Szennyvízháború 5.fejezet...

Pécs Város Önkormányzata és a Pécsi Vízmű Zrt. sajtóközleménye
A települési folyékony hulladék elszállítása miatti tartozásokról
2009-03-13
A települési folyékony hulladék elszállításából adódó tetemes tartozást rendezni kell. Pécs Város Önkormányzata és a Pécsi Vízmű Zrt. megállapodott a kiegyenlítés módjáról és időpontjáról. A szolgáltatási területen élő fogyasztókat sajtóközleménnyel tájékoztatják az eljárásról.
--------------------------------------------------------------------------------------------
A 2009. március 5-i pécsi közgyűlésen kérdésként hangzott el, hogy mi lesz a települési folyékony hulladék elszállításával kapcsolatos lakossági tartozásokkal azokon a területeken, amelyeken a közeljövőben kötnek majd rá a közcsatornára / Hird, Vasas/. Dr. Tóth Bertalan alpolgármester a területek önkormányzati képviselőinek és a szolgáltatást végző Pécsi Vízmű Zrt. vezetőinek részvételével megbeszélést hívott össze, ahol a korábban történt megállapodásnak és az ebben a témában született bizottsági döntésnek megfelelően a felek meghatározták a települési folyékony hulladék közszolgáltatás 2007. augusztus 02. és 2008. augusztus 01. közötti időszakra fennálló díjtartozások további kezelésének szabályait.Ennek eredményeként a Pécsi Vízmű Zrt. ezeket a tartozásokat további ügyintézésre 2009. március 13-át követően átadja az önkormányzat jegyzőjének, illetve a hatáskör gyakorlásával megbízott Polgármesteri Hivatal Adóirodájának.

Dr. Tóth Bertalan alpolgármester
Nyirati István Pécsi Vízmű Zrt. vezérigazgató

Szennyvízháború 4. fejezet....

...avagy a szarrágás magasfoka.

Kaptatok már ilyesmit?

Nos én az elmúlt 23 esztendőben egyszer sem. Előtte pedig azért nem, mert akkor nem nekem kellett ilyesmikkel (számlák, szolgáltatók) foglalkozni. Mert a szülői ház oltalmában (meg máshol is kis időket) éltem, és különben is, ilyen idiótaságok akkor még nem voltak.
Írtam párszor arról a rendeletről, amit a pécsi nagyurak - nagyasszonyok azóta visszavontak már. Azaz a felhasznált víz 40 százalékának szennyvízként történő elszámolásáról, elszállításáról, vagy kifizetéséről. Abban a 2008 - as évben, amiről szól a dolog, 12 köbméterrel maradtam le az elszámolási időszakról, ami fura mód augusztusi évfordulással volt. A vízdíj elszámolás pedig évente kétszer, januárban és júniusban.
Akkor, a múlt év augusztusban kiborult a bili rendesen. WC pumpás tüntetés volt a városháza előtt, lakossági fórumok, ígéretek, mellébeszélések, megoldás ajánlatok - keresések. Persze jó pár család semmiféle engedménybe - kedvezménybe nem fért bele. Én sem, s mivel el nem végzett szolgáltatást nem vagyok hajlandó kifizetni, kérelmet írtam. A vízműnek. Méltányosságit. Hogy számolják már bele az augusztus végi szállításomat az előző évbe. Ezt érvekkel, számlákkal alátámasztottam - no és egyébként is másfél - kéthavonta jön a szippantós hozzám. Persze roppant udvariasan, de nem fogadták el. Én pedig szintén roppant udvariasan - nem fizettem. Lejárt a türelmi idejük. Írtak - fizessek. Nekem is. Írtam - és nem fizettem. Nem csak én. Pár száz család itt a környéken (Vasas - Somogy - Hird) hasonlóan tett. Aztán kaptunk mindenféle ígéretet képviselőtől, jegyzőasszonytól, hogy nyugodtan maradjunk a seggünkön, ne fizessünk, mert lesz megoldás. Vagy valami... (türelem rózsát terem - talán?)
Hát a valami, most ez a felszólító levél. Aranyos mi? Azt írja, hogy korlátozza a vízszolgáltatásomat. Tehát a t. szolgáltató olyasmit akar korlátozni, amit nem tehet meg, mert a vízdíjat - késedelem nélkül - átutalásról fizetem...
Ez Magyarország ma, 2009-ben. Amikor örülni kellene lassan annak, hogy lyuk van a seggünkün, meg ilyesmiknek. Mi lesz itt még?

Gyászos évforduló...

23 éves rövid hír az e napon történtekről:
1986. február 18. - 11 áldozatot követel egy bányakatasztrófa a Mecseki Szénbányák Vasas Bányaüzemében.

Vasasbányán a délutános műszak, az aznapi beosztást megkapva, kettőkor leszállt a IV. és V/a. szintekre. Egy normál, hétköznapi, éveleji hangulatú műszak indult.
A nemrég termelésbe állított 11- es telepi fejtéshez, mindkét szint főszállítóvágatán elindult - a teljes mancsafttal a népes.
A műszakban - ahogy annak a jelentésekben állnia kell - rendkívüli esemény történt.
Nagyon rendkívüli esemény történt, nagy katasztrófa. Vasasbánya 200 éves történetének legnagyobb balesete. A fejtésben, annak nagyon hosszú, majd 50 méteres szakaszán omlás keletkezett, maga alá temetve 15 bányászt. Négyüket mentették ki.
A többiek, Ők - tizenegyen - este, műszak végén nem ültek be a népesbe, nem álltak az aknagárdon a kasra, népszállításra várva... Őket a társak hozták ki... Volt akit még aznap, és volt akit később, sőt még később... Ők tizenegyen.

Bartók Béla
Brandt József
Jozef Cwikla
Gémes Illés
Horváth János
Klajbár Mihály
Ryszard Kurczak
Jan Kurzacz
Szanda László
Franciszek Strej
Stanislaw Ziaja

A Jó szerencse áldása kísérje őket.

Bányásztörténelem - A vasasi szénbányászat utolsó évtizede...

... nekem megélt, és valós múlt. Ebben az utolsó évtizedben, 1982 - 1993 - ig dolgoztam Vasasbányán. Itt tanultam meg a szakmát és a bányászat iránti tiszteletet. A "Nem szól már a klopacska - Vasasi bányászemlékek" -ben ez található erről az utolsó évtizedről:


"Az 1982-es év a mecseki kőszénmedence legellentmondásosabb éve volt. A 200 éves múlttal rendelkező, de a visszafejlődés határán vergődő vállalat a nagy fejlesztési - (*LIÁSZ)- program 1982. évi indulásával nagy ívű fellendülést, műszaki megújulást remélt, bár az ország politikai-gazdasági körülményei jogos kétségeket támasztottak a program megvalósíthatóságára vonatkozóan.
Az 1970-es évek második felében a kohókoksz importjában jelentkező beszerzési gondok, és a külföldi kohókoksz árának emelkedő irányzata miatt a kohászat igényeinek kielégítésére a Dunai Vasmű kezdeményezte a III. számú kokszolóblokk megépítését 1 millió t/év kapacitással. Mivel a kokszolható szén behozatalában hasonló beszerzési problémák adódtak, a hazai források kihasználását célzó és a KGST állásfoglalásával összhangban lévő gazdaságpolitikai döntés azt is előírta, hogy 1990-re a hazai kokszolható szénkoncentrátum-termelést 900 kt/ év szintre kell emelni. Ezt a döntést a Mecsekben rendelkezésre álló, hazai viszonylatban igenjelentős, de nemzetközileg is számottevő, a részletes kutatásokkal tovább növelhető (Máza-Dél), jó kokszolhatósági tulajdonságokkal rendelkező kőszénvagyon támasztotta alá. Ekkor még zömében rendelkezésre állt az a kétszáz év alatt kifejlődött termelési kultúra és termelőkapacitás, amely megfelelő időben és módon végrehajtott korszerűsítéssel lehetővé tehette volna a medence romló termelési feltételeinek megállítását, a visszafejlődés megfordítást és ezáltal a kitűzött távlati célok elérését. Az elfogadott program négy, az eredményességet egyenértékűen szolgáló célt tűzött maga elé, annak tudatában, hogy a célok bármelyikének elhagyása a program célkitűzéseinek elérését meghiúsítja.
Ezek a célok az alábbiak voltak:
1. a termelőkapacitások korszerűsítése és fejlesztése.
2. a szénelőkészítési technológia korszerűsítése és átalakítása.
3. az alkalmazott bányászati technológiák korszerűsítése, ezzel a létszámcsökkenés megállítása, illetve ellensúlyozása.
4. a fejlesztési programhoz kapcsolódó, a munkaerő megtartását biztosító lakásépítési program lebonyolítása.
A terv három perspektivikus bányára: Pécs, Vasas és Zobák bányaüzemekre alapozott.

