A tulajdonos, a Baranya megyei Önkormányzat mostanra lépett a dologban. Elkezdték lebontani, elvinni innen ezt az egykor szebb napokat látott, jelen állapotjában már csak gyalázatos romhalmazt.
2010. szeptember 12 -én a Vasasért Egyesület szervezésében volt egy nagyszerű lehetőség megnézni ezt a külfejtési gödröt belülről. Hivatalosan, engedéllyel. Kevesen éltek - éltetek vele. Az egyesület előtte felkért, hogy mondjak pár szót arról, ami itt látható. Én itt, és most megköszönöm mindazoknak akik kilátogattak ide, és meghallgattak engem. Nem esett (valamiért épp) az eső, és sár sem volt..... Elmondtam pár dolgot, olvassátok el:
"Köszöntő
Volt itt egyszer, ezen a vidéken egy szakma, a mecseki bányászat. Manapság erre már csak a mecseki bányászkodás jeles helyszínein állított félszáz emlékkő és emléktábla emlékeztet, és a világon egyedülállóan, a mecseki bányász lakóhelyeken naponta egyszerre megszólaló 13 zenélő óra (tisztelet a bányász szaknak).
Továbbá ez a „gödör” aminek a szélén állunk. Ez az irdatlan tájseb, ez a közel 200 m mély gödör, meghökkentő méreteivel, megállásra késztet mindenkit aki betéved ide. Mindenképpen érdemes innen fentről - kívülről megnézni ezt az inkább abbahagyott, mint felhagyott külfejtést, hiszen ritkán láthatjuk ilyen mélységig feltárva a föld mélyét és a felépítő rétegsorokat.
Most, a Vasasért Egyesület által rendezett - Kultúrszüret a határtalan város peremén c. közösségi napkeretében szeretnék erről a területről, a földtanáról, a vasasi bányászkodásról, és az egyszer volt Vasasbányáról pár gondolatot megosztani önökkel, akik kilátogattak ide.
Megköszönve a Pannonpower Zrt. vezetőségének hozzájárulását, hogy erre – ebben a formában lehetőséget biztosítottak.
Földtörténet - földtan
A Keleti-Mecseket zömmel a jura-kréta üledékes és vulkáni kőzetek építik fel. Ez az anyag nem karsztosodik, így a Nyugati-Mecsekkel (perm időszaki homokkő) szemben látképét a mélyen bevágódott völgyek határozzák meg, a változatos völgyhálózat talán a Mecsek legszebb részévé teszi.
A földtörténeti középkor középső emeletében, a jura legelején a liászban ( úgy 200 millió éve) tengerparti mocsarakban alakultak ki a feketekőszén telepek. Hosszú, elnyújtott „S” alakban Pécsbányától indulva – Szabolcs - Rücker – Somogy – Vasas (Hetény) – majd Bétánál meredeken átfordulva Komló (Kossuth és Zobák) felé és onnan Szászvár – Nagymányok irányában ellaposodva, mintegy 300 km2 területen települ.
Abban az időszakban a tengerparti, mocsaras területeken dús növényzet tenyészett (harasztok, páfrányok, fenyőfélék), ebből keletkezett hazánk egyetlen feketekőszén előfordulása a Mecsekben. Közben a tenger többször is elöntötte a területet, ennek homokköves, agyagköves, márgás üledékei váltakoznak a szenes rétegekkel. Metánképződés is ekkor, a szénülés folyamán indult meg, a gáz bezáródott a telepekbe. A kőszén növénymaradványai nagymértékben átalakultak, de az őket elválasztó meddő rétegsorokban lehet találni fossziliákat - levéllenyomatokat, illetve tengeri elöntés idejéből származó kagylómaradványokat.
A magyarországi "dínórajongók" nagy bánatára a hüllők uralmával jellemezhető földtörténeti középidőben, vagyis a triász, a jura és a kréta időszakok idején szinte kizárólag tengeri képződmények rakódtak le a mai Magyarország területén. Emiatt aztán bővelkedünk a tengeri szervezetek ősmaradványaiban (pl. ammoniteszekben, csigákban, kagylókban), viszont alig-alig fordulnak elő az egykori szárazföldön élt élőlények fosszíliái.
