Bányásznapi képalbum_2011 szeptember 03.

___________________________________________________________________

Rendhagyó Bányásznap Vasasbányán....

 

Minden év szeptember első hétvégéjén ünnepeljük a Bányásznapot!
A mai nap sem volt kivétel ez alól. Sőt a mai napon a lakóhelyemen roppant szép eseménnyel ünnepelhettünk mi sokan, akik ott voltunk - az idei BÁNYÁSZNAPOT!

A volt üzemünk - Vasasbánya - telkén emlékköveket avattunk. Ilyeneket:

 

Az emlékkövek elhelyezése egy jó ideje a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány kezdeményezésére történik, a Pécskörnyéki szénbányászat emlékére, és annak őrzésére. És ma sorra került a mecseki szénbányászat bölcsőjében, az egykori Vasasbánya - a Thommen - akna udvarán az emlékkövek elhelyezése. Igen - kövekkel jelezzük az utókornak ezt a szakmát. Nagy és nehéz, szürkés - fekete kövekkel! És ez így szép.....

A mai ünnepi napra az egykori bányaüzem volt dolgozói, vezetői közül sokan eljöttek , a régi vasasi CSALÁD. Mert ez egy családias légkörű üzem volt.... erről volt híres a szakmai berkekben. És amikor (1993 február óta először - bár alig 1 km -re sem lakom tőle) ma a verőfényes délelőttben beléptem az üzemi udvarra, olyan időutazásban részesültem, hogy csak.... Mintha 1982 nyárvége lett volna. Amikor először léptem be a sorompón. Azok az emberek voltak ma ott, akikkel akkor is találkoztam. Nagyon érdekes volt....

Vasasbánya az utolsó éveiben folyamatosan átalakult, változott. Rengeteg olyan vezetője lett, aki nem az a régi vasasi volt. Akit csak úgy odaraktak. Ezek az emberek a mai napra nem jöttek el.

Ma szinte csak azok voltak jelen, akik Vasasbányán lettek azok, akik lettek.... Mert itt volt az akkori üzemvezetőm, a Lafferton Győző. A legkedvesebb bányamesterem Schmieder Imre. A legjobb csatlósunk Gubanc, és Vili bácsi a külszíni targoncás. Aztán a 3. sz. vágathajtó csapat a Vörös csapat mindhárom akkori szakvezető vájára ( Papp Jóska és Pataki Feri) és egyik aknásza, volt kollégám Lovász Géza. No és az akkori fiatal fejtési vájárok közül jó páran, Tauber Feri, Harcz Tibi és a Pöcök is, meg a Horváth Tibi.... 

A régi körletvezetőink közül Cseh Mihály, Petrics Gyula és Vörös Pista bácsi - a Csömösz. Villanyszerelőink és lakatosaink is jelen voltak, itt volt a Gasti és a Lesnik Tomi, a Nyúl és a Lukács Misi. És a tűzvédelmisek - iszapolók, Kakas Feri (Pejkó) és Csölley Robi, meg a Straub Jancsi meg a Patyi Józsi és az aknászuk - Kincse Jani is...... A főbányamérőnk Zachár Gyula és Peres Attila geológusunk.... Sorolhatnám még a csapat tagjait - Sokatokat kihagytalak a személyes névsorból, tőletek elnézést kérek.... A volt "faléz" területén - abban a magas fűben állva, akár egy rögtönzött beosztást is lehetett volna tartani, aztán gyerünk lefelé..... De hová is?  A Nyugati - akna helyén egy betonlap, egy sárga cső - réztáblával.....
Persze jó volt eljátszani egy pillanatra ezzel a gondolattal....
Páran kicsit pocakosak lettünk, sokunknak kicsit megfehéredett a haja, az élet szétszórt minket - talán túlságosan is. De a mai napon a vasasi Bányászzenekar csak nekünk játszotta Bányászhimnuszt, úgy mint 30 éve, amikor a Bányásznap még igazi ünnep volt, ünnepi munkásgyűléssel, búcsúval, evéssel - ivással, majd bállal - ahogy illik......



Jó volt újra veletek lenni, köszönöm mindenkinek akivel találkoztam hogy kezet fogott velem. Örültem a mai napnak.... 
Jó szerencsét!








(a többi fotó ami ma készült itt, hamarosan egy webalbumba kerül, szépen rendezetten...)

Vasassaurus...

   

Kétezer tíz december negyedikén, Borbála napján lett felavatva ez az emlékmű itt Vasason a Bányász emlékparkban.   A VASASSAURUS CARBONIS emlékműve.....

Mert itt igazából a Komlosaurusról van szó, melynek lábnyomait először éppen  Vasas meddőkőzeteiben fedezték fel. Az első lábnyomokat 1966-ban találták a vasasi külfejtésben, a fekete kőszén meddő rétegeinek felszínén. Később Komló környékéről is hasonló leletek kerültek elő, és a mecseki dinoszaurusz a Komlosaurus carbonis nevet kapta. A mecseki őshüllők mocsaras, lápos tengerparton éltek, mintegy 190 millió évvel ezelőtt. A mintegy 15 cm hosszú, háromujjú lábnyomaik őrződtek meg mindössze az időközben kőzetté szilárdult iszapban. A lépéshosszuk alapján feltételezhető, hogy maga az állat legfeljebb három méteres lehetett.

Ezt a cikket ideteszem, érdemes elolvasni és képet kaptok a GEOLÓGIA, mint egzakt(?) tudomány fogalmáról:  A CIKK IDE KATTINTVA olvasható :)

Érdekes ugye? És mennyi az ellentmondás benne? Nem kevés....  

Hát akkor ennyit a geológiáról - őslénytanról és a tudományról.

Inkább pár fotón a mi őshüllő fosszíliánkról, vagyis az emlékművünkről, a vasasi Vassasaurus Carbonis -ról:

____________________________________________________________

/fotók: saso_20101204_Borbála napján/

emlékhelyeken - a Bányászotthon előtti park...

A parkban álló, mészkőből készült életnagyságú bányász szobor Gartner Ernő alkotása.  A II. világháborút követő időkben állították fel, és eredetileg a Bányászotthon kertjében  állt. 2004 -ben helyezték át ide - a bányászotthon előtt kialakított emlékpark központi helyére, a vasasi aknákat és tárókat megörökítő emléktáblák közé.

 

 

Komlói andezit - monolit nyerskövekre helyezett fekete márványtáblákba vannak bevésve - felsorolva a Vasas község közigazgatási területén valaha működött tárók és aknák. Megnyitásaik és bezárásainak évszámával és első tulajdonosainak nevével.

/fotók: s@só_20101023/

emlékhelyeken - a Bányászotthon...

Az épületet 1938 -ban építette a DGT és Bányászotthonnak nevezték el. A célja az volt, hogy a vasasi bányászoknak kulturált körülményeket biztosítsanak a közösségi rendezvényeikhez. Helye volt itt a bányász zenekarnak, színjátszó körnek, dalárdának. A Wiesner aknához tartozó épületet alakították - építették át nagyjából ebbe, a mai formájába.

/fotók: s@só_20101023/