A terv szerint:
Vasas bányaüzemben a nyugati aknát 8 m átmérőre kell átbővíteni és 135 m továbbmélyítés után korszerű szállítóberendezéssel kell ellátni!. A keleti akna 185 méteres továbbmélyítése után nagy teljesítményű, korszerű szellőztetőgépet kap. Termelésbe kell kapcsolni VI/a. szintet. A bánya termelési előirányzata 1993-ra 650 kt, 2000-re 1085 kt - 2,7 t/műszak teljesítménnyel (1982-ben ez 1,915 t/m volt)

A nagy horderejű program kivitelezése kétéves csúszással 1982-ben indult meg. Az ütemezés és az évenkénti pénzügyi keret menet közbeni változása már eleve kizárta az eredeti célkitűzések időben történő megvalósítását.
A hatalmas erőfeszítések árán megvalósult jelentős műszaki korszerűsítéssel sem lehetett elérni a szükséges fordulatot a mecseki termelési technológiákban.
A program célkitűzései közül a leglátványosabban és legdrámaibban a munkaerő- megtartás hiúsult meg. A termelő üzemekben a létszám, s ezen belül a földalatti létszám fogyása felgyorsult, különösen veszélyes mértékben csökkent a vájár szakmunkások száma.
A létszám biztosítására tett intézkedések csekély eredménnyel jártak. Ezért a munkaidő-csökkentés, amely eredetileg a szabadidő, a regenerálódási lehetőség meghosszabbítását szolgálta volna, a program indulási szakaszában szükségessé vált szabadnapi pótműszakos termelésekkel csak látszateredményt hozott. A létszámhiány miatt a vállalat 1984-től külföldi, elsősorban lengyel munkaerő foglalkoztatására kényszerült, főként a kritikus vájárhiány csökkentése érdekében.
A csökkenő létszám minden üzemben kapacitás-kihasználatlanságot idézett elő. A földalatti művelésű termelés így megállíthatatlanul csökkent. A vállalat gazdaságossági mutatói szintén romló irányzatot mutattak. 1983-ig lehetett fenntartani a nyereséges gazdálkodást. Az önköltség nagyarányú növekedését jelentős mértekben a vállalattól független, külső tényezők okozták. A nagyarányú költségemelkedés hatásait a szénbányászat nem ellensúlyozhatta a szénarák emelésével.
A teljes csődhöz 1989-tól a szénpiac hazai felbomlása vezetett. A három fő fogyasztónál jelentkező piacvesztés végleg megrendítette a vállalatot. 1988- ban leállították a fejlesztési programot, félbeszakadt a munka, üzemen kívül helyezett létesítményeket hagyva maga után.

Pécs-Bányaüzemben (*István - akna) a visszafejlesztés elkerülhetetlenné vált. Az üzem az alacsony termelési szinten ráfizetéses volt, ezért azt 1990. január 1-el összevonták Vasas Bányaüzemmel, Pécsi Bányaüzem néven. Pécs- Bányaüzem létszáma átkerült Vasasra.
(** Csak megjegyzem, hogy nem a teljes létszáma jött át Vasasra - vezetősége viszont nagyrészt...)
Vasas Bányaüzem a IV. és a termelésbe kapcsolt V/a. szinten művelt. Megkísérelték ismételten a másodlagos művelésű területetek kibővítését, de kevés sikerrel. Eredményes volt viszont a fekübb telepek művelési arányának növelése (**hogy miért, arra az akkoriban ott dolgozó kollektíva nagyon jól emlékszik)
Az üzem 1982-ben 405 kt-at termelt, és kisebb ingadozással 350 kt/év átlagtermelést biztosított 1991-ig. Földalatti létszáma 1982-ben 1054 volt, ez a létszám 1984-ig csökkent, majd 1985-től lengyel dolgozókkal egészítettek ki. 1988-ban már 200 külföldi munkaerővel dolgozott, 1991-ben pedig a Pécsbányaüzemi létszámmal és további lengyel (*és ukrán) dolgozókkal 1344 főre sikerült a létszámot felerősíteni.

Adventi hangverseny...

Ma, advent harmadik vasárnapján a vasasi Szent József templomban a Vasasért Egyesület szervezésében (jó volt a Forr Janit hallgatni) nagyon szép, ünnepváró műsorban lehetett része annak a sajnos - számomra - kevés embernek aki ott volt, és meghallgatta a verseket, dalokat, fuvola, klarinét és orgonazenét és a Nagy Lajos Gimnázium kórusát. A kis hangverseny méltó volt az adventhez és a tizedik évfordulóhoz...
Nagyon örülök annak, hogy mi ott voltunk. Köszönöm...

Emlékpark átadás / december 7. /...

/katt-a-képre/

A Vasasi Szent Borbála Egyesület elnöke megnyitotta, a szénbányák volt vezérigazgatója átadta, a papunk megáldotta. Fiatal és idős műsort adott. Pár régi ismerőssel is találkoztam, nagy öröm volt látni őket, pár szót váltani velük, akik eljöttek, mert itt éltek - és dolgoztak Vasasbányán...

Bányásztörténelem - A szénbányászat leépülésének kezdetei...

Az 1960 -as évek végén a mecseki szénmedencében a leépülés a beszűkülés, a visszaesés jelei kezdtek mutatkozni.
Az energiahordozó források váltása a hatvanas évek közepére a nyugati országokhoz képest fáziseltolódással - hazánkban is elindult. A szénhidrogének (a kőolaj és földgáz) részesedése az energiafelhasználásban erőteljesen növekedő irányzatot mutatott, s a szén versenyhelyzetbe került a viszonylag olcsóbb szénhidrogénekkel szemben. Ez a verseny az 1960-as évek végén és a hetvenes évek elején bányabezárásokhoz és a bányamunkások egy részének más medencékbe történő áttelepítéséhez vezetett. Megrendült tehát a szénbányászat szilárd helyzete, kedvezőtlen megítélés kezdett kialakulni róla a külső gazdasági környezetben, és elkedvetlenedés a bányavállalatokon belül.
Bár a bányabezárások közvetlenül nem érintették a mecseki szénmedencét, de közvetett hatásai a munkaerő-elvándorlás erősödésében, az új munkaerő megszerzésének nehézségeiben itt is jelentkeztek. Súlyos gond volt, hogy mérsékelt ütemben elkezdődött a termelő (produktív) létszám eltávozása is (főleg a fiataloké), és ezzel a vájárlétszám átlagéletkorának a növekedése. A beruházások visszafogása a hatvanas évek közepétől egyrészt a meredek település miatt szükségessé vált új szintbekapcsolások (aknák továbbmélyítése, főfeltárás) elhúzódásához
vezetett, másrészt a létszámcsökkenést ellensúlyozni képes munkahely gépesítést lassította, akadályozta.
A gázkitörésveszély és a tűzveszély elhárítása érdekében bevezetett új művelési előírások és szabályzati szigorítások többlet műszak- és időráfordítást, valamint magasabb költséget jelentettek, ugyanakkor a munkahelyi koncentrációban elért színvonal megtartása érdekében a villamos berendezések, a gépek, a hírközlő- és mérőrendszerek jelentős színvonalbeli fejlesztését is meg kellett oldani, ami nagy anyagi és munkaerő-ráfordítást követelt meg.
Mindezek hatására ismét megindult a művelés egyensúlyának felbomlása, pedig e kényes egyensúly betartását a bányaveszélyek leküzdése érdekében szükséges védőtelepes művelés és az előzetes gázlecsapolás fokozottan megkívánta volna. A felsorolt körülmények kedvezőtlen hatással voltak a produktív teljesítményekre s ezzel a termelés alakulására. A föld alatti művelésű bányák termelésének visszafejlődése egyes üzemekben fokozatosan a kapacitások kihasználatlanságát, az összüzemi teljesítmény és a gazdasági mutatók romlását idézte elő.
A földalatti művelés visszaesésének ellensúlyozására nagy erőfeszítéseket tettek a külfejtéses széntermelés fokozására. Ez vezetett el az önálló Külfejtési üzem megszervezéséhez Széchenyi-aknai telephellyel.
Az 1973. évi olajárrobbanást világviszonylatban általános energiaválság követte, amely - a megszokott késleltetéssel - a magyar gazdaságba is begyűrűzött.
A szénhidrogének árának felugrása következtében a szénpiaci kereslet - különösen a kokszolható és a lakossági felhasználású szenek iránt - megnövekedett, s a szén, mint energiahordozó, ismét az érdeklődés előterébe került. Legjelentősebb mértékben a koksz, és a kokszolásra alkalmas szén világpiaci szökött fel, s így a hazai kokszolásra alkalmas mecseki kőszén is felértékelődött. Medencénkben az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy amíg az igényoldal ismét kedvezően alakult, addig az előbb vázolt okok miatt a termelés visszafejlődési tünetei felerősödtek.
A kokszolható szén és a koksz behozatali lehetőségeinek beszűkülése miatt több fejlesztési elképzelés készült, amelyekben az addigi 480 kt/év-vel a 670 kt/év, 820 kt/év, és 900 kt/év mennyiségekkel meghatározott hazai koksz szénkoncentrátum igény kielégítésének a feltételeit vizsgálták. A programot 1981-ben hagyták jóvá állami nagyberuházás formájában 1982. január 1-i kezdéssel. A medence földalatti művelésű termelése 1981-re 2651 kt-ra esett vissza.
Figyelembe véve a szénelőkészítő-művek korszerűsítési lehetőségeit, a 900 kt/év kokszszén-koncentrátum 3400 kt/év földalatti művelésből származó széntermeléssel lett volna biztosítható. A kokszolható szén iránti kereslet fellendülése a beruházási tevékenységet 1974-től kedvező irányba lendítette ugyan, de ennek eredménye csak kis mértékben járulhatott hozzá a tárgyalt időszakban a vállalati gazdálkodás javításához, a termelés csökkenése nem állt meg.
A hosszúhetényi bányatelepítés elmaradásával a felsőbb szintek művelésére visszakényszerült vasasi bányaüzemben a IV. szint termelésbe kapcsolása, és a keleti akna kisebb rekonstrukciója készült el, és folyamatba tették az V/a szint bekapcsolásának munkáit. A másodlagos művelésre tervezett szinteken, a bányamező északi szárnyának fokozatos kiterjesztésévei, a Béta bányai módosított határ felé eddig még nem művelt szűz területeket vontak be a termelésbe, ezzel
a másodlagos művelés aránya fokozatosan lecsökkent. Mivel Vasas bányaüzem gázkitörés-veszélyes minősítésű, a mélyebb szinteken az előírt, fokozott biztonsági szabályok alkalmazásának teljesítményt visszafogó hatása is jelentkezett. A vasasi külfejtés 1975-től az újonnan létesült Külfejtési üzem kezelésébe ment át. Vasas föld alatti művelésű termelése 1972-ben 393 kt volt, és 1981-ben 415 kt-át produkált (106 %). Földalatti fizikai létszáma az 1972. évi 781-ről 1981-ben mindössze 755-re csökkent, ez 6%-os veszteség, tehát Vasas őrizte meg leginkább a létszámát.

/forrás: Nem szól már a klopacska - Vasasi bányászemlékek 2000./

Bányásztörténelem - Szent Borbála napjára...

"Szent Borbála, védj meg minket, Nagyon szépen kérünk. Lenn a földben, ott a mélyben, Légy Te a reményünk!
Minden reggel alászállunk, De hogy visszatérjünk, Segíts minket Szent Borbála, Szent szívedre kérünk.
Óvjad, védd a bányászokat, Oly sötét a tárna, Hogy a mélyből feljöhessünk, Segíts, Szent Borbála!"

Európa csaknem minden országában évszázadok óta megünneplik december 4-én a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának napját. Elterjedése és fennmaradása annak köszönhető, hogy a természettel vívott harc egész Európában közös bányászhagyományokat és szokásokat alakított ki. Már a középkorban, az antik és a pogány hagyományok újszerű folytatásaként minden mesterségnek és foglalkozásnak égi patrónust, védelmezőt kerestek. Szent Borbálához szívesen folyamodtak a középkori bányászok, akitől a hirtelen halállal és a súlyos sebesüléssel szemben reméltek védelmet. A Borbála-kultusz az erre utaló első írásos emlékek szerint 1350 körül Németalföldről, Kuttenbergből eredt és terjedt el Európa-szerte. Magyarországon először Selmecbányán találkozunk a Borbála-tisztelettel, és innen terjed el a Felvidéken, elsősorban a bányavárosokban, majd a XIV. és XV. században az ország egész területén általánossá vált. Magyarországon a Borbála-nap megünneplése a II. világháború után megszakadt. A Borbála-ünnepségek felújítását a Miskolci Egyetemen, a hagyományápolás égisze alatt a bányamérnök-hallgatók az 1980-as években kezdeményezték, majd ezt támogatva az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület az országban újra bevezette.

/fotó: vasasi templom Borbála oltára - 1986.szeptember 20./

Bányásztörténelem - Azok a '60-as évek...

A koncentrációs törekvések korszaka

Az 1960-as évek elejétől az állami gazdaságpolitikában új célok jelentek meg.
A termelés mennyiségi növelését a létrehozott kapacitások jobb kihasználásával, a termelékenység növelésével és műszaki fejlesztéssel kívánták elérni, egyidejűleg csökkentve a beruházásokat és megkívánva a gazdaságosabb üzemeltetést.
Az új gazdaságpolitikai irányváltás nem érte váratlanul a két mecseki szén- trösztöt. A beruházási korlátozások (finanszírozási gondok) már évek óta éreztették hátrányos hatásukat. A munkaerő megszerzése és megtartása állandóan emelkedő, súlyos költségterheket jelentett. Ugyanakkor viszont kedvezően alakult a folyamatos kutatások eredményeképpen a területek földtani megismerése, tisztázódott az egyes bányamezők természetes vagy mesterséges lehatárolása, egymáshoz kapcsolhatósága, a szénvagyon bővíthetősége (esetleg kimerülése).
Így az egyes bányamezők összevonásával nagy kapacitású bányák kialakításának - vagy rekonstrukcióval a kapacitásnövelésnek, élet-tartamnövelésnek tervezésére nyílt lehetőség.
Ezen időszakban nagymértékben javult a korszerűbb, nagyobb teljesítményű bányagépek, a biztonságot javító mérőműszerek, a sújtólégbiztos villamos berendezések és a nagy kapacitású szellőztetők beszerezhetősége (esetenként már a nyugati piacokról is), ami megteremtette a bányaművelés korszerűsítésének, a technológiai fejlesztésnek a feltételeit. Ezen kívül a nagyméretű létszám- fluktuáció ellenére is kialakulóban volt a hosszabb bányászati gyakorlattal
rendelkező, fegyelmezett munkásgárda, amely képes volt az új, képzetlen munkaerőt betanítani és a munkafegyelemre (amely a közismerten veszélyes liász-bányászatban létkérdés) rászoktatni.
Az évtizedet tehát az üzemi és munkahelyi koncentráció megvalósítására irányuló törekvések jellemzik. Ennek érdekében történt a szénmedence szervezetének is, amikor a két (pécsi és komlói) tröszti szervezetet 1963. július 1-jével összevonták, létrehozva a Mecseki Szénbányászati Trösztöt. Az egész liász szénmedence egységes szemléletű irányításával az eredményes bányaművelés kedvezőbb feltételei alakulhattak ki, s talán nem véletlen, hogy ez
a tízéves időszak a Mecsek nagy múltú szénbányászatának történelmében a legkiemelkedőbb eredményeket hozta.

A vasasi szénszállítás átállítása Hosszúheténybe már az időszak elején megtörtént, a Rücker-akna és a vasasi Petőfi-aknák közötti függőkötélpályát felszámolták. Sajnos a Hosszúhetény-vasasi bányakoncentráció terve a beruházások visszafogása, a finanszírozási gondok miatt kilátástalanná vált, a hosszúhetényi aknák mélyítése leállt, csak állagfenntartást végeztek. Vasas bányaüzem így kényszerhelyzetbe került, mivel a mélyszinti művelést a szénvagyon-csökkenés, illetve a mélység növekedésévei csökkenő kiszállítási kapacitás miatt mérsékelni kellett. Ezért megkezdték a felsőbb szintek másodlagos művelésének az előkészítését. Az 1. szinti északi mezőben a termelés már 1962-ben megindult, a II. szint pedig 1966-tól termelt. A VIII. mélyszinten a déli mező lefejtését 1968- ban, az északit egy évvel később fejezték be, s 1969 végétől az akna teljes termelése a másodlagos művelésű területekről került ki. A műveletek során tisztázódott viszont az, hogy az északi mező a felső szinteken a Béta-aknai terület felé bővíthető, és itt műveléssel még egyáltalán nem érintett szénvagyon kapcsolható a vasasi területhez. A másodlagos művelés ezzel fokozatosan elsődleges műveléssé alakult át, és csak kis mértékben folyt a termelés a már fejtett területen. A csapásban észak felé terjeszkedő mező szellőztetését azonban a centrálisan telepített vasasi légaknáról nem lehetett kielégítően biztosítani, s ezért az un. Kövestetőn új lejtős légaknát hajtottak, amellyel a mező diagonális szellőztetésére tértek át.
1962-ben indították meg - a tárolóművelések felszámolása után - a Vasas északi külfejtést, amely 1969-ig termelt, s pótlására 1968 végén kezdődött az új déli külfejtés.
A két tröszt összevonása után a drasztikusan lecsökkent beruházási keretek miatt - mivel Zobák bánya építése már előrehaladott készültségi fokon állt - a rendelkezésre álló pénzkeretek zömét a zobáki beruházások befejezésére koncentrálták, s így Vasas bányaüzemben csak kisebb rekonstrukció folyt a külszínen és a IV. szinti aknarakodókon. Az üzem termelése a gondok ellenére emelkedett, a legmagasabb termelést 1969-ben érte el 597 kt-val.

/forrás: Nem szól már a klopacska - Vasasi bányászemlékek 2000./

Bányásztörténelem - Az állami szénbányászat ideje...

A TULAJDONVISZONYOK MEGVÁLTOZÁSA ÉS AZ EXTENZÍV FEJLŐDÉSI SZAKASZ

A pécsvidéki bányákat már 1938-tól bonyolult tulajdonlási és vezetési szerkezet jellemezte. Ausztria bekebelezése után a társaságot a Gőring Művek tulajdonaként elvileg Berlinből irányították, de a pécsi igazgatóság továbbra is a bécsi központnak volt alárendelve. A háború befejeztével tehát a DGT csak árnyéktulajdonos maradt, irányítását nem tudta érvényesíteni. A szovjet katonai irányítás ugyanakkor még nem gyakorolta a tulajdonosi jogokat, a magyar közigazgatás pedig, amely régi szervein keresztül próbálkozott a gazdasági élet újraindításával, még az állami tulajdonú bányák működését sem tudta befolyásolni.

A szovjet csapatok 1944. november 29-i megjelenésével a DGT bécsi központja elvesztette kapcsolatát a tulajdonát képező pécsi szénbányákka1. A bányák - mint hadiüzemek - a katonai parancsnokság irányítása alá kerültek. A munka elindítása, az üzemek felélesztése, a műszaki irányítás a társaság pécsi igazgatóságán és a kerületekben maradt vezetők feladata lett, de megjelentek a spontán szerveződő helyi politikai erőket képviselő személyek és a kialakulóban lévő új politikai- társadalmi szervezetek hatalmi törekvései is. A II. világháború végével a német megszállásból újraéledő Ausztria is rendezni kívánta gazdasági ügyeit, a DGT ennek során osztrák tulajdonjogú céggé alakult vissza. Ez azonban csak átmeneti állapotot jelentett, mivel a győztes nagyhatalmak között a potsdami értekezleten létrejött megállapodás alapján a Szovjetunió által megszállt területeken lévő német javak, így a társaság tulajdonát képező Pécs-vidéki kőszénbányák üzemei, bányajogai is - a szovjet állam tulajdonába mentek át.

1946. május 15-én fogadta el az Országgyűlés a bányák államosításáról szóló törvényt, amelyet 1946. június 26-án hirdettek ki. Ez nem vonatkozott a győztes hatalmak tulajdonaira. Így a DGT tulajdonában volt területeket a Jóvátételi Hivatal rendelkezése alapján bekebelezték a Szovjetunió javára.

Az 1945 után rohamosan emelkedő szénigények kielégítése, a háború alatti rablógazdálkodás miatt legyengült pécsi bányászatot erősen megterhelte. 1945- 52 között kapacitáspótló beruházásokra alig-alig került sor, kapacitásfejlesztési beruházás pedig már közel 25 éve, a Jicinsky-terv befejezése óta egyáltalán nem volt. Így a kiépített kapacitás fölötti termelési szint huzamos erőltetése szükségmegoldásokat követelt.
A pécsi terület kapacitásfejlesztő beruházásai az ország többi, elsősorban a komlói bányájához képest jelentős késéssel indultak meg. Csak ritkán és rövid időre sikerült a kapacitás-keresztmetszetek olyan összhangját megteremteni, amely optimális kapacitáskihasználást
biztosítva az igényoldalt is a legkedvezőbben kielégítette.

Az erőműi és vasműi szénigényeken kívül bővült az egyéb ipari, mezőgazdasági, lakossági és vasúti fogyasztói kör is. A Mecsek mindhárom részterületén szükség volt tehát a termelés növelésére vagy legalább a szinten tartásra. Az emelkedő termelési tervek teljesítése érdekében gyors intézkedéseket tettek.

A vasasi bányák beruházási programja eltért a másik két kerületétől. Ennek okai:
- A Petőfi-aknák már a **Jicinsky-koncentráció megvalósításakor is üzemelő létesítmények voltak, s ezek elöregedtek;
- Az aknák elérték mélységi határukat, a műveletek gyors ütemben haladtak lefelé, a szénvagyon kimerülőben volt, a mélyszinti műveletek már a hosszúhetényi területet érintették ; - A DGT idejében kialakult elképzelések a bányaművelés bővítési lehetőségeit a mélyebben fekvő telepek műrevonására a keleti, északkeleti terjeszkedésben látták, s ezt a háború utáni földtani kutatások igazolták a Hosszúhetény kelet, Pécsvárad reménybeli területen . Ezért megalapozott elképzelés volt a Vasas -hosszúhetényi koncentráció kialakítása, amely a vasasi kieső kapacitás pótlását és - szénigény esetén - a kapacitás bővítését is biztosíthatta, tehermentesítve ezzel a pécsi medencerész több évtized óta erősen igénybe vett nyugati szárnyát.
Végülis a vasasi kerület beruházásai e koncepció köré csoportosultak a következőkkel:
- A Petőfi szállítóakna továbbmélyítése vakaknával a 10. szintre. A hosszúhetényi iker aknapár lemélyítése, melyet 1953 végén kezdtek meg. Az 1000 m mélységűre tervezett aknák közül a légakna 525 m-ig, a szállító-akna 476 m-ig mélyült le 1958 közepéig;
- a vasasi szén Újhegyre történő eljuttatásához új szállítási útvonal kialakítása.
Ezen belül új 1,6 km-es függőkötélpálya építése a hosszúhetényi aknáknál kialakított silórendszer és a volt Petőfi-aknai kötélpálya-feladóállomás között, normál nyomtávú szárnyvasút építése Hosszúhetény-Hird között a Pécs -bátaszéki MÁV vasútvonalhoz csatlakozva) leágazásos csatlakozással az újhegyi mosóhoz, átrakó fatelep kialakítása Újhegyen. A létesítmény elkészülte óta a vasasi szenet Hosszúhetényből MÁV-szerelvények szállították a mosóba;
- a kisebb fürdőrekonstrukció, kazánházbővítés, illetve -átalakítás Vasason;
- metángáz - lecsapoló kiépítése az üzemszerű bányabeli metán-lecsapolás megindítása érdekében.

/forrás: Nem szól már a klopacska - Vasasi bányászemlékek 2000./

**Jaroslav Jičínský(1870 - 1959), a korszerű pécsi szénbányászat megteremtője. Az Ostravából származó bányamérnök a Dunagőzhajózási Társaság megbízásából 1912-ben készítette el a pécsi bányák fejlesztési tervét. Ennek elfogadása után, 1913-1930 között vezetője volt a koncentrációs és korszerűsítési munkálatoknak. A kor színvonalán álló, teljes infrastruktúrával együtt elkészült létesítmények az 1990-es évek elején történt bányabezárásokig rendeltetésszerűen működtek.

Bányásztörténelem - A DGT évszázada...

Az Első cs. kir. szab. Dunagőzhajózási Társaságot (DGT) 1830-ban osztrák bankárok, nagykereskedők, tőkés vállalkozók, ügyvédek, valamint osztrák és magyar főurak, köztük
gr. Széchenyi István alapították. A társaság száz éven át kiemelkedő szerepet játszott hazánk gazdaságában, ezen belül a pécsi szénbányászatban. A DGT a Dunán, Dráván, Száván, Tiszán, Bodrogon, Maroson, Temesen, valamint a Ferenc-József és a Béga csatornákon közlekedő hajói szénnel történő ellátása érdekében elhatározta saját szénbányászatának létrehozását.
1853-ban üzembe helyezte első bányáját, a pécsi András-aknát, 1857-ben a mohácsi szénkikötőhöz vezető normál nyomtávú vasutat, és ezzel elkezdődött a DGT térhódítása és 100 éves története a pécsi szénmedencében.

A társaság rövid idő alatt a pécsvidéki bányatelkek nagy részét vagy megvette, vagy ahol erre nem volt lehetőség, hosszú távú bérleti szerződéssel vette használatba. Vasas a DGT legnagyobb kiterjedésű bányabirtoka volt. Fő szállító aknája a korszerűsített Thommen I. -akna, fő szellőztető aknája pedig a később mélyítettThommen II-akna. Az aknából kiszállított szén a külszínen a vasasi és a Rücker aknai bányaudvarokat összekötő, 3 km hosszú sodronykötélpálya feladóbunkerébe került, majd a Rücker-aknától a Szabolcs-tárón át villamosított mozdonyvontatással a Ferenc József aknai bunkerrendszerbe és innen a normál nyomtávú villamosított iparvasúton keresztül az újhegyi szénmosóba. Az aknákhoz kapcsolódó aknaház magában foglalta az irodákat, a felolvasót, a lámpakamrát, a tiszti-altiszti-legénységi fürdőket, a mentőállomást. Rendelkezett anyagraktárral és műhelyekkel. A kompresszorgépházban a kompresszorok, a villamoskapcsolók és a transzformátorok helyezkedtek el. Az üzemudvarhoz tartozott a fatér a fafeldolgozó gépekkel, a palahányó a hányókezelő berendezésekkel (felvonó, buktatók), és az iszapoláshoz szükséges létesítmények. A bánya vízellátását a duzzasztóművel ellátott víztározó, szivattyútelep és vízvezetékrendszer, a melegvíz ellátást és a fűtést saját kazántelep biztosította.
A külszíni és bányabeli csilleszállításhoz alkalmazott lovak elhelyezésére istállók és gazdasági épületek álltak rendelkezésre.
Az üzem kezelésében volt a bányabirtokon épített vasasi lakótelep, a Thommen- és Liget-telep iskoláival, közművekkel. A DGT a Thommen szállító aknát 1869-ben avatta fel, amikor az már 193 m mély volt. Telepítésére, mélyítésének megkezdésére nincs pontos adatunk, annyi azonban bizonyos, hogy 1868-ban már 100 fő munkást foglalkoztatott itt. Az akna keretácsolattal volt biztosítva. Egy járó-, egy mű- és két szállítóosztálya volt. A kasokban 2 db egymás mellé tolt csillét szállítottak.
A szállítógép ikerdugattyús, tandem elrendezésű, bobinás 100 LE-s gőzgép volt.
Az akna évi szénszállítási kapacitása 1872-ben 143 ezer tonna, az 1912. évi rekonstrukció végrehajtása után évi 250 ezer tonna.

A DGT fennállása alatt az aknaüzem termelése sohasem érte el az aknaszállítási kapacitást, mindig jóval alatta maradt. A második világháború után is hosszabb időre volt szükség ahhoz, hogy a tényleges széntermelés 250 ezer tonna fölé emelkedjen. (Ez először 1952-ben következett be.) 1912-ben az ácsolt szállítóaknát átbővítették, vasbetonnal és betonidomkővel biztosították az 5,6 m átmérőjű körszelvényben. 1926-ig egy új, 5 m átmérőjű légaknát is mélyítettek a szállítóakna közelében és a korábbi 3,16 m átmérőjű légaknát felhagyták. Az 1500 m3/p teljesítményű szellőztetőt 6000 m3/p teljesítményűrecserélték ki.
Az akna 1892-93-ban Rücker-aknáig drótkötélpályát kapott és ezzel a termelt szén közvetlen elszállításának problémája is megoldódott. A szállítás a kötélpálya megépítéséig rendkívül hátrányos volt a vasasi akna és a szabolcsi üzemig kiépített vasútvonal között. A kötélpálya 3 km hosszban készült, a függesztett szállítóedényeket a Rücker-aknánál felállított 20 LE-s gőzgép szállította vonókötél segítségéve!. A szállítási teljesítmény 25 tonna/óra volt. (A villamosítás
után a kötélpálya teljesítőképességét tovább növelték.)
A DGT minden területen koncentrációra törekedett. E törekvést jól szemlélteti, ha megvizsgáljuk, hogy egyes főbb időszakokban hány működő, üzemelő akna volt e területen. A pécsi területen 1877-ben 26 (ebből Vasason 6), 1910- ben 15 (ebből Vasason 5), 1935-ben 9 (ebből Vasason 2) akna volt üzemben. Szállító-, légaknák és egyéb rendeltetésű aknák.

/forrás: Nem szól már a klopacska - Vasasi bányászemlékek 2000./

Meghívót kaptam...

szeretettel közreadom...

Bányásztörténelem - A vasasi bányászat kezdete...

A vasasi bányászkodás "őskorától - újkoráig"...

A vasasi feketekőszén-bányászat az 1700-as évek második felében kezdődött.
A szénterület a pécsi medencerész keleti szélén helyezkedik el, a széntelepek fordított "S"alakot leíró csapásvonulatának É-D irányú szakaszán. Mivel a területen a szénrétegek meredek településben találhatók, ez igen kedvező lehetőséget biztosított a külszín - közeli külfejtéses és táró bányászatnak. Az 1760- as években már hat pécsváradi kovács használta a vasasi kőszenet, míg az évszázad végén a bécsi kamara is tájékoztatást kapott a pécskörnyéki szénelőfordulásról.
Az 1770-1780-as években a helyi kisiparosok, főleg a tűzzel dolgozó mesteremberek kezdték a szenet a felszíni kibúvásokon fejteni. A kőszénbányászat kezdetben igen alacsony színvonalon folyt, utak hiányában a szállítás rendkívül nehéz volt.

A mecseki szénmedence első üzletszerű kitermelést folytató, valódi kőszénbányájának - a pesti egyetem alapítványi uradalmainak a pécsváradi jószágkormányzósága alá tartozó vasasi birtokán - Decker Fülöp és Hasenhandel Simon pécsváradi polgárok által 1782-ben indított kőszénkitermelési és hasznosítási vállalkozását tekintjük. A hivatalos bérleti szerződés 1787-ben jött létre hat évre szólóan.
1793-ban Pritzmayer Ferenc serfőző mester árendába veszi a bányát, de már 1794-től uradalmi kezelésbe kerül, és Grabarits Lázár főintéző irányításával jelentős fejlődésnek indul. Grabarits mind a bánya műszaki irányításában, mind a szénpiac megszervezéseben jelentős szerepet játszott. ... A szénbányászat és a szénpiac megszervezéséhez fog .... érdeme, hogy a széntermelés a századforduló felé egyre szebb eredményeket mutat. Míg 1793- 1798 között évenként átlag 2000 pozsonyi mérő (egy pozsonyi mérő megközelítő pontossággal 1 métermázsa vasasi szén) szenet termeltek, addig ... 1805 - 1806-ban 37631-et ...
Az uradalom a Hasenhandeltől átvett szerződéseket újabbakkal gyarapította.
A budai patkolókovács céh 1500 pozsonyi mérő jó (gute authentische) vasasi kőszenet rendelt három évi leszállításra ... egészen a pesti partokig szállítva, 54 krajcárért ... Az uradalmi bányák 1799-1806 között összesen 60524 pozsonyi mérő szenet szállítottak Budára és Pestre ' .. A szén szállításáról különszerződéses kereskedő gondoskodott, aki a mohácsi szénlerakodóból Pestre és Budán kívül Bajára, Péterváradra, Eszékre, Monostorra és Apatinba is szállított hajóival.
A bányától a mohácsi Duna partig pedig az alapítványi (rendszerint versendi) uradalom jobbágyai fuvarozták a szenet robotban, ritkábban szabad fuvardíjjal.
... A növekvő szénszükségletet ... már nem elégíthette ki a néhány vasasi tárna termelése."

A növekvő szénigény kielégítése, a földesurak idegenkedése és a szakértő hozzáértés hiánya miatt a mecseki szénmedencében az 1800-as évek elejére kialakult tarthatatlan helyzet felszámolására az udvari kamara létrehozta a pécsi kincstári bányaigazgatóságot, amelynek élére Berks Pétert nevezték ki.
Berks tevékenységének jelentős része a kor egyetlen igazi bányaüzemének, a vasasinak korszerűsítésére, fejlesztésére irányult. 1819-ben a vasasi üzemben kipróbálták a Davy-féle biztonsági lámpát, 1821-ben pedig Berks ösztönzésére Hegedüs János bányagondnok megkísérelte a vasasi szén mesterséges kokszosítását. A jelentés szerint az eredmény kitűnő volt.

A falura ereszkedő lejtőn 1807-ben négy nagyobb és két kisebb táró települt 3480 öl vágathosszal....

Az 1829-1835 közötti időszakra az uradalom a bányákat ismét bérletbe adja. Az ismételt saját kezelésbe vétel utáni időszak (1835-1845) azonban jelentős visszaesést jelentett a vasasi bányászatban, 1845-re már csak egy bánya, Mihály-táró működött.
1858 -ban Thiess Henrich vállalkozó bérelt területet az alapítványi uradalomtól 10 évre. Jelentősebb beruházásokkal folytatta a táróbányászatot, és az 1860-as évek közepén aknamélyítésbe kezdett (Alfa és Béta aknák). Bérleményeit 1868-ban a DGT átvette, majd az alapítványi uradalomtól a bányatelket megvásárolta.

Az 1782-1868-as évek között - a ránk maradt feljegyzések és becsült adatok alapján 1 105017,5 pozsonyi mérő szenet termeltek...

/forrás: Nem szól már a klopacska - Vasasi bányászemlékek 2000/

Bányásztörténelem - Wiesner Raymár

Az emlékparkhoz kapcsolódva egy kis ismertető. Ki is volt Wiesner?

A prágai születésű Wiesner Raymár (1843 - 1900) bányamérnök 1891-től volt a Duna Gőzhajózási Társaság pécsi szénbányáinak igazgatója. Nevéhez fűződött a bányaigazgatóság Pécsre költöztetése, a DGT helyi székházának felépíttetése a Mária utcában, valamint a bányák korszerűsítése, mely közel megduplázta és jövedelmezőbbé tette a termelést. Továbbá a társulati iskolákban a magyar nyelvű oktatás kezdeményezése, a pécsbányatelepi magyar dalárda alapítása, a Pécsi Magyar Királyi Szénbányász Iskola és az aknászképző Bányaiskola alapításának, Pécsre kerülésének támogatása is az ő érdeme volt. Különleges érmek készíttetésével is népszerűsítette a bányaműveket.
A pénz- és éremgyűjtő szenvedélyéről is közismert, kiváló numizmatikus hírében álló bányaigazgatóról ezt az emlékérmet felesége verette - Wiesner halála után.


© Központi Bányászati Múzeum, 2001-2008. Minden jog fenntartva.

Az érem előlapján Wiesner Raymár, a Duna Gőzhajózási Társaság vezérigazgatójának domborművű mellképe látható.
Az érem hátlapján a Wiesner akna (aknatorony gépházzal, erőmű) épületei látszanak. Az érem az 1900-as években Bécsben készült, készítője Anton Scharff.
Anyaga: ezüst; előállítás módja: vert érem. fotó: Klemencsics"

Az emlékpark építése...

Ezt a napot nem kívánom túlragozni. Aki megígérte - eljött. Itt volt, és tette a dolgát - mint régen. Nagyon jó volt együtt látni ezt a kis csapatot. Nagyon jó volt így együtt - félszavakból is megértve egymást - megcsinálni ezt a kis bányamúltat. És közben jókat emlékezni...
Az idő... az meg... hát csepergősre váltott, de kitartott úgy - ahogy.
Amit terveztünk - elkészült. A TH vasak beépültek, a vasút lerakódott, a csille és a lutni a helyére került, a kőből járóosztály lett és megint elfogyott. HÁT! És most estére leszakadt az ég...
A többi pedig a képeken... (kattaképre)

Az épülő emlékparkról...

... mert épül, jelentem.
Mondhatnám, alakul mint púposgyerek a prés alatt.
De ez annál sokkal jobban megy. Az egyesület(és az elnök - R.F.) legnagyobb örömére, és az én(S.J.) legnagyobb bódogságomra is, mert... jó dolog ilyesmiben segédkezni.

/A többi képért kell egy klikkelés - ide /

Igen, jó bizony segíteni az ilyen ÁLLÍTSUNK EMLÉKET A MÚLTNAK dolgokat. És kell is. És ezt többen gondolják így, és komolyan is van véve az ügy. Beszállnak sokan - sokféleképp.
Ad1: gépi segítséggel. Nagyon fontos volt, és köszönjük is Neked - Nektek nagyon.
Ad2: kézi segítséggel. Srácok! Le a kalappal! Ezt a "földet" ledobálni... hát megérdemeltétek az eltűnés tárgyát, nagyon.
Ad3: a jóidővel. Igazi, szép verőfényes ŐSZi nap volt. Köszönjük a természetnek.
Ésatöbbi apróság - gal: Sokan csak a jó szóval, pozitív hozzáállással. Páran azzal, hogy hagyták magukat meggyőzni, hogy nem ellenük készül ez itt.... Aztán aki segített anyaggal (P.S.)
És aki csak elment mellettünk, és azt látta - és mondta, hogy végre készül ide egy járda (már ezért is megéri...)
Szerintem jó lesz ez, jól fog kinézni.

/Na majd folytatom... ha lesz mivel :) /

A készülő emlékparkról...

... az eddigi sok beszélgetés és tervezgetések után, ma délelőtt szembesült velünk a terület, megjelentünk hárman és kitűztünk. Kitűztük egy részét, felfestettük, megkaróztuk - kicsit azért variálva rajta, mert...
Nos a lényeg, hogy elkezdődött valami - megkezdtük. Kicsit talán későn (évszakilag), de bízom abban, hogy a hétre tervezettel elkészülünk, mielőtt leesne a hó... Aztán majd egyszercsak folytatjuk. Tavasszal - azután - mindegymikor...
Ahogy Széchenyi mondta: " Mert itt nem az a kérdés, hogy ki vesse el a jó, s hasznos magot, hanem hogy el legyen vetve..."

Ilyenkor...

...útálom ezt az egész XXI. századot. Mert. A legdöglöttebb alvásomban (mélyálom, ha lehet ilyen fényes nappal) tíznegyvenkor valami távolból ajtó(dallamos) csengőzés és Tücsökkutya ugatás hozott vissza - vagyis inkább vitt ki a kapuhoz...
És akkor hölgy meg úr: - Jöttünk a Vízműtől, hogy mutatná már meg az úr (én), hogy hová engedi ki a szürkeszennyvizét. Mert, most van itt az ideje ennek a kivizsgálásának. A wc pumpás tüntetéses - szennyvízelszállítós- kiszámlázós - nemfizetéses dolog miatti ügyben eljárva.
Hát gondolom, jó hülyén nézhettem ki és rájuk - alig kilátva a fejemből - úgy álomtalanságból kelve. Aztán jól megbeszéltük, hogy én nem ilyen (szürke) lovat akartam, csak valami méltányosságot, mert én is itt lakom és énrám semmi engedmény nem vonatkozik, másra pedig némely dolog igen. És akkor a vízműves kék(egyen)ruhás elkezdi magyarázni, hogy akkor - amikor még épült ez a része a településnek, igazán pottyantós szarodák (sic!)voltak a házak között felállítva fából, és a nép a mosóvizet a csapadék elvezetésre szolgáló utcai és nyílt árokba engedte - nagyrésze azóta is, jegyzem meg - csak már nem oda pottyant (egyrésze még mindig)... És akkor mondtam nekik, hogy ötéves koromig én is azon a részen laktam, csak utána másik és komfortosabb helyre laktunk át.
Némi dünnyögés, hogy akkor most, miért kellett végülis idejönniük - kérdezték. Írjad be, hogy negyvenszázalék (mármint a házamszennyvize - tárolása - elszámolása) - mondta kékruhásember a hölgynek. Aki aztán jól beírta (mint Sanyi a strigulát a Gabennek...).
Jól elnézést kértek, hogy felébresztettek, én meg utána jól nem bírtam már visszaaludni egyébként és egyáltalán, aztán féltizenkettőkor feladtam a hiábavaló kűzdelmet. Talán nagyon elkezdett pörögni az agyam azon, hogy tulajdonképp ugyanott vagyok mint augusztusban, amikoris azt a bizonyos csekket megkaptam.
Na ezért útálom ezt az egész XXI. századot, mert ilyenek történnek benne...

Hír - jó hír(?)...

...beszélték a népek ma reggel faluszerte a hírt. Persze olvastam már a hétvégén erről, több pécsi internetes lapon is. De így élőszóban - ahogy faluhelyen illik - ma reggel, a bogádipék boltjában, kiflivásárlás közben hallottam először. A jó hír mellett az még a nagyon jó dolog, hogy faluhelyütt változatlanul, szóban terjednek a hírek, mint rég. Szájrul - szájra...

Eredményes lett a WC-pumpás tüntetés...

A mai Dunántúli Napló - ban találtam "Szakmai szempontból nehezen megoldható politikai döntés született

Úgy tűnik, nem volt hiábavaló a Vasasért Egyesület két ízben is megrendezett WC-pumpás tüntetése, amelynek során a vasasi, pécs-somogyi és hirdi lakosokat képviselve annak adtak hangot, hogy nem értenek egyet a pécsi önkormányzat egyik tavaly nyári rendeletével. A közgyűlés ugyanis meghátrált, és módosította a folyékony hulladékkal kapcsolatban eddig érvényben lévő önkormányzati rendelkezését. Ez arról szólt, hogy a szolgáltató évente egyszer kiszámolja, hogy a csatornával nem rendelkező ingatlanok tárolóiból elszállították-e a vízfogyasztás legalább 40 százalékának megfelelő szennyvizet. Amennyiben ennél kevesebbet szippantottak, úgy a Vízmű kiszámlázza az elvitt mennyiség és a vízfogyasztás 40 százaléka közti különbséget. Az ISPA-fejlesztésben érintett lakók jogtalannak érezték az el nem végzett szolgáltatás után kiállított számlát, mondta Huba Csaba, a terület képviselője, aki egy éve küzd a rendeletmódosításért. A legutóbbi közgyűlésre ő maga, továbbá az MSZP-s Tóth Bertalan, Tóth Mihályné, Hering Gyula hármas is ugyanazt a módosítást nyújtotta be, végül az utóbbiak javaslatát fogadták el. Tóth Bertalan alpolgármester az elmúlt nyáron megalkotott rendelet vitáján a jegyzőkönyv tanúsága szerint még az alábbiakat mondta: „Akinek elszivárog a szennyvize, jogszabálysértően beengedi a földbe, az is fizessen ugyanannyit, mint aki zárt szelvényű, modern tározóval rendelkezik, és havonta elszállíttatja a tartalmát. A mostani 40%-kal figyelembe vesznek környezetvédelmi szempontokat. Ha az adott tároló ereszt, akkor érdeke legyen az ott élőnek, hogy ha a 40%-ot kifizeti, akkor legalább azt a mennyiséget szállíttassa is el.” A mostani rendeletmódosítással viszont kiveszik azokat a területeket, ahol az ISPA-beruházások folyamatban vannak, ez 6500 fogyasztót jelent. Ha azonban a szennyvízcsatorna műszaki átadása után már eltelt 120 nap, és nem kötöttek rá a vezetékre, akkor ki kell fizetniük az elhasznált víz 100 százaléka utáni szippantási díjat, plusz a környezetterhelési díjat is. Aki ráköt a rendszerre, az viszont – ahogy a városban mindenütt – a teljes elhasznált vízmennyiség után fizet. " n Cseri László

Egyéves időszakról szóló számlákat vonnának vissza A közgyűlés kifejezte abbéli reményét, hogy a Vízmű eltekint a 2007. augusztus 1. és 2008. augusztus 1. közti időszakra kiszámlázott díjak beszedésétől. A számlákat már kiküldték, a befizetés határideje lejárt. Nem tudni, hányan fizették be a 30 ezertől több mint 100 ezerig terjedő nagyságrendű díjakat, és hányan nem. Ezért a közgyűlés felkéri a Vízmű vezérigazgatóját, hogy juttasson el a főjegyző részére egy ilyen tartalmú kimutatást, és tegyen javaslatot a kibocsátott számlák visszavonásának lehetőségéről. A Vízmű lapunk érdeklődésére egyelőre azt közölte, hogy amíg nem látják írásban is a rendeletmódosítás pontos szövegét, addig nem tudják, milyen lépéseket kívánnak megtenni az ügyben. Papp Judit főjegyző viszont elmondta, a jegyzőnek az a törvény által megszabott feladata – azzal együtt, hogy megérti a lakosság gondjait –, hogy behajttassa a díjakat. Egyelőre gondolkodnak azon, hogy ebben az esetben sor kerülhet-e jogszerű intézkedésekre.

Alakulnak a dolgok...

... a bányász emlékpark körül. Nemrég egy nagyon jó hangulatú, igazán tartalmas megbeszélésen (mint hívott vendég a Kacatos udvarán) vettem részt. Sok okos gondolat, lényegretörőn hangzott el...és akkor hamarosan belekezd a kis csapat. Mutatok valamit a tervekből - mert ha van terv, az jóóóó, nagyon jóóó! Abból megvalósulások szoktak lenni....

Íme erről szól a téma:

Egy készülő emlékparkról...

A minap említettem egy bejegyzésben Bányász Emlékpark építést. Miért is?
Nos. Az én kis falum ez a Vasas, itt a Keleti - Mecsekben, a főúton rohanó világ elől elbújt, nagyon régi bányásztelepülés. Egész fiatalemberként én is dolgoztam(10évig) a helyi bányában, meg az apám is itt, no meg az öregapám is itt (ők nyugdíjasak is lehettek belőle - én már nem), és még jó páran itt dolgoztak, a település minden családjából valaki bányászember volt. Itt a helyi szénbányában nyomta a partot, ahogy ezt itt mondani volt szokás. Na ez egy ilyen hely....
És mostanság "nagy divat" lett, főleg a nyugdíjas bányászok - bányamérnökök körében, a bányász emlékhelyek kialakítása - és ápolása. Ami alapjában véve nem baj, sőt jó dolog nagyon. Nálunk is van pár ilyen hely. Emléket kell állítani a múltnak, a térség meghatározó iparának, a falunak, a fekete gyémántnak - ami sokáig a kenyér volt.... Addig kell emléket állítani, amíg van kinek... és van aki megteszi.

Ezen a területen állt Vasas második aknája - a Wiesner akna. A helyén most ez az emlékkő áll. Épület is állt itt egykoron, a régi aknaház - amiből aztán iskola lett. Ez volt a telepi suli, a régiiskola ahová alsósként én is jártam. Olajos padlójú, széntüzeléses kályhafűtésű régi - nagy - stabil épület volt. Kisudvarral és nagyudvarral... És egyszer csak elkezdett süllyedni, csak úgy egyben, mert alá volt fejtve... Életveszélyessé nyilvánították, lebontásra ítéltetett - mert annyi gyerek nem volt már a faluban, hogy érdemes lett volna felújítgatni, azok meg elfértek az újiskolában - és lebontották. Láttam én is a nagy darut a vasbetongolyóval, ahogy próbálta dönteni a falakat. Aztán csak robbantani kellett. Az épület tégláiból pedig egy másik iskola épült, a közelben - de más településen. Régen volt - igaz volt. Most a kisudvar helyén játszótér van, a nagyudvarban áll az emlékkő, szépen gondozott fűves - fásban.
És most a Vasasi Szent Borbála Egyesület (aminek én tagja ugyan nem vagyok, de segítője szívesen) szeretne a nagyudvar területére egy Bányász Emlékparkot kialakítani, az emlékkő környékére. A terv megvan. Az elvi engedély is. A felállítandó első "kiállítási darabhoz" az anyagok szintén. És van ember és kedv is hozzá. Sőt már az emlékplakett is megterveződött...
És falak is vannak - jócskán... Nem mindenki szeretné, ha ez a park itt, és így valósulna meg. Nem mindenkinek áll érdekében a múlt ilyen jellegű megörökítése. Sajnos.
Bár nem vagyok híve a blogsorozatoknak, azért - gondolom - az lesz, ahogy bonyolódnak a dolgok. A fejleményekről - és remélem a munkálatokról is - beszámolok itt- elmesélem. Lesz pár előzmény is, hogy jobban megértse a kívülálló a miérteket. És következtetések, no meg gondolatok - múltidézésekkel, itt a jelenben.
Az "Útilapu(m)" blogból kissé átjövök - megyek néha ide - Karinthy után: Utazások a koponyám körül - hely(i)történeti blogomba. (Ideiglenesen.... és néha :))))

...magyar földben a helye...