Ekkor élt a Komloszaurusz is, melynek lábnyomait először éppen Vasas meddőkőzeteiben fedezték fel Az első lábnyomokat 1966-ban találták a vasasi külfejtésben, a fekete kőszén meddő rétegeinek felszínén. Később Komló környékéről is hasonló leletek kerültek elő, így kapta a mecseki dinoszaurusz a Komlosaurus carbonis nevet. A mecseki őshüllők mocsaras, lápos tengerparton éltek, mintegy 190 millió évvel ezelőtt. A mintegy 15 cm hosszú, háromujjú lábnyomaik őrződtek meg mindössze az időközben kőzetté szilárdult iszapban. A lépéshosszuk alapján feltételezhető, hogy maga az állat legfeljebb három méteres lehetett.
Még az alsó-jurában kimélyült a tenger, és ez véget is vetett a kőszénképződésnek, de addigra itt Vasasnál 700-900 m vastag kőszenes telep alakult ki. Hosszú időszakon keresztül csak tengeri üledékképződés következett. Ezt csak az alsó-krétában szakította meg a részben tenger alatti vulkanizmus. A közeli Köves-tető fonolitja ( fonolit: a bazalthoz hasonló, világosszürke-zöldes vulkáni kőzet, nevét arról kapta, hogy megütve csengő hangot ad) benyomult a rétegekbe, és elroncsolta, elkokszosította a széntelepek egy részét.
A tengerparti mocsarak hatására megnövekedett a terület vastartalma (innen kaphatta a nevét), a szénrétegek között gyakori ásvány a vasszulfid, pirit illetve markazit formájában. Ezért ez a szén hajlamos az öngyulladásra.
A kréta végén a terület kiemelkedett, az addig közel szintes telepek akkor kerültek a jelenlegi dőlésviszonyok ( itt Vasasnál 30 – 50° közé) majd a meginduló intenzív mállás hatására gyakorlatilag lekoptak a hegyek.
/Ásványképződés manapság: Egy szulfát az Ammóniomagnéziovoltait nevet kapta, mely új, víztartalmú ammóniumszulfát. Típuslelőhelye ez a Pécs-Vasasi, szénbánya külfejtés. Megtalálója Papp Csaba, a legkiválóbb hazai amatőr ásványismerők közé tartozó pécsi ásványgyűjtő. Felfedezői Sajó István, az MTA Kémiai Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa és Szakáll Sándor. Az ásvány sárgásbarna 0,1‐0,2 mm-es izometrikus termetű kristályokként jelenik meg. Leginkább más ammóniumtartalmú szulfátok kísérik. Rokonságát a voltait (egy víztartalmú kálium-vas-szulfát) képezi./
Bányászat történet
És megjelent az ember…
A vasasi feketekőszén-bányászat az 1700-as évek második felében kezdődött.
A szénterület a pécsi medencerész keleti szélén helyezkedik el, a széntelepek "S"alakot leíró csapásvonulatának É-D irányú szakaszán. Mivel a területen a szénrétegek meredek településben találhatók, ez igen kedvező lehetőséget biztosított a külszín - közeli külfejtéses és táró bányászatnak.
Az 1760- as években pécsváradi kovácsok használták a vasasi kőszenet. Az 1770-1780-as években a helyi kisiparosok, főleg a tűzzel dolgozó mesteremberek kezdték a szenet a felszíni kibúvásokon fejteni. A kőszénbányászat kezdetben igen alacsony színvonalon folyt.
A mecseki közhasznú szénbányászatot – 1782 –től Decker Fülöp és Hasenhandel Simon pécsváradi polgár - a pesti egyetem alapítványi uradalmainak pécsváradi jószágkormányzósága alá tartozó vasasi birtokán – indította el.
1794 – 1829 között uradalmi kezelésben voltak az itteni táróbányák. Az 1800-as évek elején az udvari kamara létrehozta a Pécsi Kincstári Bányaigazgatóságot, amelynek élére Berks Pétert nevezték ki. Ekkor négy nagyobb és hét kisebb tárót műveltek. Berks tevékenységének jelentős része a kor egyetlen igazi bányaüzemének, a vasasinak korszerűsítésére, fejlesztésére irányult. A vasasi üzemben kipróbálták a Davy-féle biztonsági lámpát, megkísérelték a vasasi szén mesterséges kokszosítását. A jelentés szerint az eredmény kitűnő volt.
