Pécsváradon szerzetesházat épített. Vasas falu 1270 - 1290 között az apátság birtoka volt. Az elnevezés, bár vitatott, vasbányászatra, vasművességre utalt, vitathatatlan tény azonban, hogy a falu fölötti patak mentén vashuták nyomaira bukkantak, bár az itt élő lakosság nagy része mezőgazdaságból, és a szénbányászatból élt.
A falu a történelem során mindvégig a pécsváradi várbirtokhoz kötődött,majd 1766-ban kőszéntelepet fedeztek fel és 1782-ben elkezdődött az iparszerű szénbányászat.
A bányászkodás fellendítette a települést, a Duna Gőzhajózási Társaság a bányaüzem közelében munkás sorházakat épített, kis kertekkel, ez a régi telep a mai napig áll, a régi formája nem sokat változott, egyes részei nagyon lehangoló látványt nyújtanak.
A bányaüzem 1993-ban bezárásra került, ettől kezdve a település egyre jobban "peremkerület" lett, bár közigazgatásilag Pécs város I.kerülete, legalábbis a helységnév táblája szerint. Szóval erős lepukkadásban van ez a valamikor szebb napokat látott település.