Magyar szarnak, magyar földben a helye...
...olyan szar idő van napok óta, és most ez semmire se jó.Illetve egyvalamire, netezni, olvasgatni és irogatni okosságokat.Hát kaptam ma egy levelet ami bizonyos G.A. billentyűiből származik.Amit itt idézni fogok belőle, az kimondottan helyi, de egy teljes peremkerületet érintő rendelkezés utózengéje. Történetesen a szar a fő téma, idegborzoló és amíg nincs kész a közműcsatorna, hát ez van.A múlt héten ebből kifolyólag a népek már jártak egyszer a városháza előtt egy WC pumpás tüntetésen, ide vágom ennek a linkjét: http://www.pecsinapilap.hu/?id=35019 . Olvássátok el, nézzétek meg az ott készült képgalériát. És csak utána ezt: ...(itt a cikk elején jó hosszan a rendszerváltásról és a népnek /a szavazó istenadtának/ az azt követő kizsigereléséről esik szó...) "azok fásult egykedvűséggel teszik a dolgukat. Dolgoznak, ha van mit, fizetik a fizetnivalót, ha van miből. Hazamennek, tévéznek, eszik a teszkós kaját, isszák a sört, és kaján mosollyal arra gondolnak, hogy most aztán megásták a rendszer sírját, mert már annyira nem maradt semmijük, hogy azt már nem is érdemes elvenni tőlük. DE TÉVEDTEK!A roppant leleményes és fineszes állampártbürokráciagépezet karöltve, és kezüket egymás zsebében tartva a multinacionális világvállalat szolgáltatóval megcsinálták. És újra megcsinálták!
Pécs-Vasas, Somogy, és Hird térségében már komolyan aggódni kezdtek, hiába kotorásznak fogyasztópolgáraik zsebében, onnan aztán már ki nem énekelnek semmit. A csatornaépítéssel is gondok voltak, idő előtt elfogyott, vagy elfolyt a pénz. Ha nincs csatorna, nem lehet dupla vízdíjat szedni, márpedig bevételnek lennie kell. A sunyi és alattomos fogyasztók pedig addig is ürítenek, az értékes folyékony hulladékukat ügyes pöcegödreikben elszivárogtatják a földbe, vagy kiszívatják a kertjükbe. De kinek van ebből haszna?Elnosztalgiáztak rajta, hogy milyen könnyű dolguk is volt apáiknak, és nagyapáiknak. Bezzeg akkor kötelező beszolgáltatás volt. Persze az aljanép már akkor is sunyi csaló volt, de ők résen voltak. Csak fölhúzták a pufajkáikat, fogták a dobtáras géppisztolyaikat, fölmentek a szemét kulák padlására, és egyszerűen lesöpörték. Összeszedték, amit találtak, és megvolt a bevétel. De ez régen volt, ma már demokrácia van. Már nem pufajkát, hanem öltönyt hordanak, géppisztoly helyett meg rendeleteket hoznak. És akkor kipattant az isteni szikra! Lázasan terveztek, számoltak, jogszabályalkottak, megszavaztattak, és megszületett a mű: a Fekália Projekt. Rendeletbe hozták, hogy ahol még nincsen csatornahálózat, márpedig ahol nincs megépülve, ott nincs is, minden sunyi alattomos és aljas fogyasztó köteles beszolgáltatni az ürüléke 40%-át. Jó előre gondolva az ellenállókra is, mintegy végrehajtói hatalommal felruházva feljogosították a Vízművet, hogy amennyiben az aljas ellenállók az erre a tevékenységre monopóliumot szerző szolgáltatóval nem hajlandók emelt áron kiszívatni a pöcéjüket, úgy azoknak mintegy büntetésként az elfogyasztott vízmennyiség 40%-ára csatornadíjat számlázzanak ki.Hát ez van barátaim! Tegyetek belátásotok szerint. Fizessetek, vagy ne fizessetek. Kakáljatok, vagy ne kakáljatok. Szívassatok, vagy ne szívassatok. Tüntessetek, vagy ne tüntessetek. Nyugodjatok bele, vagy ne nyugodjatok bele. Bármit tesztek, vagy nem tesztek, az a ti döntésetek lesz. Ha engem kérdeztek, én azt mondom:Magyar szarnak Magyar földben a helye! Én legalább is nem szeretném májkrémként visszavásárolni valamelyik áruházban."Nos drága barátaim ez van itt minálunk, mint helyzet.És csak idesúgom, hogy nálam másfélhavonkínt megjelenik annak a bizonyos multicégnek ( nevén a Pécsi Vízmű Zrt.) erre a célra rendszeresített zöld és 12 köbméteres autója - mert az én saját gödröm nem szivárog már sehova - és potom 15430 Ft-ért elviszi a cuccot a pellérdi víztisztítóba.És én igenis nagyon egyetértek a cikk írójával. Pécs erősen EKF lesz (ha lesz, de minek?) 2010-ben, csak olyan szarban van az a projekt is mint mi. Ezért nem elég, hogy a legmagasabbra emelték a helyi adókat, amit lehet még és még.... Hát... tűrök, mert én nem tudom, és nem is kívánom kiszivattyúzni azt a használt fürdő - mosó - mosogatólevet (kicsi szilárddal sic.). Mert körbe vagyok épülve, és az egyik szomszédom történetesen egy iskola. Mert, a többi szomszédom pedig nem az iskola... Nos, én legalább elmondhatom magamról, hogy törvényesen védem a környezetemet.
közreadta: s@só - szerda, szeptember 17, 2008
1 beszólás A beszólások linkjei Címkék: gondolatok, okosság, Vasas, üzenetek

Időutazásban...

A szülinapomra ahogy szokás, kaptam szép ajándékokat. Amiknek aztán igen nagyon örültem. Egyik a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány közreműködésével készült könyv, Bányászat és építészet Pécsett a 19-20. században címmel - a pécsi, pécskörnyéki bányákról és munkáskolóniákról szóló igazi hely- és ipartörténeti kiadvány sok tervrajzzal, fényképpel.
A másik aminek még inkább nagyon örültem, az két régi képeslap lakóhelyemről - Vasasról. Mert régen készültek ilyenek is, falukról képeslapok. És nagyon nagyszerű, hogy én most ezeket megkaptam további megőrzésre. Gyorsan archiváltam is őket. Íme:


A kisképeken levő épületek kinézetre - környezetre átalakultak, de megvannak a mai napig (még), a bányánál pedig (nekem nagyon is) hiányzik az aknatorony.... .
Támadt is egy gondolatom nyomban... az, hogy miből - mi lett. Igen érdekes téma...

Közben a bejegyzés folytatása, így esteledve......
Nos, délután kicsit bringáztam a faluban és persze felkerestem a régi képeslapokon látható épületeket, helyeket. Megpróbáltam az akkori fotós helyére beállva, újra lefotózni a jelent. Többé - kevésbé sikerült is. Ízelítőül egy kép:

A teljes munkám eredménye pedig a fotóblogban, íme: http://www.photoblog.com/saso63/2008/08/10/mlt-s-jelen--past-and-present-.html

A környékünkön járva...

Délután fűnyírás után gondoltam bringázok egy kicsit. Víztorony fényképezéssel egybekötve. És ha már arra jártam, kicsit terepbringázás gyanánt eltekertem az erdő mellett - erdei utakon, a vasasi bányamúlthoz. És közben meg - megállva kicsi pillanatokra, ezeket láttam és gondoltam....

....valahol ott alattunk van a falu (háttérben messzebb az a Tenkes - hegy...)

...on the road's .....
és az a csodaszép Hármas - hegy .
ˇ


a "hármas" előterében a külfejtés meddőhányója....


....a Hármas - hegy


...és ez a Zengő, a Mecsek legmagasabb hegye - tőlünk - tőlem - nektek...

Nos a külfejtéses termelés évek óta áll, abbahagyták, de valamiért érdekesen(?) feltárva a telepeket úgy, hogy szinte bármelyik pillanatban beállhatna egy Caterpillar, és nyomhatná a "forratot", de kinek? Az erőmű Pécsett átállt biomasszára, ami gyakorlatilag fatüzelést jelent - azaz nagyfokú erdőírtást :(((((



...ez itt pedig az egyszervolt Vasas - bánya, a megmaradt üzemépületekkel. A szép pirostetős volt a Nyugati - akna gépháza, tőle jobbra - előtte állt a fekete vastorony. Mögöttük közvetlenül a Keleti - akna alapózópirosszínű tornya állott. Képzeljétek oda őket....
Én pedig most ilyenkor, ebben a nyáridős - verőfényben azért úgy gondolom, hogy az én lakóhelyem, ez a Keleti - Mecsek, az ország legszebb részeinek egyikén elpottyantott ékszerdobozban van rejtve.

közreadta: s@só - csütörtök, június 19, 2008

4 beszólás A beszólások linkjei

A megvett víztorony....

Nos... nem nagyon illik más építkezését fotózgatni... tudom - tudom, ezt most meg kellett tennem, mert varázslat van ott folyamatban az utca végén, nagy varázslat. És ez jó.....

...persze a játszótéren lézengve egy kicsit, jól kifaggattam Mártanénit (szomszédnénink volt már anno nekünk is, tudniillik mi ettől a toronytól 3 házzal laktunk lejjebb...) rendesen.
Nagyon rendes népek ezek, és ha látnád belülről..... - mondta, hát ahhoz azért nem volt pofám, épp elég jó ezt látni innen is, hogy nem hagyták elveszni, hogy ezt kitalálta és megvalósította valaki.És ez még jobb... Erre van szükség, az ilyen pozitív változásokra.

/fotók: sasó 20080619 -Vasas/

közreadta: s@só - csütörtök, június 19, 2008

5 beszólás A beszólások linkjei

Víztorony eladva....

Ez a víztorony ott áll annak az utcának a legvégén, ahol gyerekként - srácként laktam, több mint 15 évig, és ez a kép és szöveg, a Víztorony.hu lapon a mai napig megtalálható.

"A víztorony eladó, ára 3 és fél millió forint.
(2004.08.01. info@viztorony.hu
akit érdekel, írjon, továbbítom levelét a tulajdonosnak.)"

Rettenetesen ronda, szocreál épület, kicsit félelmes is tudott lenni, főleg esténként, nekünk gyerekeknek, akkor..... eszünkbe nem jutott volna bemenni sose, valahogy "titokzatos" volt. Meg főként be volt zárva, mert valamennyire állandóan működött is.

Nos hallottam, hogy hosszú idő után elkelt, valaki megvette és lakóháznak építi. Most egy fél órája arra bringáztam, direkt, hogy megnézzem, mi az igazság..... Hát az igazság ideát van.... mert nem vittem fényképezőt, kár.... De legalább megvan a következő képriport témája......