Azonban az ismét bérletbe adás majd uradalmi kezelésbe vétel utáni időszak (1829 -1845) jelentős visszaesést jelentett a vasasi bányászatban, 1845-re már csak egy bánya, Mihály-táró működött….
#
1868 – ban vásárolta meg a telket a DGT, ezzel megkezdődött a vasasi szénbányászkodás történetének közel száz éves, nagy korszaka.
Vasas a DGT legnagyobb kiterjedésű bányabirtoka volt. Fő szállító aknája a korszerűsített Thommen I. –akna , 193 m mélységgel, fő szellőztető aknája pedig a később mélyített Thommen II-akna. Az aknából kiszállított szén Vasasról 3 km hosszú sodronykötélpályán Rücker aknára került, majd onnan a Szabolcs-tárón át villamosított mozdonyvontatással a Ferenc József aknai bunkerrendszerbe és innen a normál nyomtávú villamosított iparvasúton keresztül az újhegyi szénmosóba. Az aknákhoz kapcsolódó aknaházban irodák, felolvasó, lámpakamra, tiszti-altiszti-legénységi fürdők és a mentőállomás volt. Rendelkezett anyagraktárral és műhelyekkel, kompresszorgépházzal. Az üzemudvarhoz tartozott a fatér, a palahányó, és az iszapoláshoz szükséges létesítmények. A bánya vízellátását a duzzasztóművel ellátott víztározó, szivattyútelep és vízvezetékrendszer, a melegvíz ellátást és a fűtést saját kazántelep biztosította.
A külszíni és bányabeli csilleszállításhoz alkalmazott lovak elhelyezésére istállók és gazdasági épületek álltak rendelkezésre. 1868 – ban 100 főt foglalkoztatott.
Az üzem kezelésében volt a bányabirtokon épített vasasi lakótelep, a Thommen- és Liget-telep iskoláival, közművekkel.
A DGT üzemeltetése alatt jelentős fejlesztéseket hajtottak végre az aknák továbbmélyítésével, szellőztetési és szállítási korszerűsítésekkel és koncentrációs törekvésekkel 1913 – 27 között. A munkálatok irányítója Jaroslav Jicsinszky cseh – morva bányamérnök volt.
#
A II .világháború idején. A pécsvidéki bányákat már 1938-tól bonyolult tulajdonlási és vezetési szerkezet jellemezte. Ausztria bekebelezése után a társaságot a Gőring Művek tulajdonaként Berlinből irányították, de a pécsi igazgatóság továbbra is a bécsi központnak volt alárendelve.
A II. világháború után a MESZHART (közös magyar – szovjet részvénytársaság) keretei között működött, míg a magyar állam 1952 – ben visszavásárolta. Ezt követően a kapacitáspótló fejlesztéseket a hosszúhetényi területre koncentrálták, aknákat is mélyítettek (ezek tervezett mélysége 1000 m körüli volt). Ehhez kötődve az 1950 –es közepén új szállítási rendszert alakítottak ki, a hosszúhetényi kötélpályát, MÁV csatlakozással.
Az 1960 –as években az új gazdaságpolitikai irányváltás hatására a hosszúhetényi beruházások leálltak és inkább új területeket fogtak művelés alá, Béta felé terjeszkedett az üzem. Kihajtottak a II. szintről ide a külfejtés mellé egy léggurítót a szellőztetés különválasztása céljából, új főszellőztető megépítésével. A mélyszinti bányászkodás pedig lassan áttevődött a másodlagos területre, felsőbb szintekre.
1962-ben indították meg - a táróművelések felszámolása után - a Vasas északi külfejtést, (ennek elődjét) amely 1969-ig termelt, s pótlására 1968 végén kezdődött az új déli külfejtés. 1969 – ben 597.000 tonna volt az éves termelése az üzemnek.
A 60-as évek végén a 70-es évek elején az energiahordozó váltás miatt a mélyművelésű bányászkodás háttérbe szorult, a termelő létszám némiképp csökkent, és csak kismértékű fejlesztések történtek (a Keleti akna átbővítése, és átállítása szállítóaknává, ami a későbbi LIÁSZ programban kapott nagyüzemi szerepet). Az 1973 –as olajárrobbanás azonban újra előtérbe helyezte a szilárd tüzelőanyag bányászatát.
A földalatti művelés visszaesésének ellensúlyozására nagy erőfeszítéseket tettek a külfejtéses széntermelés fokozására. Ez vezetett el az önálló Külfejtési üzem megszervezéséhez Széchenyi-aknai telephellyel. A vasasi külfejtés 1975-től az újonnan létesült Külfejtési üzem kezelésébe ment át.
#
A 80-as évek. Az 1982-es év a mecseki kőszénmedence legellentmondásosabb éve volt. A 200 éves múlttal rendelkező, de a visszafejlődés határán vergődő vállalat a nagy fejlesztési - (*LIÁSZ)- program 1982. évi indulásával nagy ívű fellendülést, műszaki megújulást remélt, bár az ország politikai-gazdasági körülményei jogos kétségeket támasztottak a program megvalósíthatóságára vonatkozóan.
A Liász program (aknamélyítés, gépesítés, korszerűsítés, lakásépítés – munkástoborzáshoz) csak részben valósult meg.
Időközben a vájárlétszám rohamosan csökkent, ennek ellensúlyozására külföldi (lengyel és ukrán) munkaerőt alkalmaztak, az önköltség nagyarányban megnövekedett, jelentős mértekben a vállalattól független, külső tényezők miatt.
( megjegyzésként: A Vasasbányán 1986. februárban bekövetkezett fejtésomlás, az üzem legnagyobb tragédiája – pedig nagyban befolyásolta a mélybányászat megítélését.)
A nagyarányú költségemelkedés hatásait a szénbányászat nem ellensúlyozhatta a szénarák emelésével.
A teljes csődhöz 1989-tól a szénpiac hazai felbomlása vezetett.
A három fő fogyasztónál jelentkező piacvesztés végleg megrendítette a vállalatot. 1988- ban leállították a fejlesztési programot, félbeszakadt a munka, üzemen kívül helyezett létesítményeket hagyva maga után.
Az elhibázott fejlesztés (liász-program) leállításának és a szénigény rohamos csökkenésének hatására a Mecseki Szénbányák csődhelyzetbe került.
A szanálási eljárás (1989-90) még némi lélegzethez juttatta a vállalatot, de a fizetésképtelenség csak átmenetileg szűnt meg.
1991 elején a vállalat felszámolást kért maga ellen, melyet a SZÉSZEK hajtott végre.
Mindezek mellett 1990 –től István – akna bezárásával és a dolgozók egy részének átirányításával a termelői – irányítói létszámot szinten tartották. A termelés folyt - bányatüzekkel, nehéz geológiai körülmények között, a másodlagos telepek művelésével.
A VI/a szint feltárásával még bővítésnek indult a termelő kapacitás, azonban 1992-ben politikai döntés született: a külfejtéseken túl, Komló város érdekében a komlói bánya megtartása és a pécsi Vasas bánya bezárása mellett döntöttek.
A vasasi mélyművelésű bánya sorsa eldőlt, bezárásra ítéltetett.
#
A szénbányák és az erőművek összevonására (integráció) vonatkozó kormánydöntés és a lefolytatott szakértői vizsgálatok nyomán 1992. október l-jével kialakult egy ún. Összevont Széntermelő Üzem, amely már a tervezett integráció zökkenőmentes lebonyolítását volt hivatva szolgálni. A létszáma 2700 fő körül, termelőkapacitása évi 1400 kt körül volt. A miniszteri biztos által irányított átszervezés megtörtént, 1993. április l-jével létrejött az integráció, az ÖSZÜ a Pécsi Erőmű Rt. része lett.
1993. szeptember 30-án azonban Vasason befejeződött a mélyművelésű széntermelés.
Antracit Kft. kísérlete 1993.12.01- 1994.03.07. között.
A pécsi és (a szászvári) létszám nem mutatott hajlandóságot arra, hogy átmenjen az erőműi bányákhoz, inkább vállalkozásba tömörülve még egy ideig működtették a vasasi bányát bérelve azt az Fa-tól. A kedvezőtlen viszonyok mellett azonban hamarosan mindkét vállalkozás feladta a kilátástalan harcot.
#
Vasasbánya bezárása és az aknák tömedékelése 1994. december 31 –re befejeződött.
A külszíni fejtéses bányászat viszonylag új keletű a mecseki bányászkodásban. Az 1950 –es évek elején kezdődött. Kezdetben a külfejtési tevékenység, a külszíni széntermelés kiegészítő szerepet töltött be a mélyművelés mellett.
