Bányásznapi képalbum_2011 szeptember 03.

___________________________________________________________________

Rendhagyó Bányásznap Vasasbányán....

 

Minden év szeptember első hétvégéjén ünnepeljük a Bányásznapot!
A mai nap sem volt kivétel ez alól. Sőt a mai napon a lakóhelyemen roppant szép eseménnyel ünnepelhettünk mi sokan, akik ott voltunk - az idei BÁNYÁSZNAPOT!

A volt üzemünk - Vasasbánya - telkén emlékköveket avattunk. Ilyeneket:

 

Az emlékkövek elhelyezése egy jó ideje a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány kezdeményezésére történik, a Pécskörnyéki szénbányászat emlékére, és annak őrzésére. És ma sorra került a mecseki szénbányászat bölcsőjében, az egykori Vasasbánya - a Thommen - akna udvarán az emlékkövek elhelyezése. Igen - kövekkel jelezzük az utókornak ezt a szakmát. Nagy és nehéz, szürkés - fekete kövekkel! És ez így szép.....

A mai ünnepi napra az egykori bányaüzem volt dolgozói, vezetői közül sokan eljöttek , a régi vasasi CSALÁD. Mert ez egy családias légkörű üzem volt.... erről volt híres a szakmai berkekben. És amikor (1993 február óta először - bár alig 1 km -re sem lakom tőle) ma a verőfényes délelőttben beléptem az üzemi udvarra, olyan időutazásban részesültem, hogy csak.... Mintha 1982 nyárvége lett volna. Amikor először léptem be a sorompón. Azok az emberek voltak ma ott, akikkel akkor is találkoztam. Nagyon érdekes volt....

Vasasbánya az utolsó éveiben folyamatosan átalakult, változott. Rengeteg olyan vezetője lett, aki nem az a régi vasasi volt. Akit csak úgy odaraktak. Ezek az emberek a mai napra nem jöttek el.

Ma szinte csak azok voltak jelen, akik Vasasbányán lettek azok, akik lettek.... Mert itt volt az akkori üzemvezetőm, a Lafferton Győző. A legkedvesebb bányamesterem Schmieder Imre. A legjobb csatlósunk Gubanc, és Vili bácsi a külszíni targoncás. Aztán a 3. sz. vágathajtó csapat a Vörös csapat mindhárom akkori szakvezető vájára ( Papp Jóska és Pataki Feri) és egyik aknásza, volt kollégám Lovász Géza. No és az akkori fiatal fejtési vájárok közül jó páran, Tauber Feri, Harcz Tibi és a Pöcök is, meg a Horváth Tibi.... 

A régi körletvezetőink közül Cseh Mihály, Petrics Gyula és Vörös Pista bácsi - a Csömösz. Villanyszerelőink és lakatosaink is jelen voltak, itt volt a Gasti és a Lesnik Tomi, a Nyúl és a Lukács Misi. És a tűzvédelmisek - iszapolók, Kakas Feri (Pejkó) és Csölley Robi, meg a Straub Jancsi meg a Patyi Józsi és az aknászuk - Kincse Jani is...... A főbányamérőnk Zachár Gyula és Peres Attila geológusunk.... Sorolhatnám még a csapat tagjait - Sokatokat kihagytalak a személyes névsorból, tőletek elnézést kérek.... A volt "faléz" területén - abban a magas fűben állva, akár egy rögtönzött beosztást is lehetett volna tartani, aztán gyerünk lefelé..... De hová is?  A Nyugati - akna helyén egy betonlap, egy sárga cső - réztáblával.....
Persze jó volt eljátszani egy pillanatra ezzel a gondolattal....
Páran kicsit pocakosak lettünk, sokunknak kicsit megfehéredett a haja, az élet szétszórt minket - talán túlságosan is. De a mai napon a vasasi Bányászzenekar csak nekünk játszotta Bányászhimnuszt, úgy mint 30 éve, amikor a Bányásznap még igazi ünnep volt, ünnepi munkásgyűléssel, búcsúval, evéssel - ivással, majd bállal - ahogy illik......



Jó volt újra veletek lenni, köszönöm mindenkinek akivel találkoztam hogy kezet fogott velem. Örültem a mai napnak.... 
Jó szerencsét!








(a többi fotó ami ma készült itt, hamarosan egy webalbumba kerül, szépen rendezetten...)

Adventi hangverseny...

Ma, advent harmadik vasárnapján a vasasi Szent József templomban a Vasasért Egyesület szervezésében (jó volt a Forr Janit hallgatni) nagyon szép, ünnepváró műsorban lehetett része annak a sajnos - számomra - kevés embernek aki ott volt, és meghallgatta a verseket, dalokat, fuvola, klarinét és orgonazenét és a Nagy Lajos Gimnázium kórusát. A kis hangverseny méltó volt az adventhez és a tizedik évfordulóhoz...
Nagyon örülök annak, hogy mi ott voltunk. Köszönöm...

Bányásztörténelem - Szent Borbála napjára...

"Szent Borbála, védj meg minket, Nagyon szépen kérünk. Lenn a földben, ott a mélyben, Légy Te a reményünk!
Minden reggel alászállunk, De hogy visszatérjünk, Segíts minket Szent Borbála, Szent szívedre kérünk.
Óvjad, védd a bányászokat, Oly sötét a tárna, Hogy a mélyből feljöhessünk, Segíts, Szent Borbála!"

Európa csaknem minden országában évszázadok óta megünneplik december 4-én a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának napját. Elterjedése és fennmaradása annak köszönhető, hogy a természettel vívott harc egész Európában közös bányászhagyományokat és szokásokat alakított ki. Már a középkorban, az antik és a pogány hagyományok újszerű folytatásaként minden mesterségnek és foglalkozásnak égi patrónust, védelmezőt kerestek. Szent Borbálához szívesen folyamodtak a középkori bányászok, akitől a hirtelen halállal és a súlyos sebesüléssel szemben reméltek védelmet. A Borbála-kultusz az erre utaló első írásos emlékek szerint 1350 körül Németalföldről, Kuttenbergből eredt és terjedt el Európa-szerte. Magyarországon először Selmecbányán találkozunk a Borbála-tisztelettel, és innen terjed el a Felvidéken, elsősorban a bányavárosokban, majd a XIV. és XV. században az ország egész területén általánossá vált. Magyarországon a Borbála-nap megünneplése a II. világháború után megszakadt. A Borbála-ünnepségek felújítását a Miskolci Egyetemen, a hagyományápolás égisze alatt a bányamérnök-hallgatók az 1980-as években kezdeményezték, majd ezt támogatva az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület az országban újra bevezette.

/fotó: vasasi templom Borbála oltára - 1986.szeptember 20./