'Memento mori!' - a halálraítélt vadgesztenyés...

Vasas közepén - mondhatom bátran annak, mert itt a bolt - templom - kocsma, ahogy faluhelyen illik - áll ez a vadgesztenyés, nem-is-tudom-minek-nevezzem. Nevén nevezve (tulajdonosa után) a Fischer - kert. De ez itt nem is kert, meg nem is park, meg nem is tér. Ez a vasasi állandóság egyik része, a régi Fischer - kocsma kertje, régi idők nagy tanúja a "B" utcát megfelezve álló - fekvő vadgesztenyés.

Csodaszép ilyenkor, mikor virágzik. Csodaszép a nyári rekkenésben, amikor hűs árnyat ad. Csodaszép ősszel amikor érik rajta a gesztenye és rengeteg színű lesz rajta a lomb.

A napokban a kert egyik sarkán sok - sok raklap téglát láttam. Csak nem? - kérdezem. Csak de - volt a válasz....


Valahogy azonnal - villámcsapásként - eszembe jutott erről gyerekkorom, és gyerekkorom egyik kedves regényének záróképe, és ez:
"- Építeni fognak.
- Itt?
- Igen. Hétfőn gyünnek munkások, felássák grundot... csinálnak pince... fundamentum...
- Mi?! - kiáltott Boka. - Ide házat építenek?
- Házat - mondta egykedvűen a tót -, nagy, háromemeletes házat... akié a grund, az csináltatja házat."
A tulajdonos (T.M.-né sz.: Fischer) állítólag eladta valami holland népeknek, akik társasházat építtetnek majd ide, (ezt hallottam) és a halálraítéltek már ki is vannak jelölve, ezek közül:

Nyolcan fogják túlélni...