Itt, az aknáktól északra 1961. november 1-én vette kezdetét. A Mátraalji Szénbányák lett megbízva a feladattal, hogy a 3. telep fedőjében végezze a nyitóárok kialakítását, a 15 -20 m vastag lösztakaró leszedésével és a telepek fedőjében lévő takaró kőzetek (különböző palák, homokkő) robbantásos letakarításával.
A külfejtés a 3,4,6,8 és a 8 -10 m vastag 11. telep művelését célozta meg. Zachár Gyula bányamérnököt bízta meg az üzemvezetés a külfejtés műszaki irányításával. Ő látta meg azt a problémát, hogy a meredek dőlésű telepek lefejtéséhez nem szabad nyitóárkot indítani a legfekübb telepben a letakarítási arányra és költségekre való tekintettel. Ezért kidolgozott egy optimalizált telepítést, és így a 11. telep fedőjében lett megkezdve a tevékenység.
A szén kitermelése és szállítása Vasasbánya feladata volt. Két műszakban végezték a termelést. Lutz Nándor és Bátai Sándor volt a két csapatvezető. A ’60 –as évek második felében a géppark: 2db 1,5m3 –es kanalú cseh D-141 kotró, 1db szovjet E-302 –es kotró, 2 db SZM 100-as szovjet dózer, Dutra, majd később Gödöllő 111-es billencs dömperek. Ezekhez tartozott a külfejtésnél üzemelő javító műhely. Az összlétszám 45 fő volt.
1975 elején megalakult a MSZB Külfejtési Üzeme.
1975-1993 között a Külfejtési Üzem korszerűsítette a technológiát és jelentősen növelte a kitermelt szén mennyiségét. Termelése évről – évre növekedett, gazdaságosságát megtartotta. Viszonylag kevés létszámmal dolgozott, jó technikával, modern és nagy kapacitású gépparkkal rendelkezett.
1993-2001 között valósult meg az áramtermeléssel való integráció a Pécsi Hőerőmű keretében. Erre kormányzati döntés alapján került sor 1993-ban.
A Pécsi Erőmű RT, majd utódja a Pannon Hőerőmű Rt. - melynek fő részvényese a Magyarországon bejegyzett PannonPower HOLDING Zrt. - bányavállalkozóként üzemeltette a vasasi külfejtéses bányát. A termelést a Pécsi Erőmű Rt. Kőszénbánya Külfejtési Főmérnöksége, majd átalakulásuk után KŐ-SZÉN Kft. végezte 2004. december 31-ig.
Zárszó
A Baranya Megyei Bíróság 2005. november 23-án meghozta a végzését a Mecseki Szénbányák, mint adós ellen folyó felszámolási eljárásban. Kimondta, hogy az eljárást befejezi és a vállalatot megszünteti. Ez a bírósági határozat egy 14 éves eljárást, a felszámolást zárta le, majd a határozat jogerőre emelkedése után a vállalatot a cégjegyzékből is törölték. Törölték a cégek sorából azt a vállalatot, amely jogelődjeivel együtt az utolsó 60 évben a mecseki szénbányászatot jelentette. Törölték, nincs tovább! És nem csak a vállalat nincs tovább, de a mecseki szénbányászat sincs tovább. Nem csak a volt állami nagyvállalatok váltak a rendszerváltás áldozataivá, de esetünkben egy egész iparág. Ennek az egyik tisztességben megőszült tagja volt a két és fél évszázados múltra visszatekintő mecseki szénbányászat is.
A múlt század végén a bányákat bezárták, a bányák és a bányászok „küldetésüket befejezték, népnek hazát, házat, kenyeret, városnak, megyének és országnak gazdagodást, fejlődést adva”.
A külszíni széntermelést itt a Vasas Északi Külfejtésben 2004 végén fejezték be.
Azóta a GÖDÖR áll, várja a sorsát. Ami lehet rekultiváció, vagy akár a termelés folytatása is…... Az öngyulladások, valamint a földomlások miatt a bánya veszélyessé vált, őrt állítottak, földsáncokat emeltek, így a gödör látogatása nem lehetséges.
/Források: BKL - Bányászati lapok, Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány kiadványai, Nem szól már a klopacska/
