Alakulnak a dolgok...

... a bányász emlékpark körül. Nemrég egy nagyon jó hangulatú, igazán tartalmas megbeszélésen (mint hívott vendég a Kacatos udvarán) vettem részt. Sok okos gondolat, lényegretörőn hangzott el...és akkor hamarosan belekezd a kis csapat. Mutatok valamit a tervekből - mert ha van terv, az jóóóó, nagyon jóóó! Abból megvalósulások szoktak lenni....

Íme erről szól a téma:

Egy készülő emlékparkról...

A minap említettem egy bejegyzésben Bányász Emlékpark építést. Miért is?
Nos. Az én kis falum ez a Vasas, itt a Keleti - Mecsekben, a főúton rohanó világ elől elbújt, nagyon régi bányásztelepülés. Egész fiatalemberként én is dolgoztam(10évig) a helyi bányában, meg az apám is itt, no meg az öregapám is itt (ők nyugdíjasak is lehettek belőle - én már nem), és még jó páran itt dolgoztak, a település minden családjából valaki bányászember volt. Itt a helyi szénbányában nyomta a partot, ahogy ezt itt mondani volt szokás. Na ez egy ilyen hely....
És mostanság "nagy divat" lett, főleg a nyugdíjas bányászok - bányamérnökök körében, a bányász emlékhelyek kialakítása - és ápolása. Ami alapjában véve nem baj, sőt jó dolog nagyon. Nálunk is van pár ilyen hely. Emléket kell állítani a múltnak, a térség meghatározó iparának, a falunak, a fekete gyémántnak - ami sokáig a kenyér volt.... Addig kell emléket állítani, amíg van kinek... és van aki megteszi.

Ezen a területen állt Vasas második aknája - a Wiesner akna. A helyén most ez az emlékkő áll. Épület is állt itt egykoron, a régi aknaház - amiből aztán iskola lett. Ez volt a telepi suli, a régiiskola ahová alsósként én is jártam. Olajos padlójú, széntüzeléses kályhafűtésű régi - nagy - stabil épület volt. Kisudvarral és nagyudvarral... És egyszer csak elkezdett süllyedni, csak úgy egyben, mert alá volt fejtve... Életveszélyessé nyilvánították, lebontásra ítéltetett - mert annyi gyerek nem volt már a faluban, hogy érdemes lett volna felújítgatni, azok meg elfértek az újiskolában - és lebontották. Láttam én is a nagy darut a vasbetongolyóval, ahogy próbálta dönteni a falakat. Aztán csak robbantani kellett. Az épület tégláiból pedig egy másik iskola épült, a közelben - de más településen. Régen volt - igaz volt. Most a kisudvar helyén játszótér van, a nagyudvarban áll az emlékkő, szépen gondozott fűves - fásban.
És most a Vasasi Szent Borbála Egyesület (aminek én tagja ugyan nem vagyok, de segítője szívesen) szeretne a nagyudvar területére egy Bányász Emlékparkot kialakítani, az emlékkő környékére. A terv megvan. Az elvi engedély is. A felállítandó első "kiállítási darabhoz" az anyagok szintén. És van ember és kedv is hozzá. Sőt már az emlékplakett is megterveződött...
És falak is vannak - jócskán... Nem mindenki szeretné, ha ez a park itt, és így valósulna meg. Nem mindenkinek áll érdekében a múlt ilyen jellegű megörökítése. Sajnos.
Bár nem vagyok híve a blogsorozatoknak, azért - gondolom - az lesz, ahogy bonyolódnak a dolgok. A fejleményekről - és remélem a munkálatokról is - beszámolok itt- elmesélem. Lesz pár előzmény is, hogy jobban megértse a kívülálló a miérteket. És következtetések, no meg gondolatok - múltidézésekkel, itt a jelenben.
Az "Útilapu(m)" blogból kissé átjövök - megyek néha ide - Karinthy után: Utazások a koponyám körül - hely(i)történeti blogomba. (Ideiglenesen.... és néha :))))