Ilyenkor...

...útálom ezt az egész XXI. századot. Mert. A legdöglöttebb alvásomban (mélyálom, ha lehet ilyen fényes nappal) tíznegyvenkor valami távolból ajtó(dallamos) csengőzés és Tücsökkutya ugatás hozott vissza - vagyis inkább vitt ki a kapuhoz...
És akkor hölgy meg úr: - Jöttünk a Vízműtől, hogy mutatná már meg az úr (én), hogy hová engedi ki a szürkeszennyvizét. Mert, most van itt az ideje ennek a kivizsgálásának. A wc pumpás tüntetéses - szennyvízelszállítós- kiszámlázós - nemfizetéses dolog miatti ügyben eljárva.
Hát gondolom, jó hülyén nézhettem ki és rájuk - alig kilátva a fejemből - úgy álomtalanságból kelve. Aztán jól megbeszéltük, hogy én nem ilyen (szürke) lovat akartam, csak valami méltányosságot, mert én is itt lakom és énrám semmi engedmény nem vonatkozik, másra pedig némely dolog igen. És akkor a vízműves kék(egyen)ruhás elkezdi magyarázni, hogy akkor - amikor még épült ez a része a településnek, igazán pottyantós szarodák (sic!)voltak a házak között felállítva fából, és a nép a mosóvizet a csapadék elvezetésre szolgáló utcai és nyílt árokba engedte - nagyrésze azóta is, jegyzem meg - csak már nem oda pottyant (egyrésze még mindig)... És akkor mondtam nekik, hogy ötéves koromig én is azon a részen laktam, csak utána másik és komfortosabb helyre laktunk át.
Némi dünnyögés, hogy akkor most, miért kellett végülis idejönniük - kérdezték. Írjad be, hogy negyvenszázalék (mármint a házamszennyvize - tárolása - elszámolása) - mondta kékruhásember a hölgynek. Aki aztán jól beírta (mint Sanyi a strigulát a Gabennek...).
Jól elnézést kértek, hogy felébresztettek, én meg utána jól nem bírtam már visszaaludni egyébként és egyáltalán, aztán féltizenkettőkor feladtam a hiábavaló kűzdelmet. Talán nagyon elkezdett pörögni az agyam azon, hogy tulajdonképp ugyanott vagyok mint augusztusban, amikoris azt a bizonyos csekket megkaptam.
Na ezért útálom ezt az egész XXI. századot, mert ilyenek történnek benne...