Az energiahordozó források váltása a hatvanas évek közepére a nyugati országokhoz képest fáziseltolódással - hazánkban is elindult. A szénhidrogének (a kőolaj és földgáz) részesedése az energiafelhasználásban erőteljesen növekedő irányzatot mutatott, s a szén versenyhelyzetbe került a viszonylag olcsóbb szénhidrogénekkel szemben. Ez a verseny az 1960-as évek végén és a hetvenes évek elején bányabezárásokhoz és a bányamunkások egy részének más medencékbe történő áttelepítéséhez vezetett. Megrendült tehát a szénbányászat szilárd helyzete, kedvezőtlen megítélés kezdett kialakulni róla a külső gazdasági környezetben, és elkedvetlenedés a bányavállalatokon belül.
Bár a bányabezárások közvetlenül nem érintették a mecseki szénmedencét, de közvetett hatásai a munkaerő-elvándorlás erősödésében, az új munkaerő megszerzésének nehézségeiben itt is jelentkeztek. Súlyos gond volt, hogy mérsékelt ütemben elkezdődött a termelő (produktív) létszám eltávozása is (főleg a fiataloké), és ezzel a vájárlétszám átlagéletkorának a növekedése. A beruházások visszafogása a hatvanas évek közepétől egyrészt a meredek település miatt szükségessé vált új szintbekapcsolások (aknák továbbmélyítése, főfeltárás) elhúzódásához
vezetett, másrészt a létszámcsökkenést ellensúlyozni képes munkahely gépesítést lassította, akadályozta.
A gázkitörésveszély és a tűzveszély elhárítása érdekében bevezetett új művelési előírások és szabályzati szigorítások többlet műszak- és időráfordítást, valamint magasabb költséget jelentettek, ugyanakkor a munkahelyi koncentrációban elért színvonal megtartása érdekében a villamos berendezések, a gépek, a hírközlő- és mérőrendszerek jelentős színvonalbeli fejlesztését is meg kellett oldani, ami nagy anyagi és munkaerő-ráfordítást követelt meg.
Mindezek hatására ismét megindult a művelés egyensúlyának felbomlása, pedig e kényes egyensúly betartását a bányaveszélyek leküzdése érdekében szükséges védőtelepes művelés és az előzetes gázlecsapolás fokozottan megkívánta volna. A felsorolt körülmények kedvezőtlen hatással voltak a produktív teljesítményekre s ezzel a termelés alakulására. A föld alatti művelésű bányák termelésének visszafejlődése egyes üzemekben fokozatosan a kapacitások kihasználatlanságát, az összüzemi teljesítmény és a gazdasági mutatók romlását idézte elő.
A földalatti művelés visszaesésének ellensúlyozására nagy erőfeszítéseket tettek a külfejtéses széntermelés fokozására. Ez vezetett el az önálló Külfejtési üzem megszervezéséhez Széchenyi-aknai telephellyel.
Az 1973. évi olajárrobbanást világviszonylatban általános energiaválság követte, amely - a megszokott késleltetéssel - a magyar gazdaságba is begyűrűzött.
A szénhidrogének árának felugrása következtében a szénpiaci kereslet - különösen a kokszolható és a lakossági felhasználású szenek iránt - megnövekedett, s a szén, mint energiahordozó, ismét az érdeklődés előterébe került. Legjelentősebb mértékben a koksz, és a kokszolásra alkalmas szén világpiaci szökött fel, s így a hazai kokszolásra alkalmas mecseki kőszén is felértékelődött. Medencénkben az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy amíg az igényoldal ismét kedvezően alakult, addig az előbb vázolt okok miatt a termelés visszafejlődési tünetei felerősödtek.
A kokszolható szén és a koksz behozatali lehetőségeinek beszűkülése miatt több fejlesztési elképzelés készült, amelyekben az addigi 480 kt/év-vel a 670 kt/év, 820 kt/év, és 900 kt/év mennyiségekkel meghatározott hazai koksz szénkoncentrátum igény kielégítésének a feltételeit vizsgálták. A programot 1981-ben hagyták jóvá állami nagyberuházás formájában 1982. január 1-i kezdéssel. A medence földalatti művelésű termelése 1981-re 2651 kt-ra esett vissza.
Figyelembe véve a szénelőkészítő-művek korszerűsítési lehetőségeit, a 900 kt/év kokszszén-koncentrátum 3400 kt/év földalatti művelésből származó széntermeléssel lett volna biztosítható. A kokszolható szén iránti kereslet fellendülése a beruházási tevékenységet 1974-től kedvező irányba lendítette ugyan, de ennek eredménye csak kis mértékben járulhatott hozzá a tárgyalt időszakban a vállalati gazdálkodás javításához, a termelés csökkenése nem állt meg.
A hosszúhetényi bányatelepítés elmaradásával a felsőbb szintek művelésére visszakényszerült vasasi bányaüzemben a IV. szint termelésbe kapcsolása, és a keleti akna kisebb rekonstrukciója készült el, és folyamatba tették az V/a szint bekapcsolásának munkáit. A másodlagos művelésre tervezett szinteken, a bányamező északi szárnyának fokozatos kiterjesztésévei, a Béta bányai módosított határ felé eddig még nem művelt szűz területeket vontak be a termelésbe, ezzel
a másodlagos művelés aránya fokozatosan lecsökkent. Mivel Vasas bányaüzem gázkitörés-veszélyes minősítésű, a mélyebb szinteken az előírt, fokozott biztonsági szabályok alkalmazásának teljesítményt visszafogó hatása is jelentkezett. A vasasi külfejtés 1975-től az újonnan létesült Külfejtési üzem kezelésébe ment át. Vasas föld alatti művelésű termelése 1972-ben 393 kt volt, és 1981-ben 415 kt-át produkált (106 %). Földalatti fizikai létszáma az 1972. évi 781-ről 1981-ben mindössze 755-re csökkent, ez 6%-os veszteség, tehát Vasas őrizte meg leginkább a létszámát.
/forrás: Nem szól már a klopacska - Vasasi bányászemlékek 2000./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése